Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-13

78 Az országgyűlés felsőházának 13. ülése 1939. évi december hó 12-én, kedden. és a Midland Bank megérték száz évüket, é« nem sokkal később az egész világ érdeklődését felkeltette, hogy Ausztráliának legrégibb pénzintézete szintén százéves lett. Most itt, az agrárnak és hátramaradottnak mondott Magyarországon mutathatjuk be, hogy van egy pénzintézetünk, amelyet őseink száz év előtt alapítottak, és amely most is megvan, és ez alatt az idő alatt kiterebélyesedett az ország érdekében. Ez nem véletlenség. Jellemző arra, hogy Magyarország mennyire előrehaladt a pénzintézeti szervezkedés terén, hogy két éven belül Európának talán legrégibb részvénybankja, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank is eléri fennállásának századik évét. Ránk nézve nevezetes az is, hogy mind a két intézmény történelmünkbe! van összefüggésben. A Pesti Hazai Takarékpénztár Egyesületet sokat csúfolt táblabíráink alapították a vármegyeházán, Fáy András és Kossuth Lajos indítványára, do ebben a munkában Deák Ferenc, Wesselényi Miklós és Széchenyi István is résztvettek. A másik részen pedig a Kereskedelmi Bankot Kossuth Lajos és Széchenyi István alapította, tehát a nagy időknek minden patinája megvan a két intézeten. Erre büszkén nézhetünk s azt hiszem, hogy ez a nagy intézmény, amely a magyar nemzetnek ilyen szolgálatot tett, méltó ahhoz, hogy százéves évfordulójáról a felsőház megemlékezzék. Ha most azt méltóztatnak mondani, hogy ez száz évvel ezelőtt volt és most más időket élünk, C|Z igaz, és ha akár az angol, akár az ausztráliai bankok centenáris jelentéseit olvassuk és összehasonlítjuk a mieinkével, azokhoz képest ezek pásztor'áték benyomását keltik, de ki kell emelnem, hogy a Pesti Hazai Takarékpénztár komplikált viszonyok között is megtette kötelességét. Ezt mutatja a következő: A legborzasztóbb gazdasági válság, amelyre Európa emlékszik, volt az, amely 1931-ben végigszáguldott Európán. Ez két átoknak volt a következménye: a világháborúnak és a rossz békének. Ennélfogva feldúlta az egész fejlődést annyira, hogy Európa mindon országában összetört a hitelszervezet. Mindegyik állam arra volt kényszerítve, hogy benyúljon adózóinak zsebébe és százmilliókat vegyen ki belőle. Ez történt Ausztriában, ahol a Kreditanstalt összeomlásától kezdve körülbelül egymilliárdot kellett az adózók pénzéből elvenni, ugyanez történt Csehszlovákiában, Németországban és tőlünk keletre. A magyar hitelszervezet volt az egyetlon, amely bár nehezen küszködve és egyúttal félreismerve és csúfolva, egyetlenegy krajcárt nem kért az adózóktól, hanem a nehéz küzdelemben is egyetlen jelszóval, a szolidaritás jelszavával átvitte az országot ezen a szörnyű, minket igen veszélyesen megtámadott válságon. Hogy ez történt, az

# a szolidaritás következménye és következménye annak, hogy három nagy intézetünk, amelyben a pénzintézetek és bankok egyesültek, a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzintézeti Központ és a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete nem kicsinyeskedtek, nem személyeskedtek, hanem együtt dolgoztak. Jellemző ez azzal szemben, hogy még ma is kapunk politikai programokat, amelyek azon az állásponton vannak, hogy ennek a három intézménynek vagy eltörlését, vagy államosítását követelik. Államosított hitelt hirdetni annyit jelent, mint azt mondani: »Éljen a halál!«, mert parancsra szabadságot nem lehet csinálni, már pedig a Pesti Hazai Takarékpénztár példája is mutatja, hogy csak szabadsággal lehet a hiteléletet fenntartani. Hogy ilyen kísérletek még most is történnek és a lapokban ezeknek hangot adnak, az emlékeztet arra a feltalálóra, aki nemrégiben azzal jelentkezett, hogy feltalálta az alulról fűthető jégtáblákat. Erre a konstrukcióra nyilvánvalóan nagy szükség lehet, mert az egyedüli, amit el lehet vele érni, az. hogy a jég elolvad. Ebben a szolidaritásban, amelyet említettem, küzdött az a Pesti Hazai Első Takarékpénztár, amelyet — azt hiszem — az egész ország közgazdasága ünnepel. Én tehát arra kérem a mélyen t. Házat, méltóztassék ezt a javaslatot elfogadni, annak jelo gyanánt, hogy örömmel és büszkén köszöntjük ezt az ősi intézményünket, és hogy a jelenlegi kitűnő vezetőségét kérjük, igyekezzék további munkájával az ország érdekében a második centenáriumot is megérni. (Helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha nem kíván senki szólni, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a Pesti Hazai Takarékpénztár Egyesület részére Magyarország címere használatának engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a szokásos módon először a törvényjavaslat címét s azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskediék Tarányi Ferenc jegyző (felolvassa a címet és a szakaszok sorszámát. — A Ház a címet es a szakaszokat hozzászólás nélkül elfogadja)' Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok. akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a pénzügyi bizottság jelentése alapján a m. kir. pénzügyminiszter jelentésének tárgyalása »a rendkívüli itfeierlenes házadómentességekről szóló 1929. évi XXIX. te. 3. és 6. §-ai alapján engedélyezett rendkívüli ideiglenes házadómentesség tárgyában«. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Tarányi Ferenc jegyző (felolvassa a bizottsági jelentést.) Elnök: Kíván valaki a pénzügyminiszteri jelentéshez hozzászólni? (Nem!) Ha senki hozzászólni nem kíván, a vitát bezárom. Minthogy a miniszter úr nem kíván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a m. kir. pénzügyminiszter jelentését a rendkívüli