Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-39

106 Az országgyűlés felsőházának 39. ülé< nyire ott keresnek, ahol rejtett készlet úgy sincs. Ma az irányított gazdálkodás, a tervgazdálkodás mindenkinek a szájában van, mindenkinek van róla elgondolása és terve, de egyet elfelejtenek: a szabad gazdálkodásnál mindenki saját hasznára vagy veszélyére gazdálkodik (Ügy van! Ügy van!), balsiker esetén senkinek se tehet szemrehányást, de az irányított gazdálkidásnál az irányító súlyos felelősséget vállal magára nemcsak a gazdákkal, de az egész nemzettel szemben. Ezek előrebocsátása után mély tisztelettel kérdem a földmívelésügyi miniszter urat, hajlandó-e olyan átfogó intézkedések miegtételére, amelyek a mezőgazdaság minden ágazatában a termelés folytonosságát, jövedelmezőségét és az ország ellátását biztosítanák, továbbá hajlandó-e a miniszter úr odahatni, hogy .a mezőgazdasági cikkek árának rendszertelen megállapítása megszűnjék és a gazdáknak biztos számítási alap nyujtassék? (Élénk helyeslés és éljenzés a felsőház minden oldalán.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltósága kíván válaszolni. vitéz gróf Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Teljes mértékben ismerem azt a súlyos helyzetet, amelybe a magyar mezőgazdaság került részint a multévi katasztrofális rossz termés miatt, amelyet csak fokozott az időjárás viszontagsága, csak fokozott az árvíz és a sok más elemi csapás. Ismerem azt a hibát és azt a bajt is, amelyet sok tekintetben — és ezt őszintén meg kell mondanom — az árkormánybiztossag téves ármegállapításaival a mezőgazdaságnak okozott. A mezőgazdasági termelésnek, mint minden más termelésnek, feltétlen joga van arra, — agrárállamban vagyunk, tehát elsősorban kötelessége is mindenkinek Magyarországon gondoskodni erről — hogy a föld az ő jövedelmét, az ő hozamát meghozza, kötelessége gondoskodni tehát arról, hogy éppúgy, mint ahogy az, iparos, a kereskedő az ő polgári hasznát felszámítja, kikalkulálhatja, ez a mezőgazdaságnál is meg legyen. Amidőn láttam, hogy az árkormánybiztosság ármegállapításai a termelési költségekkel nincsenek arányban és sokszor téves adatokból indulva ki, nem helyes megállapításokra jutottak, felállítottam Reichenbach professzor vezetése alatt szakértő tagokból egy mezőgazdasági üzemi és termelési költségvizsgáló intézetet, amelynek célja az, hogy megmutassa az árkormánybiztosságnak a helyes irányelveket és azt, hogy milyen premisszák alapján kell az egyes mezőgazdasági termények árát kikalkulálni, (vitéz Purgly Emil: Nem vette figyelembe!) Meg kell őszintén mondanom, amint Purgly ő excelleneiája közbevetőleg mondotta, hogy sajnos, az árkormánybiztossag ennek a szervnek a kalkulációját nem vette tekintetbe, de rá kell mutatnom arra is, (Zaj.) — méltóztassanak megengedni, hogy befejezzem a mondatot — hogy most a miniszterelnök úr is belátta, hogy e tekintetben a helyzeten változtatni kell (Felkiáltások: Végre! Későn!) és a helyzet máskéx>pen való megoldására van szükség, úgyhogy e tekintetben az árkormánybiztossag, valamint a közellátás kérdéseinek egy kézben való összpontosítása folyamatban van és ennél az összpontosításnál, egy kézbe való vételnél a Reichenbaeh-íéle általam felállított intézmény szervesen az árkormánybiztossag rendelkezésére és segítségére fog állni. Hiszem e 1940. évi december hó 17-én, kedden. és remélem, hogy most az új árkormány biztosságba a régi szakemberek is, akik a háborús közellátást irányították és vezették;, bekapcsoltatnak és a magam részéről is mindent meg fogok tenni, hogy a helyes mezőgazdasági ár-, politika megvalósuljon. Interpelláló igen t. barátom több kérdésre hívta fel a figyelmemet. Az első ezek között a lótenyésztés volt és ezzel' kapcsolatosan a remotnda ára. A magyar lótenyésztés a háborúelőtti időben igen magas fokon állott: a magyar lovat mindenfelé tudtuk exportálni, hír neves volt a magyar ló. Szükséges tehát, hogy e tekintetben azt a régi hírnevet, amelyet ti háború folyamán ás a háború utáni években — őszintén be kell vallanom — bizonyos mértékben elvesztettünk, vissza tudjuk szerezni. Ezt a hírnevet azonban visszaszerezni csak akkor tudjuk, ha a lótenyésztés jövedelmezőbb lesz. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) En a magam résziéről ebben a tekintetben a rendelkezésemre álló eszközökkel mindent megteszek. A honvédelmi miniszter úr figyelmét már többízben felhívtam a remondaárak felemelésére, mert nem tartom helyesnek, hogy amikor 1500 pengőért tudok exportálni egy lovat, akkor a gazda 700 vagy 800 pengőért legyen köteles 'é honvédség rendelkezésére bocsátani a remondáját. Hazafias kötelességét teljesíti, de nem ta'' íálom helyesnek, hogy ilyen diszparitás lei gyen a belföldi lóár és az export-lóár között. En erre már felhívtam a honvédelmi miniszter úr i figyelmét és ennek az interpellációnak kapcsán mégegyszer meg fogom neki mondani, : hogy a gazdaközönség követeli és kéri ezt. Nálam a gazdaközönség nyitott kaput dönget, azonban kérem az interpelláló felsőházi tag urat, hogy szintén méltóztassék felhívni a honvédelmi miniszter iVr figyelmét erre a kérdésre. A másik kérdés, amelyet fel méltóztatott vetni, a szarvasmarhatenyésztés kérdése volt, összefüggésben azzal, hogy nem rentábilis a tejtermelés és az állathízliaJas. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan rá kell mutatnom arra, hogy a tejkérdésben én hónapokon keresztül harcoltam és küzdöttem, míg végre azután sikerült először, ha jól emlékszem, múlt év februárjában 30 fillérről 32 feliérre felemelnem a tej árát. Akkor az volt az elgondolás, hogy majd májusban, a zöldtakarmányozás megindulásakor talán vissza lehet menni az ajakkal, a zöldtakarmáiiyozás azonban az idén, sajnos, egyáltalában nem vált be, hiszen nemes ak zöldtakarmányunk, hanem télire elkészített szénánk is annyira kilúgozódott, annak minősége annyira rossz, hogy a tejtermelési költségek a takarmányárak emelkedése és a takarmányok — értem ezalatt elsősorban a szálastakarmányokat — rosisz minősége következtében nagymértékben emelkedtek. A kérdés elbírálásánál azonban feltétlenül tekintetbe kell venni Magyarország fehérjemérlegét. A tejtermelés legfontosabb komponense az abrak és pedig a fehérje-dús abrak. Magyarország évente minetgy 2000 vagon olajpogácsát és egyéb fehérje-dús abrakot importált. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ez az importlehetőség most, sajnos, nincsen meg. Részben Bulgáriából és Romániából inportáltunk tavaly még egypár száz vágón fehérjedús abrakot, most azonban a helyzet, sajnos, nagymértékben romlott és így nem hiszem, hogy nagyobb mennyiséget be fogunk^ tudni ' hozni; a meglévő készletekkel kell tehát gaz-