Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-39

Az országgyűlés felsőházának 39. ülése zést és keresztény felfogást úgy lefelé, mint felfelé a társadalmi rétegekkel szemben. A termelés rendjét és fokozását, a munkafegyelmet mindenképpen biztosítani .kell. Hiszen majdnem mindenki erről beszélt itt a Házban, Ehhez azonban a gazdasági életet irányító minisztériumok és szervek közötti ellentétes felfogásokat és a termelés menetét lefékező intézkedéseket kell kiküszöbölni. Erre már Jankovich és Waldbott felsőházi tag urak ós többen rámutattak, de azt hiszem, nem baj, ha ismétlésekbe bocsátkozom, mert jó,» ha minél többen említik fel ezeket a dolgokat. A termelő társadalom feladata és kötelessége a termelő- ! munkát a legnagyobb hatásfokban elvégezni. Az államhatalom viszont küszöbölje ki azokat az akadályokat és körülményeket, amelyek a keresztény társadalmat állandóan izgatják és ezáltal nem rendelkezik a munka elvégzéséhez szükséges lelki .nyugalommal. Itt első helyen áll a nagyzsidóság birtokállományának radikális és újabb lecsökkentése arra a szintre, hogy ne veszélyeztesse többé a keresztény termelési rend gyors kialakulását, ami alapját képezi a szociális nyugalomnak. De viszont a becsületesen dolgozó, a hazához hűséges és megbecsülést érdemlő kiszsidókat mentesíteni kell az oktalan vexálástól. De éppen olyan káros és veszedelmes a nemzetre, annak erejére és munkájára, ha oktalan ós féktelen agitációkat folytatnak, akárki, akármilyen keresztényi jelszóval is csinálja. Ma a világesemények gondjai az ország csontját ropogtatják, ne rágja tehát még belülről is a szú. Minden munkában az anyagnak és az időnek leggazdaságosabb kihasználására kell törekedni, ez pedig a neveléssel függ össze. A múltkor József Ferenc főherceg úr ő fensége beszédében említést tett egy diákmozgalomról, amelynek az a célja, hogy az ifjúságot rászoktassa, ránevelje a gazdasági életre. Vagyok bátor itt felhívni a mélyen t. Felsőház figyelmét egy ifjúsági mozgalomra, amely a diákkaptárszövetkezet címén működik. Ennek élén Horthy István igen t. tagtársunk áll és néhány cserkészvezető, köztük csekélységem is. A mozgalom célja, hogy életrevaló, gyakorlatias gondolkodású, vállalkozó szellemű fiatalságot neveljünk. Érdekes módszerrel dolgozik ez a szövetkezet. Minden diák azt a gazdasági feladatot kapja, hogy teremtsen elő a maga erejéből 10 pengőt. A pénzforrásokat a gyerekek maguk kutatják fel. Tavaly 32 váró«; 300 iskolájában 718.000 pengőt szerzett az a 29.000 diák, aki önként csatlakozott ehhez a mozga lomhoz. Gyűjtöttek és eladtak például 65 vágón hulladékanyagot. A nyári keresetük egymaga félmillió pengő volt. Minden osztály iskolabankfiókot szervez, ahol megtanulnak a pénzzel bánni és kedvet kapnak százféle termelő munkához. Azt hiszem, elég szerencsés kézzel nyúlt a szövetkezet ehhez a témához, hiszen az eredmények ezt talán igazolják is. A kormány részéről nagy megértésben és támo-, gátasban részesült ez az intézmény. Különben sajnálom, hogy Baranyai ő excellenciája, a Nemzeti Bank elnöke nincs itt, mert ő érdeklő^ dést tanúsított a dolog iránt, tudomása van az egész üzleti gesztióról és azt jónak is minősítette. Egy másik nevelési problémáiról is vagyok j bátor beszélni. Ez pedig a magyar motorizmus kérdése. Koppant örülök, hogy a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltósága is éppen j itt van. Az ország sem közgazdasági, sem nemzetvédelmi szempontból nem nélkülözheti, hogy korszerű mot or izmussal ; r rendelkezzék. Nem J szabad engedni, hogy ifjúságunkból kivesszen FELSŐHÁZI NAPLÓ II. 19kÖ. évi december hó 17-én, kedden. 119 a motorsport szelleme. Olyan csekélyszámú népnél, mint a magyar, óriási erotonhietet jelent a jól megszervezett motoriznms, amelynek segítségével soitüai nagyobb erőkifejtésre képes mind a gazdasági életben, mina a honvédelem terén. A motorizmus ütőképessége nem attól függ, hogy; mennyi gépet vásárolunk öszsze, hanem attól, hogy mennyire tudjuk kihasználni és meddig tudjuk használni a gépeket. Ehhez azonban az is szükséges, hogy nuálr az ifjúság hozzájuthasson a megfelelő sportszellemben tartott műszaki és forgalmi kiképzéshez. Nem tudom, nem untatom-e a felsőházat, ha erről beszélek. (Halljuk! Halljuk!) Mindenki meggyőződhetik arról, hogy baleseti statisztikánk mennyire emelkedik. Ennek leküzdésére nem elegendő az, hogy csupán büntető intézkedéseket léptessünk életbe, hanem a közönséget, mindazokat, akik a forgalomban résztevsznek, akár járókelők, akár gyerekkocsit tolnak vagy akár a volán mellett legyenek, rá kell nevelni a forgalmi fegyelemre és a forgalom szociális részére is. Falusi lakosságunk kiválóan alkalmas arra, hogy a motorizmus terén kiképezzük, de sajnos, nélkülözi a technikai alapismereteket és a nevelést, amelyek nélkül természetesen nem tud oda felemelkedni. Nemrég jöttem vissza a Németbirodalomból, ahol alkalmam volt tanulmányozni a Németbirodalom teljes motorisztikus berendezését, a kiképzést, a motoregyetemeket. Huszonegy kiképző tanfolyamot, iskolát láttam, ahol főleg katonai kiképzés folyik és mindazok az eredmények, amelyek ismeretesek, a motorizált német hadsereg ütőképessége és azok a szenzációs teljesítmények, amelyeket a nyugati fronton teljesít ettek, azt bizonyítják, hogy az a rendszer, amelyet ők ott bevezettek, igazán eredményes é,s jő volt. Ez a kiképzési rendszer pedig az ifjúságra van felépítve. A 14 éves ifjúságot képezik ki és nevelik jó motoristává. Most bátor vagyok egy másik témáról is beszélni, ez pedig: a középipar fejlesztése. Nagyon szeretném kérni a mélyen t. kormányt arra,, hogy a keresztény középipar fejlesztését mindenképpen mozdítsa elő. A középipar ugyanis az a hely, ahol a keresztény tőkék elhelyezkedhetnek és ahol megtaláljuk azokat az iparos generációkat, amelyek patriarchális módon, az Entpersönlichung des Eigentums tünete nélkül vezetik vállalataikat és munkásaikat. Ez az a hely, ahol a tőkével jelentkező magyar intelligencia, a középosztály számára tér nyílik a gazdasági tevékenység kifeitésére; ez az a hely, ahol eredményesen és jól tudnánk gazdasági politikáinkat és termelésünket szolgálni. (Úgy van!) Még egy dolgot vagyok bátor megemlíteni és akkor azután nem veszem tovább igénybe a mélyen t. Ház türelmét. (Halljuk! Haltjuk!) Mint sokan mások, közben csekélységem is, Erdély visszacsatolása alkalmával néhány hetet töltöttem itt, végig utaztam az egész vidéket. Láttuk, hogy milyen szegény sorban van _ott a magyarság, mennyire rá van szorulva minden néven nevezendő, minden elképzelhető segítségre. Hála a miniszterelnök úr gondoskodásának, a kormány minden igyekezetével törekszik ennek a segítségnek megadására. Nem rég azonban olyan ' hangokat hallottam, hogy irigylik ezt a segítséget, amelyet magunktól elvonunk és odaadunk az erdélyieknek. Ez roppant igazságtalan dolog, ennek az • irigységnek semmiféle további talajt engedni nem szabad. Az csak egészen természetes, hogy azokat, akik az édesanyától távol voltak és 18