Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-39
122 Az országgyűlés felsőházának 39. ülése 19 W- évi december hó 17-én, kedden. A háborúelőtti múlttal szemben, amelyről beszéltem, éppen az nagyjelentőségű számunkra, hogy ma nemzeti hadsereg az, amelyre mindent megadunk, nem pedig egy olyan hadsereg, amelyet annakidején helyesen vagy helytelenül — én azt hiszem, helytelenül — idegennek éreztünk. A mai hadsereg vérünkből való vér, tehát minden egyes fillér, amelyet erre áldozunk, száz százalékig visszajön és a nemzet javára, minden egyes állam polgárának a javára szolgál. A nemzetvédelmi kiadásokhoz, a költségvetés nemzetvédelmi tételeihez sorolom a külügyi és propagandisztikus kiadásainkat is. Meg kell állapítanom, hogy egy középihata lomhoz képest, amivé ma váltunk, külügyi költségvetésünk méretei relative szerények. 15,714.000 pengő rendes és 8000 pengő rendkívüli kiadás azokkal a feladatokkal szemben, amelyek külügyi szolgálatunkra hárulnak és azokkal a teljesítményekkel szemben, amelyeket tőle joggal elvárunk, nem túlzott, ezen a téren tehát fejlődés, fokozás lehetséges és kívánatos; különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a külföldi posztok egy része hosszabb vagy rövidebb időre megszűnt, tehát megvan az a lehetőség, hogy olyan helyeken, ahol eddig nem volt diplomáciai képviseletünk, de ahol akár politikai, akár gazdasági okokból hasznosan tarthatunk fenn, ezeket pótolhassuk, akár a mostani költségvetésünk, akár egy fejlesztendő külügyi költségvetés keretében. Említetten! már, hogy igen keskeny az. ösvény, amelyen haladunk. A politika és a diplomácia művészetének kevés lehetősége* van, de mégis ezen a keskeny ösvényen is, mint mindenütt a világon, az egyéniség, a&. egyén képességei és hivatottsága rendkívül sokat tud tenni és sokat tud változtatni. Ez pedig függ attól a szellemtől, attól a neveléstől, amelyet a diplomáciai szolgálat tagjai otthonról, az iskolából, speciális nevelésük területéről hoznak magukkal és függ attól a szellemtől, amelyet a testületben magában találnak. Megelégedéssel állapíthatom meg annak a 21 évnek tapasztalata alapján, amióta úgyszólv;'i ii a semmiből teremtették meg az új magyar diplomáciát, hogy annak a teljesítménye mostoha viszonyok közt, nagyon nehéz körülmények közt az ország teljes elismerését megérdemli. Mint minden intézménynek és mindennekezen ;i világon, a diplomáciai szolgálatnak is idomulnia kell a kor szelleméhez, a követelményekhez, a rendelkezésre álló eszközökhöz és a környezethez. Amikor ezt megállapítom, ezzel semmiképpen sem óhajtok kritikát gyakorolni a régi külügyi szolgálat felett, amelyet az osztrák-magyar monarchiát szolgálta. A császári és királyi külügyi szolgálatot valaha szokás volt kritizálni. Hibák voltak benne, mint minden testületben, de legyen szabad személyes tapasztalataim alapján megállapítanom, hogy igen nagy kvalitások voltak ebben a testületben, amelyek képessé tették arra, hogy komplex és komplikált diplomáciai feladatait meg tudta oldani egy bomló társadalom és bomló birodalom szolgálatában. Nagy kvalitásai voltak, igen magas általános műveltség. a fellépés biztonsága, amely minden területen és mindenre kiterjedt, ennek egyik része az udvariasság, a legtökéletesebb fegyelem és kétségbe nem vonható titoktartás. A diplomácia lényege 25, 50 vagy 100 év távlatában nem változott. Az érintkezést fenntartani, az ellentéteket elsimítani, megmagyarázni és felderíteni; ezek voltak és ezek maradnak továbbra is a diplomáciai hivatás, a diplomáciai feladat lényeges részei. Ehhez hozzájön a háború után ebben az atmoszférában új, szélesebb térben a sajtó kezelése és a sajtó közegeivel való bánnitudás, amit szintén nevelni kell és aminek szintén megvannak a feltételei és módjai. A háború utáni diplomáciában egy érdekes újítást találtam, amelyet legutóbb a spanyol kormány léptetett életbe és ez az, hogy megkívánja a diplomatáktól, elrendeli nekik, bogy minden négyévi külföldi szolgálat után két évet otthon töltsenek. Ez talán kissé merev megállapítás, de az elv helyes, mert nagyón sokszor megesik, hogy a diplomata, — fiatalja és öregje egyaránt — ha. túlsoká marad külföldön, ha nem tölti szabadságának egyrészét hazájában, vagy nem kerül egy időre vissza, elveszti a kontaktust azokkal az átalakulásokkal, amelyek közben óhatatlanul végbemennek .és nem tudja országának érdekeit ugyanazzal a meggyőző erővel képviselni, mint az, aki állandó érintkezés alapján tudja, hogy mi megy végbe otthon, hogyan alakulnak át az ország érdekei. Ma a külügyminiszternek legfőbb feladata, tudjuk, mindennap életbevágóan fontos politikai problémák megoldása. Mégis azt hiszem, hogy még ezek mellett is a legelőkelőbb feladatainak egyike az lehet, hogy a diplomáciai testület nevelését, az egységes tesületi szellem kifejlesztését kezébe vegye és ennek _irányításait, mint igen fiatal szolgálatnál, teljesen magáévá tegye. A másik külügyi feladat, amelyet 25 év óta. mióta ezí a háború alatt y°lfedezték, taiiíümányoztani és amelyeknek mindig nagyobb tere nyílik, a propaganda. Amikor a propaganda élén a magyar és az európai propagandának két olyan ex asse ismerője áll, mint a miniszterelnök úr és a külügyminiszter úr, nem érzem magamat hivatottnak arra, hogy ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozzam és ennek elveit feltárjam, mert mint mondom, hivatottabbak kezében van a vezetés. Azonfelül a költségvetésben új kezdeményezést is látok. Ennek eredményeit is meg kell várnunk, mielőtt kritikát akarnánk gyakorolni. Csupám egy szempontra szeretnék rámutatni, amelyet az összes külföldi propagandák tanulmányozásánál konstatáltam, legutóbb Portugáliának nagyon sikeres ilyen iráuvú tevékenységénél, s amelyet publieisztikailag is többször kifejtettem. Ez az, hogy r egyse-. g'es szellemi vezetésnek, egységes irányításnak kell lennie. Ez nem jelenti azt, hogy például a fürdőügyi propaganda és a politikai propaganda egy hivatalban legyen egyesítve, hanem azt, hogy teljes mértékben koordinálva legyen és ugyanazok szerint az alapelvek szerint jár ion el, ugyanazon a szellemi nívón működjék minden egyes propaganda tevékenység. Ez az elv pedig megköveteli, hogy kettős^ aktivitás ne legyen. Amint az egyik felsőházi tag úr egy másik problémával kapcsolatban említette, a legveszedelmesebb az, ha az egyik kéz nem tudja, mit csinál a másik. Helyesebb, ha nincs semmilyen aktivitás, mint az, ha egymással ellentétes vagy egymással párhuzamos aktivitások vannak. A nemzetvédelmen kívül a nemzet további életének legfontosabb tevékenysége a kulturális, a szociális és a közegészségügyi tevékenység, amely megalapozza a jövőt. Nevelnünk kell népünket műveltségre, mert műveltség nélkül nincs nemzeti büszkeség és öntudat. Ez ' fokozottabb mértékben áll egy úgyszólván
