Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-13

Az országgyűlés felsőházának 13. ülése 1939. évi december hó 12-én, kedden. 79 ideiglenes házadómentességekről szóló 1929. évi XXIX. te. 3. és 6. $-ai alapján engedélyezett rendkívüli ideiglenes házadómentességek tárgyában tudomásul venni, igen vagy nem? (igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot, amiről a képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a földmívelésügyi és pénzügyi bizottságok együttes jelontése alapján »az 1938 : XII. törvénycikk alapján biztosított gazdasági munkavállalók Özvegyeinek járadékban részesítéséről«: szóló törvényjavaslat tárgyalása. Mielőtt a törvényjavaslat tárgyalását elkezdenénk, a házszabályok 96. §-a értelmében bejelentem, hogy a földmívelésügyi miniszter ur a törvényjavaslat tárgyalásának tartamára dr. Herkély Tibor miniszteri tanácsos és dr. Frisch Ferenc m. kir. kormányfőtanácsos, egyetemi magántanár, biztosítástechnikai szakértő urakat miniszteri megbizottakul bejelentette». Tudomásul szolgál. Most kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Tarányi Ferenc jegyző (felolvassa a bizottsági jelentést) Elnök: A törvényjavaslat általános részéhez Bíró Zoltán felsőházi tag úr szólásra jelentkezett. Üt illeti a szó. Bíró Zoltán: Nagyméltóságú Elnök Ür! Igen t. Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy bár a javaslatot éppe»n úgy, mint az együttes bizottság, én is örömmel üdvözlöm, néhány percre mégis igénybeveszem szíves türelmüket azért, hogy ezúttal is rámutassak a törvényjavaslatnak két olyan még feltétlenül Javításra szoruló hiányára, amelyre a törvényJavaslat bizottsági tárgyalása alkalmával is v

olt szerencsém rámutatni. Az egyik ilyen kérdés az altisztikar kérdése. Gondolok itt az erdőőrökre, a képesített írazdákra. a vincellérekre. Tételes törvényeink különböztetik meg és értékelik különlegesen azt a munkát, amelyet ezek az emberek végeznek. Hiszen a most. tárgyalásra kerülő loJdreformjavaslat 500 kat. holdas birtok kezelésénél elégnek tartja szakképzett vezetőnek a földmívesiskolát végzett gazdát, az erdőtörvény pedig 1000 kat. holdig elegendőnek tartja a képesített erdőőrt. 45 évi szolgálatom alatt volt időm meggyőződni arról, hogy az egész tisztikar munkája csak részben lehet eredményes akkor, ha nem áll mellette megfelelő, megbízható altisztikar. Ennek ellenére ez a törvényjavaslat az altisztet a biztosítás dolgában teljesen egysorba helyezi a munkással. Az én szerény véleményem szerint, üa a földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciája akár rendeleti úton is a kétszeres vagy háromszoros összegig való biztosítás kötelezettségét írja elő ezekre vonatkozólag, ez egyáltalán nem Jelent olyan megterheltetést, amely miatt akár a

z állam, akár a birtokososztály részéről adandó hozzájárulásokat emelni kellene, viszont ezeket az embereket, akiknek a munkásokkal szemben a tekintélyre szükségük van, Kl

emelnők a munkássorból ,, A másik kérdés, amelyet meg akarok em"f

e

ni, a gyermekellátás kérdése. Az özvegy*

01 gondoskodik a törvényjavaslat abban az cetben, ha ötvenedik életévét a férj halálakor i . , -M* vagy ÍM cBúluiiuciK ii/iCbic «* •I»«""' *•»*' Kot es ott marad 3—4 apró gyermekkel, akik mellett nem tud munkába menni, munkát vállalni? A törvényjavaslat semmiféle támogatást sem biztosít az ilyen özvegy részére. Az én meggyőződésem az. hogy azoknak a tartaléktőkéknek, amelyeket az intézet a mai rendszer mellett gyűjteni tud, az évi kamatából legfeljebb egy hányadot kellene felhasználni abban az esetben, ha ezekre az esetekre a törvényjavaslat nem különleges segély címén és nem különleges feltételekhez való kötés mellett feltételesen biztosítana támogatást, hanem igenis egy legalább havi 3—4 pengős ellátási összeget biztosítana minden gyermek után, mert hiszen a legnehezebb helyzetbe az ilyen özvegy kerül. Meggyőződésem az, hogy amikor senki sem tudja garantálni azt, hogy 38 év múlva, amikorra az egyensúly helyzete bekövetkeznék, lehet-e ezeknek a tőkéknek állandóságát, a mai értékek valorizál tságát biztosítani, jobb célra fordítaná a kamatoknak ezt a részét az intézet, mint abban az esetben, ha egyszerűen tartalékolja. Egyébként az egész javaslatot a magam részéről is csak örömmel üdvözlöm, mind egészeben, mind részleteiben elfogadom és arra kérem a földmívelésügyi miniszter úr ő excelleuciaját, legyen szíves ezt a két kérdést az intézettel tanulmány tárgyává tétetni. Mjeggyőződésem az, hogy a statisztikai adatok alapján igen könnyen át fogja tudni hidalni ezeket a nehézségeket is. {Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik ifj. Mészáros István felsőházi tag úr. Ifj. Mészáros István: Nagyméltóságú Elnök Ür! Méltóságos Felsőház! Kötelességemnek tartom, hogy mint mezőgazdasággal foglalkozó egyén, egy néhány perces felszólalással hozzászóljak énhez a szociális törvényjavaslathoz. Már másfél évvel ezelőtt is, amikor kiterjesztették egy törvényjavaslattal az öregségi biztosítást a mezőgazdasági munkásokra, felszólalásomban azt mondtam, hogy engem az akkori törvényjavaslat nem elégít ki teljesen. Most a földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltósága egy lépéssel tovább ment, amikor is a megöregedett mezőgazdasági munkások özvegyeinek is nyújt ezzel a törvényjavaslattal, ha nem is sok, de egy csekély segélyt. Bár én úgy, amint az előbbi törvényjavaslatot örömmel üdvözöltem, örömmel üdvözlöm a földmívelésügyi miniszter úr Ő nagy méltóságának ezt a második lépését is, mégis mind a földmívelésügyi miniszter úr ő nagy méltóságához, mind a felsőház mindon tagjáboz azzal a kéréssel járulok, hogy ezt a lépest kövesse^ egy harmadik lépés, vagyis a betegségi biztosítás bevezetése. (Helyeslés.) Méltóztassanak ugyanis elgondolni, hogy az a kis mezőgazda, az a törpebirtokos és az a mezőgazdasági munkás hogyan áll most a betegséggel? Megbetegszik a családapa vagy a családanya és bekerül a kórházba és ha van neki egy 1000 pengős kis háza, amelyre csak azt lehet mondani, hogy viskó, ha az értéke 1000 pengő, akkor a község kiadja neki a szegénységi bizonyítványt és szegén y jogon ápolják a kórházban, de ha annak a háznak értéke már 1100 pengő, vagy csak 1001 pengő, azt mondják, hogy nem kaphat erre a célra szegénységi bizonyítványt, mert háza értéke túlhaladja az 1000 pengőt. Itt van tehát az a kérdés, amelyet már az Országos Mezőgazdasági Kamarában, mint a munkásszakosztály elnöke, hosszú idő óta kértem és kértünk, hogy ozt az 1000 pengős határt emeljék fel legalább 2500 pengőre, mert akkor az a szegény ember is tudja azt, hogy betegség esetén nem terheli a kórházi költség