Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-40
Az országgyűlés felsőházának 40. ülése tényt, hogy különösen a városi törvényhatóságok sok oly feladatot oldanak meg saját külön költségvetésük terhére, amelyeknek megoldása lényegében állami feladat volna. Ha az 1941. évi állami költségvetés közigazgatási kiadásainak fedezetére beállított 1.345,000.000 pengőhöz ennek 25% -át azaz kereken 336 millió pengőt hozzáadom, akkor a közterhek összege kerek számban 1.681,000.000 pengőt tesz ki. amit a Felvidékkel és Kárpátaljával megnagyoblbodott lakosság számával elosztva fejkvótaként kerek számban 155 pengőt kapok. Ez az 1938. évi adóstatisztika 132 pengős fejkvótájával széniben felenként 23 pengős emelkedést rautat. Pedig a íejjkvótátban még nincs benne az Oti. a Mabi és az Otba tetemes összegű, az évi 100 millió pengőt bizonyára meghaladó járuléka és a beruházási hozzájárulás eöedékesévi részlete sem. De nem fog lalja magában a költség T vetés a folyó évi november hó 1-étől foganatba vett köztisztviselői fizetésemeléssel előállott legkevesebb 50 millió pengőt kitevő kiadástöbbletet sem. És nem szabad megfeledkeznünk végül arról sem, hogy a most visszatért Erdély és Kelet-Magyarország szükségleteivel még csak megközelítően sem tudunk számotvetni és ez okból ezek a szükségletek nem is szerepelhetnek ebben a költségvetésben. Így azután eljutottunk oda, hogy az állani és a közületek közigazgatási kiadásai a nemzeti összjövedelemnek mintegy 25%-át veszik igénybe. Mégis sok panasz, sőt talán vád is hangzik el a kormány és pénzügyi politikája ellen, hogy nem elég a szociális feladatok és szükségletek megoldására fordított összeg, hogy a földbirtokreform végrehajtása nem folyik elég gyors tempóban, hogy az egyes termelési és foglalkozási ágak alimentálására fordított összeg nem elégséges és így tovább. Őszintén megvallom, nem szívesen osztanám meg a pénzügyminiszter úr gondját mindehhez a szükségelt fedezetet előteremteni, különösen, amikor a másik oldalon, az adófizetők frontján felsívit az S. O. S., hogy tovább már nem bírják fizetni a magas közterheket és adómérséklést kívá.nnak. Válóban, ha az 1938. évi a dó statisztika, alapján azt vizsgálom, hogy milyen arányszámot mutat az egyes egyenes adónemekből befolyt adójövedelem f az ^összebevételhez viszonyítva, azt kell megálla p? tanom, hogy míg az egyenes adók bevételi arányszáma a 0.08%! és 4.2% között váltakozik, addig a házadó mutatja a legnagyobb bevételi arányszámot, 6.14 %-ot. Tény és való, hogy a régi jó időkben a polgári vagyongyűjtés egyik legkedveltebb formája a városi házas ingatlan megszerzése volt. Egy szorgos munkában eltöltött élet mellett valóságos életbiztosítást jelentett egy közepes értékű városi házas ingatlan megszerzése. Ma pedig az adóköteles házaknál a bruttó bérjövedelem.nagyobb felét a közterhek emésztik fel. Igenis vau tehát ténybeli alapja a háztulajdonosok abbeli kérelmének, hogy az időlegesnek indult, de azóta állandósult házadópótlék tovább mérsékeltessék. Bátor vagyok itt a pénzügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlani, méltóztassék az adókivető hatóságokat arra. utasítani, hogy a nem vitás adótörléseket ugyanabban a tempóban szíveskedjenek elintézni, mint az adótöbblet előírásokat. Ennek ugyanis az év végén a 2%-os jóváírásnál mutatkozik viszás kihatása. Nagyon kérem továbbá a pénzügyminiszter urat, kegyeskedjék az adózás terén minél előbb egyszerűsítést teremteni. Ma hozzáértő 1940. évi december hó 18-án, szerdán. 135 emberinek is fáradságos munkájába kerül az adókivetés és lerovás helyességét ellenőrizni, egyszerű embernek pedig ez szinte lehetetlen s ezért bizalmatlan és mindig azt hiszi, hogy kelleténél többet fizettetnek vele. Az 1938. évi adóstatisztikában azt látom, hogy az 5000 pengőn felüli hátralékoknál öszszesen 1774 jogi és természetes személy, a védett _ kezelés alatt lévők levonásával közel 30 millió pengő együttesen kezelt közadóval volt hátralékban, ami fejenként 16.770 pengőnek felel meg. A közigazgatási bizottság adóügyi fellebbviteli bizottságában sokszor volt alkalmam tapasztal ni, hogy egyesek milyen sikeresen tudják közadóhátralé'kaikat halmozni, hogy azután később a vagyoni összeomlástól való megmentés címén adóelengedést kérhessenek, ugyanakkor pedig a kisebb összegű adóhátralékok behajtásánál bizonyos fokú rigorozítással találkozunk. Bár az 1941. évi költségvetés a személyi és dologi kiadások arányszámában a korábbihoz képest kedvező fejlődést mutat, tekintve, hogy a személyi kiadások arányszáma csökkent, viszont a dologi kiadások arányszáma emelkedett, mégis be kell látnunk, hogy kis ország és szegény ország vagyunk és ehhez viszonyítva igen sokba kerül állami és közületi igazgatásunk, ami talán a kelleténél jobban kifejlesztett bürokratizmusra vezethető vissza. Kétségtelen, hogy itt egy egészséges leépítésnek kell bekövetkeznie. Nem volt módom annak kivizsgálására, hogy az állami tisztviselői karban mekkora százalékot foglalkoztatnak a tulajdonképpeni közigazgatási teendők és hány százalékot az tigynevezett felügyeleti teendők. Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt merem állítani, hogy tfilzott a felügyeleti és különösen főfelügyéleti tevékenység és igen sok értékes munkaerőt von el a tulajdonképpeni alkotó munkától. Bízzék meg az illető szakminiszter úr az alája rendelt közhivatalok élére állított hivatalvezetők és törvényhatósági vezetők tudásában ós felelősségérzetében annyira, hogy tágabb intézkedési és rendelkezési hatáskörrel ruházza fel őket. Akkor nem fog előfordulni az az anomália, hogy a kisebb jelentőségű közmunkáknál elsősorban a szükségességnek, azután a kivitelnek felügyeleti ellenőrzésével felmerülő hivatali költségjek nagyon sokszor a kiviteli előirányzatnak jelentékeny hányadát teszik. A törvényhatósági életben pedig a központi munkatorlódás folytán előálló késedelmes elintézés, különösen az egyes közgyűlési határozatok felülbírálásánál egyenesen fennakadást jelent. Nagyon sok az aktázás s késedelmessé teszi sok esetben az ügy érdemi elintézését az is, hogy egy ügy érdemi elintézéséhez töbh minisztérium és azokból is több külpnböző ügyosztály véleménye és hozzájárulása szükséges. A inának dübörögve rohanó élete ezt a lassított tempót nem bírja el. Röviden érinteni kívánnám, mélyen t. Felsőház a törvényhatóságok autonómiáját is. (Halljuk!) Miből áll ma egy városi törvényhatóság autonómiája? Lényegében már csak abból, hogy az irodasegédtiszttől kezdve a polgármesterig a törvényhatóság szabadon választja tisztviselőt, egyebeikben pedig aztán ^a keze gúzsba van kötve. Pedig nem ez a lényege és jelentősége az autonómiának. Választási tapasztalataim folytán meg merem mondani azt a szerény elgondolásomat, hogy választás útján csakis az alispáni és a polgármesteri tisztséget és legfeljebb még azokat 21*
