Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-39

Az országgyűlés felsőházának 39. ülése mítani. Ha összeadjuk ezeket a tóteleket, kiderül, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregére, a haditengerészetre, a közös külügyi és közös_ pénzügyi kiadásokra mint említettent a felét fordította annakidején a magyarság annak a 470 millió pengőnek, amelyet ebbe a költségvetésbe ugyanazokon a címeken felvettünk, Ma pedig örömmel és helyesléssel szavazzuk meg a kormánynak nemzetvédelmi célokra ezt az összeget. Nagyhorderejű tény ez, mert megvilágítja, hogy Magyarország azért, hogy egy nagyhatalom részesekent messzemenő biztonságban érezhesse magát és majdnem nagyhatalmi szerepet is játsszék, akkori és mostani meggyőződésem szerint • igenis, nagyon aktív részeseként, a nemzeti jövedelemnek egy sokkal kisebb hányadával áldozott ezért a biztonságért. Mélyen t. Felsőház! Ugyanaz a nap, amelyen az akkori kormány pénzügyminisztere ezt a költségvetést bemutatta,, a magyar parlamentarizmus egyik legszomorúbb napja volt. Gróf Tisza István volt a képviselőház elnöke, és mint a naplóból kiderül, órákon át nem jutott szóhoz, lárma, sipolás, dolboláis és fütyülés közepette, amellyel minden egyes elnöki bejelentésének első szavait kísérték. Az elnök az erre a célra felállított parlamenti őrséggel a rendetlenkedő képviselőket kivezettette. Ettől a pillanattól kezdve nyugodtabban lehetett felkészülni a magyar Kormánynak arra a viharra, amelyről akkor már a nemzet legjobbjai tudomással birtak, amely közeledett és amelyre a parlament obstrukeiója nem engedte meg a felkészülést. Tudjuk és emlékezünk rá, hogy a nemzet közvéleménye, ha nem is az egész közvéleménye, nem kisérte lelkesedéssel Tisza István grófnak ezt az eljárását, és amit akkor csak legjobbjaink tudtak, azt csak halállá után tudta meg a nemzet, hogy kit és mit veszített benne. Ez az ellenzékieskedés, amelyben társadalmunk egy része kiélte frondeur-hajlamát, bizonyos mértékig az Osztrák-Magyar Monarchia Maginot-vonala mögött biztonságban érezvén magát, igen súlyos következményekkel járt. Akik ezt tették, azt tartották, hogy csak az átkos összmonarchiát döntik össze, pedig akik történelmileg nézték az eseményeket, tudták akkor is és mindnyájan tudjuk most is, hogy vele együtt Magyarországot is pusztulásba döntötték. Mert nem kétséges, hogy ha egy idejében, jól felszerelt és állandóan, fokozottan harcképes hadsereggel bárt volna az Osztrák-Magyar Monarchia, akkor ez a hadsereg a katonai eseményeknek elejétől kezdve más irányt adhatott volna és más következményei lehettek volna a háborúnak. Az igazság kedvéért természetesen meg kell vallanunk, hogy az osztrák örökös tartományok részéről is részben takarékosságból, részben politikai okokból sikerrel akadályozták meg a hadseregének azt a fejelsztését, amely csak az 1913. év folyamán következett be és amelynek egyik következménye volt az, hogy az 1914—15. évi költségvetés rendkívüli mértékben emelkedett és kölcsönhöz kellett folyamodni annak fedezéséhez. A trianoni katasztrófa — mélyen t. Felsőház, — mint minden megpróbáltatás, nagy nevelő értékkel is birt. Ráébresztett bennünket saját meztelenségünkre a felfegyverzett és ellensége« Európa közepette. Felébresztette bennünk a felelősségtudatot, a politizálás felelősségének és következményeinek tudatát. Felébresztette bennünk azt a politikai ösztönt, amely egy csekély elit rétegben évszázadok óta megvolt, de amelyet csak most tudunk 194-0. évi december hó 17-én, kedden. 121 átvinni az ország minden rétegére és kibányászni belőle, mint szuuyadó, de benne meglevő ösztönt. Méltóztatnak emlékezni, mint indultunk meg mint az érckorszak támolygó embere, bizonytalanul, drágán megszerzett függetlenségünk útjának. Most már sokat megtanultunk, többet is tudunk, de azért ma is sokszor megesik, hogy egyének és egyes rétegek érzelmek és szenvedélyek s a. túlzott önérzet sugalma alapján ítéli meg azokat a kérdéíSeket, amelyeket a magyarságnak csak okosság és belátás alapjain kell megítélnie : saját teendőinek, kötelességeinek és jogainak problémáját. Mindezekkel nem csupán száraz számbeli adatokat óhajtottam a mélyen t. Felsőház előtt felhozni, nem csupán publicisztikailag kínálkozó érdekes összehasonlításokat kívántain tenni, de arra is óhajtottam rámutatni, hogy érdemes naponként és állandóan foglalkoznunk a múlttal, még a közelmúlttal is, nemcsak azért, hogy belőle nemzeti öntudatot és bátorságot merítsünk, hanem azért is, hogy a múltban elkövetett hibákból tanuljunk és levonjuk a konzekvenciákat. Hála a Németbiro dalom megerősödésének, hatalma kiteljesedésének és akaratának, hála Olaszország támogatásának és barátságának,,, a politikai konstelláció megváltozott javunkra. Vannak azonban olyan történelmi, etnikai, földrajzi és gazdasági adottságok, amelyek a mi helyzetünkben nem változnak meg, amelyek olyan állandóí saggal bírnak, különösen 400 év óta, hogy ezeket minden ténykedésünknél tekintetbe kell vennünk, mert ezek között csak igen keskeny ösvényen tudunk haladni és csak igen keskeny utunk van arra, hogy a politikai művészetet érvényesíteni tudjuk. A háború, mélyen L Felsőház, nem öncél, még a leghősiesebben és legspártaiabbau nevei 1 nemzetnél sem. Amikor azonban látjuk, hogy heroikus korban élünk és tudjuk, hogy mi is barátaink oldalán részt akarunk venni és résztveszüuk egy természetesen új európai rentf megalkotásában, minden gondolatunknak és minden erőnknek arra kell irányulnia, hogy a nemzet fizikai erejét, fizikai és erkölcsi teljesítőképességét a legmagasabbra fokozzuk és a legmagasabb fokon tartsuk, mert meghalt az a nemzet, amely elmulasztja fenntartani testi és erkölcsi harciképességét. Ennek példáit eppön az utóbbi év folyamán láttuk. Ezért helyes és helyes lesz a jövőre is az, hogy költségvetésünkben a legkimagaslóbb pozíciót a nemzet védelem céljára fordított összegek foglalják eJ Erről a kérdésről, a nemzetvédelmi és katonai kérdésekről az eddigi vitában már soKan ugyanebben az értelemben szólaltak fel, ezért legteljesebb konszenzusom kijelentésén kivin nem akarok katonai kérdésekkel részletesebben foglalkozni, hiszen ahhoz nagyobb szakérteleni és a problémákban való nagyobb elmélyülés kell. mint ami nekem megadatott, csak a maaram részéről is megóhajtom állapítani, bogy az utóbbi év megmutatta, hogy a légi haderő nemcsak nagyértékű tényező, hanem sokszor döntő ténvező is lehet a háború, egy hadjárat, legalább is a hadjárat egy részének kimenetelére nézw. Minden erőnket arra kell tehát fordítanunk — és ezt a tendenciát látom honvédelmi költségvetésünkben — hogy a légi erőnket a legmagasabb fokra emeljük. Minden del keleteurópai állammá] szemben a legelső helyet kell hogy elfoglalja az a potenciális erő, amelyet a légi erő jelent számunkra, akár bele| kerülünk egy háborúba, akár nem kerülünk bele. 18*