Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-40

136 Az országgyűlés felsőházának U0-. ülése a tisztségeket töltenem be, amelyek viselői a törvény alapján hivatalból tagjai a törvényhatósági bizottságnak. A többi tisztet töltse be kinevezés útján az alispán vagy a polgármester, mégis a törvényhatóságnak adott asszál az ingerenciával, hogy ezeket a kinevezése kei a törvényhatóság jelölő bizottsága által kinevezésre ajánlott három jelöltből eszközölheti. A városi üzemeket a közigazgatástól elválasztanám; alkalmazottaik ne legyenek közigazgatási tisztviselők. Több kereskedelmi és technikai szellemmel töltenem meg az üzemi hivatalokat és ilyen irányú képesítést is követelnék meg az üzemi alkalmazottaktól. Nem tartható tovább fenn az 1929:XXX. tc.-ben statuált, a közigazgatás összes ágazataira és az üzemekre is kiterjedő polgármesteri egyéni felelősség és döntés elve. Ne jogászok döntsenek el végső fokon mindent, akár jogi kérdés, akár egészségügyi vagy műszaki kérdés, mert vannak ngyan sokoldalú emberek, de mindentudók nincsenek. Egyebekben én, mélyen t. Felsőház, tántoríthatatlan híve vagyok a vármegyék és városok széleskörű autonómiájának. Nemzetfenntartó és alkotináuybi/.tosító hivatást teljesítettek ezek a magyarság ezeréves történelme folyamán és engem nem lehet meggyőzni arról, hogy hivatásuk teljesen megszűnt már és csak történelmi emlékek csupán. Ne csak azt lássuk a városok életében, hogy lakosságuk arányszámában a zsidóság tért hódított, de vegyük észre azt is, hogy a nemzetiségi asszimiláció, a magyar nyelv térhódítása, a kulturális, az egészségügyi és szociális intézmények, de főleg a nemzethűseg terén micsoda eredményt mutatnak fel a városok. A törvényhatóságok a közösség érzetének egészséges fejlesztői, s egyben a legalkalmasabb nevelőiskolái a közéletben vezetésre hivatott férfiaknak. A közjogi reformok során, amennyiben a felelős minisztériumon és a népképviselet en ! alapuló parlament ariznnis rendszeréről részben ,j letérnénk, kielégítő megoldásként jelen tkez- j ilék a visszatérés a két táblára osztott régi magyar országgyűléshez, mégis azzal a módo- j sulással, hogy annak alsó tábláján a törvény- j hatóságok választotta - nem követek, de képviselők, a hivatásszervezetek kiküldöttei i es részben az általános választás útján meg- 1 választott képviselők arányos megosztás sze- ! rint foglalnának helyet. A politikai pártok ! hatalma és öncélúsága pedig megszüntetendő volna azáltal, hogy a végrehajtó hatalom, lia a törvényhozástól talán egészében nem is, de a politikai pártok számarányától minden esetre függetleníttetnék. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy a tervezett közjogi reformokra alkalmas-e vagy alkalmatlan a mostani világháborús időszak, legyen szabad röviden a következőkben felelnem. A háború gazdasági kihatásait érezzük minden vonalon mi is, és bár hadseregünk készenlétben is volt hosszabb ideig, hála az isteni gondviselésnek és bölcs államvezetésünknek, háborúiban nem vagyunk. Kétségtele a azonban ! az is, hogy nemcsak a területi és gazdasági, j hanem az állami és társadalmi élet formái i tekintetében is új átrendeződés alatt állanak- j ma a népek és nemzetek, sőt ebben az átreu- I deződéshen részben már benne is vagyunk. J Itthon két politikai párt is a társadalmi és j közjogi reformok sürgős keresztülvitelét írta ! zászlajára. Egyre erősebb érdek- és hivatásrendi szervezetek vannak kialakulóban, ~- j hogy csak a Kalot.-ra és az Emszo.-ra mutas- ' 194-0, évi december hó 18-án, szerdán. sak rá — amely utóbbiak keresztény és nemzeti alapon állva, békés eszközökkel kívánják a nagy reformokat megoldani. Kérdem, hogy egy, a magyar géniusz szellemében és tartalmilag, a valóságban is keresztény alapon megoldott társadalmi, gazdasági és közjogi -együttes reform nem vezetné-e lei és vinné nyugvópontra a belpolitikai és társadalmi feszültséget, hogy azután az, anyaországot a visszatért részekkel egységbe forrasztva, társadalmi és politikai téren egyaránt megbékült szellemmel, mint egységes és egyakaratú nemzet üljünk le annakidején a nagy világbékét és újjárendezést megteremteni hivatott tárgyalóasztalhoz. Engedje meg a t. Felsőház» hogy néhány szóval kitérjek a tisztviselők javadalmazásának kérdésére is. (Halljuk! Halljuk!) A közalkalmazottak javadalmazásainak kérdését nem lehet a kereskedelmi vagy

r ipari vállalatokban alkalmazottakéval azonos elbírálás alá vonni. A köztisztviselő végeredményben az államnak, a végrehajtó hatalomnak exponense, és tisztében el járva nemcsak munkateljesítményt végez, hanem közhatalmat iis gyakorol. Ennek pedig a tudáson, a szakképzettségen és a feddhetetlen ségen kivül elengedhetetlen követelménye az abszolút érdektelenség és megközelíthetetlensiég, de szükséges, hozzá az elhivatottság is. Elvégre äs, aki köztisztviselői pályára lép, legyen tisztában azzal, hogy ezen a pályán tudással, tehetséggel és szorgalommal magas közjogi méltóságot érhet el a nép legegyszerűbb gyermeke is, de köztisztviselő ijavadalmazásból megtakarítást talán lehet elérni, számottevő vagyont gyűjteni azonban nem lehet. A javadalmazás és előlépés kérdése gyökeres és átfogó rendezést kíván. Ma ugyanazon képesítés mellett a közigazgatás más és más ágazatában különböző fizetési osztályokban kezdik és végzik. Más a javadalmazása az állami közigazgatási és más a törvéiiyhatósáin közigazgatási tisztviselőnek, más a korpótlék-rendszer a vármegyei és más a városi tisztviselőknél. A városi törvényhatóságoknál pedig a nyugdíjba is beszámítható pótillemémy élvezete szempontjából bonyolult és felelősségteljes teendőt végez már a díjnok; és a kezelő is. Érvényt kelleme szerezni annak az 1927:V. te. 49. Válban kimondott elvnek, hogy a városi DÓtilletmények csak akkor volnának engedélyezhetők, ha az illető város anyagi ereje azt megbírja. Szerény véleményem szerint a községi pótadó 50%-os kulcsa volna az a határ, ameddig a pótilletmény megadható. A lineáris fizetéscsökkentés vagy emelés egyaránt elégedetlenséget kelt és ha a fizetésemelést nem annyira az állami bevételek emelkedése, mint inkább az élet megdrágulása indokolja, úgy a lineáris fizetésemelés tálán nagyobb elégedetlenséget szül, mint f az állam pénzügyi egyensúlyának helyreállítását célzó kényszerű fizetéscsökkentés. Ennek pedig egyszerű magyarázata' az, hogy a nélkülözés és a megszokott életszínvonal megszorítása bizonyos fokú lemondásig, két nagyon is különböző dolog és helyzet. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni, mélyen t. Felsőház, ez pedig a napjainkban mindinkább jelentkező méruökhiány, különösen az általános mérnökökben mutatkozó hiány. Ha jól vagyok informálva, a mai helyzet az, hogy a jmdapesti Műegyetemen két éven belül nincs kilátás több végzett mérnökre, mint legfeljebb 40—50-re, ez pedig a teraaészetes fogyás pótlá>