Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-40

128 Az ország gyűlés felsőházának JÍO. ülése 19M0. évi december hó 18<-án, szerdán. záértő!) A bankhoz, a pénzügyi dolgokhoz nagyon érthet, de a lóhoz — úgy látszik — abszolúte nem. A becslést egy egészen kezdő községi állatorvos eszközölte. Nagyon fontos volna a honvédelmi törvénynek erre vonatkozó szakaszát akként megváltoztatni, hogy minden lósorozáshoz, minden beváltáshoz egy szakember is kerüljön. Ezt nagyon könnyű volna megoldani akként, hogy a vármegye lótenyésztő bizottmányai delegáljanak oda tagot, hogy ilyen lehetetlenségek ne történjenek. Arra, hogy milyen károk származnak ebből, a következő példát említem. Egy ilyen beváltott ló, amelyet először 700' pengőre, másodszor pedig 280 pengőre becsültek, megdöglött a katonaságnál. Most az a tulajdonos fog érte kapni 280 pengőt. Ezek mind lehetetlen eljárások, amelyek a gazda kárára ; vannak, amelyeken pedig nagyon könnyű segíteni. Tudvalevő, hogy annakidején behívták a patkolókovácsokat. Lovat alig lehetett vasalni és így többen vas nélkül vitték be a lovaikat. Ezek után a lovak után az első hónapban nem napi 1.80 pengőt fizettek, hanem csak 1 pengőt, tehát naponta 80' fillérrel kevesebbet. Egy 31 napos hónapban tehát 24.80 pengőt számoltak el egy vasalásért. Különösen kis lótenyésztőkkel, kisgazdákkal szemben lehetetlen az ilyen eljárás. Bocsánatot kérek, hogy részletekkel foglalkozom, (Halljuk! Halljuk!) de ezek a részletek rámutatnak azokra a helytelen rendelkezésekre, amelyeiket sokszor tapasztalunk. Ha már a lóról voltam bátor beszélni, méltóztassanak megengedni, hogy egy pár lótenyésztési kérdést is felhozzak. Nemrégiben egy erős kritika hangzott el, amely, miután kifogásolja lótenyésztésünk nívóját és irányítását, azt mondja, hogy lótenyésztésünkben a legteljesebb rendszertelenség folyik. T. Felsőház, ezt kénytelen vagyok megcáfolni, mert igenis, lótenyésztésünk a legnagyobb céltudatossággal történik. Ml nem tehetünk arról, hogy minden második évtizedben kirabolják az országnak vagy az ország egy részének lóállományát. Az ország szorosan elhatárolt tenyészkörzetekre van osztva azért, hogy a faji jelleg fenntartassék és kifejlesztessék. Szigorúan annak az elvnek alapján tenyésztünk, hogy elsősorban olyan lovat tenyésszünk, amely a hadseregnek szükséges, de amellett gazdasági lónak is alkalmas legyen. Természetesen arra is tekintettel kell lenni, hogy a külföld milyen igényekkel van lovainkkal szemben, mert ez tenyésztésünk kifizetőségének a kérdését érinti. Nagy elismeréssel vagyok a kormány iránt, amely most is nagy összegeket szánt a lótenyésztés emelésére az egyes országrészek örvendetes visszatérése után. így Erdélyben három mén telepet állított he és> 2000 kancát szánt tenyésztési célokra. De minden téren ugyanazon az elven, ugyanazon az alapon állunk, amelyet a rendszeres magyar lótenyésztés megalapítója, a halhatatlan, emlékű és érdemű Kozma Ferenc fektetett le. Ezen az alapon intézte a lótenyésztés ügyeit Plósa Béla ny. államtitkár úr, aki a magyar lótenyésztés élén állott és ezen az alapon intézi a mai vezetőség, a lótenyésztési főosztály, iáién Odesoalchi Bélával és kitűnő munkatársaival. Nagyon csökkenti azonban a lótenyésztési kedvet és szinte lehetetlenné teszi a lótenyésztést a nagyon alacsonyan megállapított katonai pótlóár. Ez oda fog vezetni, hogy nagyon sokan«, akiknek a lótenyésztés nemcsak passziójuk, hanem bizonyos jövedelmet is akarnak belőle szerezni, át; fognak térni a hidegvérű lovak tenyésztésére és nem maradnak meg a.melegvérű tenyésztésnél, pedig a melegvérű ló szükséges a hadseregnek, a hidegvérű nem felel meg, csak nagyon kis mértékiben. Ha egy tenyésztő a hidegvérű lovat kétéves korában eladja, minthogy a hidegvérű ló már kétéves korában használható és értékesíthető, és ugyanazt az árat, sőt többet kap meg érte, tinin t amennyit a melegvérű lóért 4 éves korában, akkor egészen természetes, hogy ezt fogja tenyészteni és a melegvérű lótenyésztésünk teljesen tönkre fog menni. Egy pár adatot volnék bátor felsorolni, amelyeket, méneseink egyikének vezetője állított össze a melegvérű lótenyésztés kérdésé ben arról, hogy mennyibe kerül egy lónak a felnevelése. Megjegyzem, hogy szinte túlreális ez az Összeállítás, mert bár a zabot még 20 pengőben számítja, de a szénát már csak 6 pengőben, holott ilyen áron ma szénát kapni nem lehet, a takarmányrépát pedig 1 pengőben. Az ő összeállítása szerint az első év végéig egy melegvérű csikó felnevelése 910 20 pengőbe kerül, a második évben 44070, a harmadik évben 376, a negyedik évben 407 pengőbe és az ötödik év elején, tehát addig, amíg teljeskorú lesz a ló, 11486 pengőbe, összesen tehát 2248 pengő 76 fillérbe. Egy másik, talán legjobb lótenyésztőnk, illetőleg ebben a szakmában legkiválóbb emberünk, aki gyakorlatilag is évtizedeken át foglalkozott ezzel a kér

1 déssel, a következőképpen állítja Össze, — ezt még akkor állította össz<* mielőtt a- munkabéremelések és a nagy anyag-áremelkedések megtörténtek, úgyhogy a zabot i

s csak 15 pengő értékkel vette fel — azt mondja, hogy egy másféléves csikó felnevelési költsége 728 pengő .13 fillér, egy két és féléves csikóé 995 pengő 38 fillér, egy három és féléves csikóé 1262 pengő 63 fillér, egy teljeskorúé pedig 1629 pengő 88 fillér. Ha mármost ehhez hozzáadunk az anyagok, a takarmányok és a munkabérek drágulása címén 30%-ot, akkor itt is 2118 pengő felnevelési költség jön ki, holott a tenyésztő 800 pengőt kap hátaslóért. A tüzér hátasíoért pedig 900 pengőt kap a tenyésztő. De van egy másik, szintén nem célravezető intézkedés is. Azelőtt tudniillik ha a katonaság tartásra kiadott lovakat, akkor az az ellenszolgáltatása volt a vállalkozónak, hogy öt év múlva, ha pedig kitűnően tartotta a lovat, négy év múlva a tulajdonába ment át a ló. Ezt most megváltoztatták és most csak nyolc, illetőleg hétévi tartás után kapja meg a lovat. Ennek az a következménye, hogy nagyon sok kiváló kanca kora miatt kiesik a tenyésztésből, mert olyan korban ,iut magántulajdonba, amikor már utána tenyészteni csak a legritkább esetben lehet. A másik következménye pedig az, hogy olyan vállalkozók veszik ki ezeket a lovakat, akik nem tudják megfelelően, iigy tartani, ahogyan azelőtt a kitűnő lótartó gazdák tartották, hanem lehasználják azokat azonnal. Méltóztassanak meggondolni, milyen kár származott ebből. Az idén a bevonulások alkalmával behívott ilyen lovaknak körülbelül a 30—40%-a menetképtelen volt, nem lehetett használni. Ez az intézkedés tehát teljesen célt tévesztett. Méltóztassanak megengedni, hogy ez után a kitérés után még néhány szóval visszatérjek a termelési kérdésekre. Nagyon sok súrlódásra adott alkalmat és zavarta az annyira szükséges jóviszonyt a gazda és a cseléd között az a rendelkezés, amelynek értelmében a