Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-39

108 Az országgyűlés felsőházának 39. ülé igyekszem, ha a másik oldalon az ármegállapítás nem teszi rentábilissá a termelést. Hiába bonyolítok én le kos-akciót vagy bárány-akciót, ha a másik oldalon a termetes rentabilitását illúzóriussá teszik. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban rá kell mutatnom arra is, hogy a körülöttünk lévő államok közül Németországban 3 pengő 20 fillér, Jugoszláviában 3 pengő 40 fillér, Szlovákiában és Romániában pláne 4 pengőn felül volt a gyapjú ára. A romániai gyapjúárnak ez a nagysága mintegy előírta a kormánynak azt, hogy az erdélyi gazdáktól ne 2 pengő 80 filléres alapáron vegye át a gyapjút, miért lehetetlen az* hogy azok, akik most visszakerültek Magyarországhoz, rossziabbul járjanak. Ez kény szeri tette helyesen a kormányt arasa, hogy 4 pengős alapáron vegye át Erdélyben a gazdáktól a gyapjúmennyiséget november 30-ig. Most én ezt a Reichenbach professzor vezetése alatt álló árkalkuláló intézetet utasítottam arra, lépjen érintkezésbe az árkormányibiztossal, hogy a gyapjú árát most állapítsuk meg előre. (Helyeslés.) Ha ugyanis, nem állapítjuk meg a gyapjú árát, akkor a bárányokat le fogják vágni, és akkor nem egy évi, hanem több évi hiányról van szó. Méltóztatott a cukorrépaár kérdését is felvetni. A cukorrépaár kérdéséről a pénzügyminiszter úr, azt hiszem, ma délután vagy pedig holnap fog az igen t. felsőházban beszélni és akkor erre vonatkozólag a választ megadja. A magam résziéről meg kell mondanom azt, hogy a 2 pengő 80 filléres répaár nem kalkulálta azt, hogy ősszel ilyen nehézségek lesznek, nem kalkulálta, hogy a kiszedési költségek olyan magasak lesznek és nem kalkulálta azt, hogy sok helyen, sajnos, ladikról vagy dereglyéről kellett a répát kiszedni, úgyhogy a magam részéről proponáltam is, hogy az őszi munkák megdrágulása következtében a répaár emeltessék. Mindenesetre feltétlenül szükséges az, hogy pro futuro már most olyan répaár állapíttassék meg a jövőévi termelésre, amely a répatermelést rentábilissá teszi. (Helyeslés.) Sok szó hangzik ma az irányított gazdálkodásról, sőt sokan a tervgazdálkodás szót is ajkukra veszik. Ezt én nem ilyen értelemben kívánom megemlíteni, hanem tisztán csak .irányított gazdálkodásról beszélek. Az irányított gazdálkodásnak alfája és ómegája a helyes ármegállapítás. (Ügy van! Ügy van!), mert a helyes ármegállapításon keresztül lehet valamely termelési ágat stimulálni és lehetővé tenni, hogy a gazda azt a termelési ágat, amely módjuk, a belső ellátás vagy az exportlehetőségek figyelembevételével szükséges, nagyobb mértékben felkarolja. A répaár kérdésével kapcsolatban a pénzügyi kincstár a muít ősszel bizonyos terhet vállalt magára, a 2.20 pengős répaár helyett 2.80 pengős répaárat állapítván meg. A pénzügyminiszter azt mondotta, hogy ő ezt a 60 fillér differenciát f vállalja azzal az elgondolással, hogy ha a répatermés 9.5 millió métermázsánál nagyobb lesz, ezen a mennyiségen felül minden métermázsa után a ,gyárak 75 fillért neki megtérítenek. Az idei répatermés sokkal kisebb volt, mint ahogy eleinte gondoltuk és az előállított cukor mennyisége is kevesebb lesz, úgyhogy a pénzügyminiszter számítása szerint erre az üzletre körülbelül 4,125.000 pengőt fog ráfizetni. Mindenesetre azonban a kérdést ő fogja a mélyen t. Felsőház előtt teljes mértékben megvilágítani. 1940. évi december hó 17-én, kedden. Tudatában vagyok annak, hogy a mezőgazdasági termelésnek egyik komponense a munkabérek kérdése. Ha az iparban rögzítették a munkabéreket és meg van állapítva a munkateljesítmény, akkor szükséges, hogy a mezőgazdaságban is a megállapított munkabérek mellett a munkateljesítmény is rögzíttessék, de egyúttal azt is megállapítsák, hogy ezek a munkabérek nemcsak minimális, hanem egyúttal maximális munkabérek is. Mert ha a munkabérfronton, a napszámbérfronton ismét emelkedés áll elő, az a termelési költséget növeli és ezen keresztül az ország ellátását veszélyezteti. A mai viszonyok közepette az ellátás kérdésére nagy gondot kell fordítanunk és nem engedhetjük meg, hogy az elsőrangú, primer életszükségleti cikkek ára túlnagy mértékben emelkedjék, amikor a tisztviselők fizetése 7%-kal és az ipari munkásság fizetései is csak bizonyos százalékkal emeltettek, mert ha a primer életszükségleti cikkek árát folyton emeljük, akkor ez circulus vitiosus és állandó emelkedés áll elő, ami a pengőfronton — a valutáris fronton — is veszélyt involválhat maga után. Ezért éppúgy, mint ahogyan az ipari fronton megállapították a maximális munkabéreket, szükséges, hogy ezek a mezőgazdaságban a napszámberekre vonatkozóan is megállapíttassanak. Az igen t. interpelláló felsőházi tag úr méltóztatott^ említeni, hogy az adminisztráció komplikáltsága és a túladminisztrál ás következtében a községi jegyzők teendői túlnagyra duzzadtak. Teljes mértékben igaza van az interpelláló felsőházi tag úrnak, de tekintetbe kell venni, hogy a háború alatt a közellátásra ezer és ezer ember állt rendelkezésre. Ügy emlékszem, hogy ezer emberre egy ember jutott, aki a közellátást intézte. Ma még csak a kezdet kezdetén állunk és hasonló nehézségekkel kell megküzdenünk, azonkívül egyelőre még semmi apparátus nem áll rendelkezésre. A belügyminiszter úrnak van egy rendelete, amelynek értelmében az egyes községek és városok, ahol a lakosság száma a 2500-at meghaladja, minden 2000, illetőleg 2500 ember után felvehetnek egy embert a közellátás és kozélelmezés lebonyolítására, de ez még mindig kevés, bár sok helyen nem is vették ezt sem igénybe, mert a közületek anyagi helyzete nem tette ezt lehetővé. Szükséges tehát, hogy a közellátás é« a közélelmzés biztosítására nagyobb apparátus álljon rendelkezésre. Ezt ezen a héten a miniszterelnök úr az árkormánybiztossággal kapcsolatosan valóra is fogja váltani. A közélelmezéssel és a közellátással kapcsolatban legyen szabad rámutatnom arra, hogy a világháború előtt, tehát a nagy háború megkezdése előtt, sokkal nagyobb készletekkel rendelkeztünk, mint sajnos, most. Akkor nagyobb mennyiségű élelmiszer állt rendelkezésünkre, úgyhogy a helyzet sokkal könnyebb volt akkor, mint ma. Mindenesetre azonban a nehezebb viszonyok közepette is meg kell birkóznunk a bajokkal és azokat le kell győzni. Túlsók statisztikát kell a gazdáknak vezetniük, túlnagy a bürokrácia minden vonalon. (Ügy van! Ugy van!) Ebben a véleményben magam is osztozom. Sajnos, így van. A gazdasági felügyelők, akiknek kötelességük lenne a vidéken járva a gazdákat irányítani és vezetni, maguk is állandóan a túlsók statisztikáról panaszkodnak. A gazelláknak is állandóan bejelentéseket kell tenniök, ők is állandóan túkottan igénybe vannak véve irodai munkákkal. Remélem, hogy e téren az új rendszerrel segíteni lehet. A gazdatársadalomnak, illetve & közellátási