Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-40

Az országgyűlés felsőházának UO. ülése 1940, évi december hó 18-án, szerdán. ~ 1"29 ga#da niegadja a lakást, a tüzelőt, a földet, a tejet, a tehéntartást, a szalonnát stb. a bevonult cselédnek, viszont a konvenciós terményt nem; ahelyett a cseléd családja segélyt kap az államtól. Sokkal helyesebb volna és az állam sem járna rosszal, a cseléd pedig nagyon jól járna, sőt a súrlódások is megszűnnének, ha a gazda feladná az egész termény-konvenciót is, de a cseléd nem kapna külön segélyt, hanem a segélyre szánt összegből a gazdát a kimért konvenció erejéig kárpótolnák. Nem akarok most hosszasabban foglalkozni a jelenlegi munkabérmegállapító bizottság határozataival, nem akarok azzal sem foglalkozni, hogy hogyan tudja a gazda ezt az újabb nagy terhet elviselni. (Egy hang: Sehogy!) Csak néhány kérdésre akarok röviden rámutatni, amelynek végrehajtása terén lehetetlen helyzet van. A tejet a gazda a cselédnek a gyerekek száma szerint köteles kiadni. Erre nincsenek a gazdaságok berendezkedve. Teljes lehetetlenség ennek a végrehajtása. Mi lesz ennek a következményei Nagyon szomorú következménye lesz: az, hogy nagyon sok gazda kénytelen lesz olyan cselédet fogadni, akinek kevés gyereke van. Azután felemelték a földmennyiséget, amelyet a cseléd kap. Aki gyakorlati gazda, az tudja azt, hogy a legrosszabbul megdolgozott told legtöbbször a konvenciós földi. De nem is csoda, hiszen az a szegény cselédasszony, akinek két—három gyermeke van, nem tud annyi földet megdolgozni. Most a területet felemelték, az a konvenciós föld egy dudvatermő terület lesz, a kukoricaszárat csak későn lehet onnan, elhordani, mert nem vágják le, úgy, hogy a kukoricamoly majd a földet megfertőzi. Ez teljesen lehetetlen helyzetet teremt. Továbbá nézzük az Alföld egyrószét. Ahol nincs erdő, ott a gazda szalmatüzslést, gallytüzelést adott eddig. A mostani faviszoinyok között honnan tud gazda egyszerre annyi fát venni, amennyi most meg lett állapítva? Ez végrehajthatatlan intézkedés. T. Felsőház! Ém nagyon helyesnek tartom azt és minden gazda igen helyesnek találja, mert szükség van rá, hogy megállapították a legkisebb mezőgazdasági munkabéreket. Ennek azonban nem szabad egyoldalúnak lennie, e mellett párhuzamosan meg kell alkotni a gazdavédelmet is (Helyeslés) és a gazda termeivényei árának helyes színvonalra hozásával lehetővé kell tenni, hogy ezt az tíjabb terhet is el tudja viselni a gazda és akkor minden tiszességes gazda szívesen fogja viselni ezeket a terheket, (Úgy van! Ügy van!) T. Felsőház! A folytonos szabad izgatás következtében ma az a helyzet, hogy a munkakedv és a munkafigyelem teljesen lecsökkent, a munkafegyelem meglazult, enélkül pedig lehetetlen termelni. A miniszterelnök úr igen helyesen állandóan hirdeti — tanítómesteri pálcával a kezében — a nemzetnevelés szükségességét. Ezt aláírjuk mindnyájan. (Gróf Teleki Pál miniszterelnök: Nemcsak pálcával egyedül!) Mi helyesnek találjuk azt, ha a. miniszterelnök úr ,a tanítómesteri pálcát is használja. Annak azonban nines nemzetneveliő hatása, sőt a legnagyobb romboló hatása van a lelkekre, ha megengedjük, hogy a megállapodásoknál és szerződéseknél az aláírást és az adott szót ne tartsák Ibe, hogy az csak a gazdára, a munkaadóra legyen kötelező, a munkavállalóra pedig nem. Márpedig, akik a vidéken élinek és ezzel a kérdéssel foglalkoznak, látják, hogy ez csaknem minden mezőgazdasági munkaszerződésnél úigy van. Tessék megállapítani a legkisebb munkabéreket, tessék megadni a lehetőséget a gazdáinak az előbb említett módon arra, hogy képes legyen fizetni, de akkor azután a közigazgatási hatóságok szerezzenek érvényt a megállapodásoknak és szerződéseknek minden vonalon^ úgy a munkaadónál, mint a imunkav vállalónál. A termelés biztonságának és lehetőv s égének ez a követelménye, de követelménye az adott szó szentségének is. En a beszédem elején említett okokból, és abban a reményben, hogy a kormány a mezőgazdaság prosperitását, amely nem osztályérdek, hanem eminens nemzeti érdek, végre biztosítani fogj b\ ) * Î költs égvetést el fogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik gróf Banff y Miklós ő nagyméltósága. Gróf Bánffy Miklós: Nagyméltóságú Elnök Dr! Méltóságos Felsőház! Mielőtt beszédem tulaj donképpeni

t tárgyára térnék, meg akarok emlékezni egy javaslatról, amelyet az erdélyi csoport vezetője december második feléiben a képviselőházban tett. E javaslat odairányul, hogy Erdélyben — ha ideig-lenes jelleggel is — egy olyan szerv létesíttessék, amelynek intézkedési joga is van az állami élet különböző ágaiban, hogy azoknak ellátását magasabb szemszögből, a mai átmeneti helyzetnek és a kisebbségi helyzetnek mélyebb és alaposabb ismeretével, delegációképpen teljesíthesse. E gondolatnak megfelelő intézmény megvolt már a múltban a székely kirendeltség alakjában. amely a földmívelésügyi minisztériumnak egyik ilyen intézkedésre jogosult szerve volt. A mai megnagyobbodott feladatoknál azt hiszem, szükséges volna... (Gróf Teleki Pál miniszterelnök: Ez a földmívelésügyi szerv már meg is van!) Éppen hallottam! Be azt tartom, szükségesi volna a pénzügyi, a belügyi és a ke reskedelemügyi minisztériumok ilyen delegációját egyetlen szervben ott összefogni, atmi különösen akkor, amikor célgazdaságot folytatunk a társadalmi élet összes anyagi részeiben, az ellátásnak, a szolgálatnak gyorsítását és hatékonyabbá tételét nagyban szolgálná. Ebben nem partikulárizmust látok, sőt nem is pártolnám, ha annak tekinteném, hanenu e^Y valóságos hasznos intézményt, ameily a mai időkben átsegítene bennünket a nehézségeken. Most áttérek beszédeim további tárgyára. ' A bécsi döntéssel Erdély lényeges részei visszakerültek az anyaországhoz. Ezzel a ténynyel az erdélyi magyarságnak egy korszaka zárult le. Ügy tartom, hogy nekünk, akikre az ottani magyarság irányítása, érdekeinek képviselete és védelme hárult, kötelességünk elszámolni a magyar közvélemény előtt, miképpen sáfárkodtunk a magyarság erkölcsi és anyagi javaival, számot adni erről és bizonyságot tenni, hogy azt a hivatást, amely elé a •magyarság minden tényezője állíttatott, híven és becsülettel teljesítettük. (Éljenzés.) Hol tehetném, ezt méltóbb helyen, mint itt a magyar Felsőházban, itt a magyar törvényhozásban, a legelőkelőbb intézményiében. Itt számolok be arról az időről, amely alatt az én vállaimon nyugodott a magyarság vezetésének megtisztelő tiszte és isúlyos felelőssége. (Halljuk! Halljuk!) A két utolsó év volt talán a legsúlyosabb az erdélyi [magyarság ottani életében. Azért, hogy a helyzetet megvilágítsam, néhánv immár történelmi adatot kell idéznem. Károly király 1938 február 20-án felfüggesztette az alkotmányt. Ugyanakkor felszó-