Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-10
Az országgyűlés felsőházának 10. ülése 1939. évi augusztus hó 18-án, pénteken. fii pofont is ad a csendőr. Az ilyenek otthoni körben már megélvezték ezt is minden különösebb baj nélkül. En a pénzbüntetést és a másikat ott aplikálnám, ahol az fájdalmasabb. Ez csak amolyan naiv elgondolás, de azt hiszem, ebben az őseiben ritkábban lenne dolga az igazságszolgáltatásnak. Különös örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatnak azokat az intézkedéseit, amelyek a javaslat komolyságát mutatják és legelsősorban azt, hogy felelősségre vonhatja a kárt szenvedő állam azt a vállalatot, amelynek, mondjuk, egy alkalmazottja síboljakiaztaz értéket. Itt tehát mégis van valami reménye az államnak arra, hogy megkapja kárának bizonyos részét. A másik egy úi dolog, amelyről még eddig ebben a vonatkozásban nem hallottunkba dologház. Jó dolog ez a dologház, (Derültség. — Ügy van! Ügy van!) és a bizonytalanság — ennek időtartamára vonatkozólag 7- még kellemetlenebb, mint a meghatározott időre szóló büntetés. Egy kérésem volna az igen 1. miniszter ur ö n a <ry m éltóságához. Éppen azért, mert, mint mondottam, nem vagyok jogász, talán nem értem, vagy nem érzem meg azt a jogot, hogy minden ügyvéd mindenkit védhet. En nem tudok más kifejezést használni, mint azt, hogy undor fogott el mindig olyankor, am'kor e országos gazembert azért, mert, mondjuk, n.így honoráriumról volt szó, olyan ember vedelt. aki röviddel azelőtt még nagy tisztelettel körülvett közfunkciót töltött be. Az volt az érzésem, hogy ennek demoralizáló hatása kell, hogy legyen. Az volna a tisztelettelies kérésem, — nem tudom, hooty ez a fennálló büntetőjoggal összeegyeztethető-e és hogy azigazsáo-iio-vininiszter ár ő nagyméltósága el tudja-e képzelni annak megváltoztatását. — hogy valami úton-módon ez azonnalra kiküszöböltessék és vagy közvédőt rendeljenek ki ilyen alkalommal, vagy pedig meg legyen kötve a védő jövedelme, nehogy különösen jövedelmező forrás legyen az ilyen országos gazember védelme. Egyebekben a törvényjavaslatot, amint mondottam, a legnagyobb örömmel elfogadom. (Étfak éljenzés és taps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólani 1 ? (Non!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az Igazsáfiügyminiszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. Tasnádi Nagy András igazságüjgynúniszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A büntető bíróságok gyakorlata általában azt mutatja, hogy a büntetés a cselekményekre kiszabható büntetésnek közép mértékén túl alig emelkedik. Rendszerint a középmérték körül mozog, sőt sokszor alalia, nem egyszer mélyen alatta marad. Ezeknél a cselekményeknél azonban, amelyekre a most tárgyalt törvényjavaslat is vonatkozik, a bíróSágok gyakorlata ettől erősen eltér, mert igen gyakran alkalmazza a jelenleg érvényben 1 VŐ törvény szerint kiszabható büntetés maximumát, sőt a bírói ítéleteknek egy része azt ''••/. indokolást tartalmazz!, hogy azért szabott ki a bíróság csak ilyen büntetést, mert a törynív magasabb é s súlyosabb büntetés kiszabását lehetetlenné tette. (Ügy van!) Ez az •'gyík oka annak, hogy ezzel a törvény Javaslattal az országgyűlés elé kellett jönnünk, FELSŐHÁZI IÍAPLÖ !. Ide kellett jönnünk azonban azért is, mert lát'nk, hogy külföldön nagy államok is a legerőteljesebben védekeznek a pénzük megrontására vezető valutáris bűncselekmények ellen. Kényszerített bennünket ennek a javaslatnak előterjesztésére az a tapasztalás is, — ami azt hiszem minden újságolvasó embernek tapasztalása — hogy az eddigi törvények és az eddigi büntetések nincsenek kellő elriasztó hatással ezeknek a cselekményeknek tekintetében, mert az ilyen cselekmények minduntalan ismétlődnek, sőt azt mondhatjuk, mind gyakrabban fordulnak elő és mind oagyobb méretűek és nagyobb jelentőségűek, mindinkább hozzák tehát magukkal azt a veszedelmet, hogy az ország gazdasági erejének lassú elesurgása, elfolyása kövexkezhetik be. Mélyen t. Felsőház! Ezek a körülmények voltak azok, amelyek a kormányt arra indították, hogy a törvényjavaslatot előterjessze. A törvényjavaslat rendelkezéseit részletesen ismertetni nem kívánom, hiszen a javaslat a mélyen t. Felsőház összes tagjai előtt fekszik és ismeretes, m ('gis azokra az intézkedéseire, amelyek az eddigi jogszabályokkal szemben lényeges eltérést mutatnak, röviden rá kívánok mutatni. Általában lényegesei: emeli a lörvény javaslat az eddig kiszabható büntetések nagyságát, rtt esek az 1931ÍXXXH te. 4. $-ában meghatározott vétségre utalok, amelyet a törvény most bűntettnek minősít és míg eddig ennek a bűncselekménynek, amely ezentúl bűntett lesz, maximális büntetése fi hónapi fogház volt. ezentúl 15 esztendei fegyház lehet a maximális büntetése és míg eddig ennek a bűncselekménynek minimális büntetése a büntető törvénykönyv 92. $-ának alkalmazása esetén egy pengő pénzbüntetés lehetett, ez a minimális bünteted ezentúl hathónapi börtön le-z. Nem akarom az összes büntetési tételekel elismételni, de azt hi-zem, már ez az egyetlen példa is megmutatja azt, hogv igen lényeges és igen komoly az a szigorítás, amelyet ez a javaslat tartalmaz és megvalósítani kíván. A másik lényeges újítás a javaslatban az, hogy ezekre a eselekményekre vonatkozólag [ehetővé teszi a szigorított dologház alkalmazását is, amely büntetési nem tudvalevőleg bizonytalan tartamú, amelynek osak a minimumát szabja ki a bíróság. A szigorított dologház intézményére vonatkozó általános, eddig érvényben volt rendelkezésekké] szemben is két szigorítást tartalmaz azonban ez a törvényiavaslat. Az első szigorítás az, hogy a kiszabható minimumot, szemben az eddigi törvényes renddel amely Bzerint ez a minimum .'{ év, f) esztendőben állapította meg; a másik nzisrorítás pedig az, hogy míg a szigorított dologház más bűncselekményeknél csak akk >r alkalmazható, ha a vallott már előzőleg bárom különböző időben elkövetett bűntett miatt ítélet alatt állt, addig az ilyen természetű cselekményeket elkövetfí vádlott mar egy előzőleg elkövetett bűncselekmény után szigorított dologházzal lesz büntethető, ha abból a eseleményből. annak körülményeiből az ilyen 08 dekmények elkövetésére való hajlandósága nyilvánvalóan megmutatkozik. Mélyen t. Felsőház! Lényeges változás az eddigi renddel szemben még az, hogy a vállalatnak, amelynek alkalmazottba elkövette a bűncselekményt, felelős ellenőrzője — vagy pedig ha ilyen Ki nem jelöltetett, akkor a velő
