Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-39

Az országgyűlés felsőházának 39. ülése dálkodnunk, a készleteket igazságosan kell el­osztanunk. A korpát és a hazai terniésíi. olaj­pogácsát lehetőleg a tejtermelő gazdáknak kell juttatnunk, azoknak a gazdáknak, akik a fő­város és nagyobb vidéki városok tejellátásában döntő szerepet visznek. Ë téren már a mező­gazdák szövetkezetével és a többi szövetkezet­tel karöltve egy tervezetet dolgoztam ki» amely­nek segítségével a kérdést, hiszem, hogy meg lehet majd oldani. Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy a takarmányhiány következté­ben tejtermelésünket az idén fokozni nem lehet és bizony teljesen igaza van az interpelláló fel­sőházi tag úrnak abban, hogy az elit-tehenek szarna nagymértékben csökkenőben van. Ez azonban minden háborúban he szokott követ­kezni, a minőség romlik, az állatállomáy csök­ken és természetesen az elit-tehenek és a pepi­ner-ápományok sem képesek ugyanazt teljesí­teni és nagymértékben visszafejlődnek a takar­mány hiány következtében. Ami a hízott állatok értékesítését illeti, ez is bizonyos mértékben a takarmány kérdéssel van összefüggésben. Bejelenthetem a t. Felső­háznak azt, hogy most az olasz tárgyalásokkal kapcsolatosan mintegy 60 centesimi áremelke­dést sikerült ott elérni, ami visszaszámítva ma­gyar állatárakra, körübelül 9.4—10 filléres emel­kedést fog jelenteni, amit eddig az olasz ex­portban — körülbelül 4.5 fillért •«• az Abschöp­fungs-kassza ráfizetett. így körülbelül 10 fillé­res emelés fog bekövetkezni. Hiszem és remé­lem, hogy a német tárgyalások, amelyek január folyamán meg fognak indulni, szintén lehetővé fogják tenni azt, hogy ezen a vonalon is emelni tudjuk az exportárat. A harmadik állattenyésztési kérdés, amelyre a mélyen t. felsőházi tag úr felhívta a figyelmemet, a sertéstenyésztés és ezzel kap­csolatban a zsírellátás kérdése volt. Mélyen t. Felsőház! A múlt évben tengeri­termésünk — az 1939. évet értem itt, nem a mostani gazdasági évet — igen rossz volt. Kö­rülbelül 22 millió métermázsa volt a tengeri­termésünk, a szükséges 26—30 millió métermá­zsával szemben. Gondoskodnom kellett tehát minden áron arról, hogy megfelelő import xít­ján lehetővé tegyük a sertés- és állathízlaiást. De már a tavalyi háborús viszonyok között is láttuk^ bogy az egyes országok csak nemes ' devizáért akartak tengerit rendelkezésünkre bocsátani. En bizony minden igyekezetem el­lenére sem tudtam megfelelő mennyiségű ne­mes devizát kapni, hogy azt a tengerimennyi­séget importálni tudjam, amelyre szükség volt. Ennek ellenére mégis körülbelül 568.000 métermázsa kukoricát tudtam importálni ré­szint Romániából, részint Jugoszláviából. Ezt a mennyiséget elsősorban a hizlaló gazdáknak akartam kiosztani, még pedig azzal a kikötés­sel, hogy az átadott tengeriért megfelelő mennyiségű hízott disznót adjanak cserébte. Szóval, a tengerivel megelőlegeztem volna a disznókat. Méltóztatnak tudni, hogy közbejött a mozgósítás. Nem tudok pontos számot mon­dani arról, — mert ez sohasem, jutott tudomá­somra — hogy mennyi lovat vont be a kato­naság, de azt hiszem, nem tévedek, ha azt mon­dom, hogy körülbelül 200.000 vagy még ennél is több lovat hívtak be katonai szolgálatra. Ezeknek a lovaknak gondozásáról, ellátásáról, takarmányozásáról gondoskodni kellett. Termé­szetesen a lónak első és legfontosabb tápláléka b. Tavalyi zab termésünk is csekély volt, nem tudtam annyi zabot a honvédelmi kincs­ig*?, évi december hó 17-én, kedden, 107 tár rendelkezésére bocsátani, amennyi szüksé­ges lett volna a lovak kellő takarmányozására. Nein volt más lehetőségem, mint az, hogy azt a tengerimennyiséget, amelyet importáltam és amelyet zsír term élésre akartam felhasználni, a honvédség rendelkezésére bocsássam. Azt hi­szem, e tekintetben a mélyen t. Felsőház meg fogja nekem adni a felmentést, mert hiszen szükséges volt, hogy a honvédség ütőképessé­gét és a honvédség lóállományának menetkész ségét minden körülmények között biztosítsam. Ez volt az oka annak, hogy a múlt évben a zsírtermelés terén nem álrt rendelkezésre annyi kukorica. De hiba volt még a zsírtermelés te­rén is, hogy amikor 1939, azt hiszem, augusz­tus 26-án — ez a nap volt a Stichtag — az ár­kormánybiztos megállapította a zsír árát, ak­kor a legmélyebb fokon volt a zsír ára a háború előtt — és itt a mostani háborút értem. A 30-as évek elején ugyanis 2 pengő 20 fillér volt a zsírár, a Stichtag-on pedig, ha jól em­lékszem, 1-56—1-58 pengő volt. Nekem akkor szuecessíve erős küzdelemmel sikerült mindig 10—10 fillérrel felemelnem a zsír árát, de mar akkor megmondtam, hogy ha. ez a kukorica­mennyiség nem áll rendelkezésre, akkor meg­felelő zsírmennyiség sem fog az ország ellátá­sára rendelkezésre állni. Egyrészt annak, hogy a tengerit át kellett a honvédségnek adni, más­részt pedig az alacsony zsírárnak volt s követ­kezménye az, hogy bekövetkezett ez a nagy­fokú zsírhiány, amelyen most részben úgy se­gítettünk, hogy egyes bányavállalatok, egyes közüzemek, egyes nagyobb városok a saját hiz­laldájukban bérhizlalást kötöttek le. Ennek során körülbelüf 80.000 disznót kötöttek le hiz­lalásra. Hiszem^ hogy ezzel a jövő szezonra a zsírellátás kérdése megoldódik. Fel méltóztatott vetni, hogy az árpolitiká­ban egy másik hiba iis bekövetkezett, — és ezt teljes mértékben osztom — az, hogy a csöves­tengeri ára nem lett megállapítva. A szemes­tengeri árát megállapították» ezzel szemben a csövestengeri árát nem. Én a Futuran keresz­tül az intervenciós árakat a bekalkulált sze­mestengerin keresztül megadtam, de az árkor­mánybiztos a csövestengeri árát nem állapí­totta meg, annak ellenére, hogy felhívtam a figyelmét rá, hogy ezt is állapítsa meg. Azt hiszem, azzal az új rendszerrel, amikor majd az árkorrniánybiztos hatásköre és felügyelete* más faktornak a kezébe fog kerülni, az ilyen hilbák is elimiinálhatók lesznek. (Egy hang: El kell küldeni az árkormánybiztost!) Méltóztatott rámutatni még a gyapjúkér­désre. (Halljuk! Halljuk!) Múlt évben a gyapjú ára 2 pengő 80 fillérben volt megállapítva. Ez a gyapjúár az én mezőgazdasági üzemi és költ­ségvizsgáló intézetem szerint a termelési költ­ségeket nem fedezte teljes mértékben. Ennek a következménye volt elsősorban az, hogy a juh­állomány az országban 13%-kal, a gyapjúterme­lés pedig körülbelül 29%-kai csökkent. Azt mon­dották, hogy Erdély egyrészének és a Partium­nak az anyaországhoz való csatlakozásával ez a helyzet is javulni fog. Ezt én nem osztom. Ezeken a területeken körülbelül 1,800.000 birka van és ezek gyapjúhozamániak körülbelül 80%-át, hála Istennek, háziiparszerűen dolgoz­zák fel ott, úgyhogy onnan csak mintegy 20%-nyi fog a trianoni Magyarország gyapjú-, illetőleg textilgyárának rendelkezésére állani. Szükségesnek tartom tehát a gyapjú árának megállapítását is, mert hiábavaló az a munka, amelyet.én végzek, midőn az állattenyésztést a költségvetésen keresztül fokozni és fejleszteni

Next

/
Oldalképek
Tartalom