Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-41

Az országgyűlés felsőházának Ul. ülése 19 W. évi december hó 19-én, csütörtökön. 181 dorn. Ez nem intézkedik közvetlenül és tulajdonképpen csak egy természetes következtetésből és megítélésből hoztam létre azért, meii tudtam, hogy az élet megindulásának másodnapján vagy harmadnapján az erdélyi gazdasági szervezetek vezetői össze fognak ülni, — mert össze kell ülniök a dolog természeténél fogva — hogy megbeszéljék egymással a dolgokat. Ennek akartam már a kiindulásnál is bizonyos legálisaim formát adni. Utasítások vannak arra, hogy ez a tanács mindenkor meghallgattassék. A működése elég jó is. Egy öszszekötőt is tettem a gzdasági tanácsba: Gyulay Tibort, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara igazgatóját, úgyhogy itt a kapcsolat megvan. Igyekeztem ezeket a kapcsolatokat egyéb vonatkozásban is elmélyíteni, amikor a kereskedelem- és iparügyi, valamint a földmívelésügyi miniszter úrral együtt most legutóbb például Marosvásárhelyen voltam, ahol tisztán gazdasági kérdéseket tárgyaltunk meg. Megpróbáltam azután ugyanígy a Kolozsvárt tartott két értekezlettel is előmozdítani az ügyet és kihámozni azt, hogy milyen szervekre van szükség és hogyan szervezzük meg a dolgokat, úgy, hogy Erdély speciális érdekeit megóvjuk és istápoljuk. Amint tegnap már közbeszóltam, amikor ő excellencája beszélt, a földmívelésügyi miniszter úr kirendeltségeket szervezett már Kolozsvárra, amelynek egy külön dependenciája lesz Marosvásárhelyen is, ugyanúgy, mint a vele parallel működő gazdasági tanácsnak, mert itt azután természetesen szükséges, hogy a gazdasági tanács kooperáljon vele. A gazdasági tanácsnak is lesz külön kis albizottsága Marosvásárhelyen, & Székelyföld és Marostorda érdekében. A belügyminiszter úrral együtt szeretnénk ennél messzebb menni és esetleg közigazgatásilag is összefogni egyrészt Felső-Erdélyt, másrészt a Székelyföldet. Ez a probléma már régen tapétán van közöttünk és tisztán személyi kérdéseken, azoknak elfogadásán vagy el nem fogadásán múlik az, hogy még ma sincs megoldva. (Gróf Btánffy Miklós: Pénzügyi térre is terjesszük ki! Az adóügyekre is ... — ReményiSehneller Lajos pénzügyminiszter: Ott is csak az egységes adórendszer lehet!) Erre a végrehajtásra vonatkozóan talán majd a pénzügyminiszter úr lesz szíves válaszolni. (Zaj. — Halljuk.) Áttérek röviden a nemzetiségi kérdésre. Erről a kérdésről is volt szó, bár itt nagyon kevés szó volt róla. Az országgyűlés másik házában sokat beszéltek erről. Csak örffy felsőházi tag úr említette, hogy ez a kérdés maholnap már egyik legnehezebb belpolitikai problémánkká válik. Erről sokszor nyilatkoztam és megadtam az irányt. Megadtam a közigazgatósági hatóságok és minden más állami hatóságok részére. Itt két probléma van: az egyik az erdélyi, a másik a csonkaországi probléma. Erdélyi vonatkozásokban a román kormány nehezíti meg a helyzetet a magyarok és románok között. Az első perctől kezdve mindenkor hangoztattam a megértés szükségességét. Hangoztattam elvi és hangoztattam praktikus alapon is. Egyetlen-egy szer vesztettük el a dolgok során a türelmünket, amikor már a magyarüldözés és kiutasítás túlságos méreteket kezdett ölteni. Most ismét a legnagyobb koncilliánsságot mutatjuk és már jónéhany hete kértük azt, hogy a tárgyalásokat újra felvegyük, de semmi sem történt. Én igazán alig tudok most mást tenni, mint csak imádkozni azért, hogy Románia tárgyalóképes legyen. (Derültség.) FELSŐHÁZI NAPLÓ IL Jugoszálvia és Magyarország megtalálta az utat egymáshoz, igaz, régi megbecsülés alapján, a közelmúlt minden elleutéte ellenére. Ezt ki is fogják tudni építeni tovább. Ez bizonyára kihatással lesz a nemzetiségi kérdésre is. A külügyminiszter úr a külügyi bizottságokban majd beszámol azokról a tárgyalásokról, amelyeket Belgrádban folytatott s amelyek a barátsági szerződés aláírásában kuimi; náltak, nem tudom azonban, hogy a külügyi bizottságokat mikorra lehet összehívni. Tekintettel arra» hogy a, képviselőház már szétment és csak egy formális ülése lesz, és mert különösen az ország messzibb vidékein lakó képviselők — hála Istennek, hogy most már ilyenek vannak — alig fognak feljönni, tekintettel továbbá arra, hogy a külügyminiszter úr még nem kelt fel influenzájából, s mert a jövő hét harmadik napján már karácsony lesz, azt hiszem, a külügyi bizottságok összehívása újévutáiira fog maradni. Ezt így képzelem csak, mert alig látok már egyébre lehetőséget. (Gróf Bethlen István: Nem haj! Úgysem sürgős!) Nem baj, hiszen nincs sürgős előadnivaló, az ország tudja és ismeri, miről van szó. Mindenesetre az, ami történt, egy lépés a délkeleteurópai népek egymáshoz közeledése felé. Ezek között a népek között affinitások vannak, affinitások, amelyeket az egymás elleni harcok vagy a legutóbbi világháborúban kétől dalon való részvételünk egyidőre eltörölni látszott. Vannak közös vagy egymás véréből való hőseink. Vannak családok, egyenest éppen Jugoszláviában és a mi Délvidékünkön, amelyek kölcsönösen a másik országból származnak. A Jugoszláviát alkotó két főnemzetiséggel, a szerbbel és a horváttal egyaránt, a bizonyos lelki típus, vagy hogy egy modern szóval éljek, a hősi életformák valahogyan összekötnek. Ezeknek az érzéseknek bizonyos formába öntésével a békét akartuk szolgálni, amely békének fenntartása a tengely nagyhatalmainak, a Duna-medence és a Baík/m-félsziget népeinek egyformán érdeke. (Úgy van! Ű<jy von!) (Az elnöki széket báró Perényi Zsigmond foglalja el.) Ottlik t. barátomat meg akarom nyugtatni, hogy a propaganda egységesítésé tekintetében az intézkedések nemcsak megtörténtek. de sajátmagam elnökletével értekezlet is folyt ebben a vonatkozásban. Nem akarok itt részletekbe menni, ő ismeri a részleteket, csak megnyugtatálsul akartam megmondani, hogy folyik ez a munka. Ami a honvédséget illeti, Waldbott mélyen t. felsőházi tag úr említette, hogy nagy súlyt kellene helyeznünk bizonyos fegyvernemekre. A honvédelmi miniszter úr ma felszólalt itt. Nem tudom, beszédének elején nyilatkozott-e ezekről, de nyilatkozott az országgyűlés másik Házában arról, hogy ezekre igenis, súlyt helyezünk. De kifogások is merültek fel. Bálint t. felsőházi tag úr a mozgósítással kapcsolatban megemlékezett egy pár dologról. Egyes hely ekén) történtek hibák, amelyekről tudunk is, de egy nagy apparátus megmozdítása sohasem megy részlethibák nélkül. Én mindenért vállalom a felelősséget, azért, mert vállalnom kell, amint mindenkor megmondottam, mindenért, ami az országban történik, akár tudok róla, akár nem, de azokkal szemben, akik a hibákat elkövették, mégis meg 27