Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-10

60 Az országgyűlés felsőházának 10. ülése getnek és ismernek, tulajdonképpen már lerámoltak a magyar közgazdasági életet, tehát a mélyeu t. kormány itt már nem tud többet tenni, mint próbálja a helyzetet reparálni. Hiszen ha most például már csak a técsői pajeszosok testhezálló ingóságait fogjuk meg, nem tudom, hogy ezzel olyan sokat fogunk-e nyerni a devizagazdálkodás vagy pedig az exklíring tekintetében. Mindenesetre nagyon örülök, hogy a mélyen t. kormány ezzel a javaslattal jött, mert — legalább is az én nézetem szerint — ezzel a törvényjavaslattal egy új irányt inaugurál, olyan irányt, amely akasztófával akarja büntetni azokat, akik a magyar közgazdasági élet stabilitásának veszélyeztetésével olyan cselekményeket követnek el, amelyek akár szociális, akár más szempontokba ütközvén, megbontják a köznyugalmat, illetőleg forradalmi megnyilvánulásokra adnak alkalmat. Mélyen t. Felsőház! Nem vagyok jogász, de mégis csak azt látom, ha az indokolást elolvasom, hogy tulajdonképpen a közgazdaság érdekei ellen elkövetett bűncselekmények megszaporodása, gondatlan mulasztás, nagy öszszegű titkos vagyonszerzés a javaslat indoka. Szerintem az indokolásnak ez a leglényegesebb pontja. Nem az olyan esetek indokolják ezt a javaslatot, amit például az egyik zuglapban olvastam, — méltóztassék megengedni, hogy gyakorlati példát mondjak — hogy egy fiatal pesti színésznőről leszedték a karperecet, mert óriási értékeket akart kisibolni és visszaküldték a határról. Ez is annak a bizonyos veszett fejszének a nyele. A kormányelnök úr ő nagyméltósága cserkésztiszt, a cserkészetben praktikusságra tanítunk, úgyhogy cserkész-szempontból azt hiszem, a veszett fejsze nyelével is tényleg tudunk majd valamit csinálni, ha csomót nem is tudunk vele kötni. Ezzel kapcsolatosan arra kérem az igen t. kormányt, hogy csak jöjjön ilyen természetű 'törvényjavaslatokkal, hiszen Apponyi Károly felsőházi tagtársam is ugyanebben a mentalitásban beszélt. Nagyon fogok örülni, l

ha akár a vörös, akár a zöld mentalitás helyett az úri magyar felfogás fog minél jobban érvényesülni a magyar közgazdasági élet területén, akár az ipar, akár a kereskedelem, akár a vállalkozások erkölcsében. Kívánatos, hogy kialakuljon egy ilyen magyar mentalitású, úri felfogású közgazdasági élet. Mélyen t. Felsőház! Legyen szabad ezzel kapcsolatosan még egy dolgot elmondanom. Nevezetesen az előbbi felszólalások azzal foglalkoztak, hogy mi nyugtalanítja, politikai agitáció-e, vagy más hasonló belső hatások nyugtalanítják-e a közgazdasági életet. Nem vagyok sem közgazdasági miniszter, sem olyan pozíciót betöltő, hogy mindent vagy sokat áttekinthetnék, — Wekerle Sándor vagy a Nemzeti Bank elnöke bizonyára ezt jobban tudják, mint én — de a közgazdasági és politikai életet az is nyugtalanítja, hogy vannak igen nagy, rizikómentes mammutfizetések, amelyeket az újdonsült kirakatgójok kapnak és a vállalatoknál ugyanaz, a zsidó mentalitás marad, akár zsidó, akár nem zsidó a vezérigazgató. Azt mondják, hogy ezek a kirakat-gójok, akik ott ülnek, részben alkalmatlanok is. Ez sem nyugtatja meg a szegény alacsony fizetésű tisztviselőket. Ugyanez áll a közpénzekből fenntartott vállalatokra. Az agytrösztöknek és a kamuflálásnak egész konstrukciója van már kifejlődve. Magam is tudok 1939. évi augusztv£ hó 18-án, pénteken. egyes dolgokról, de ezek csak közvetve tartoznak ehhez a gondolatmenethez. Ha a vállalatoknál és a közpénzekből fenntartott intézményeknél ilyen nagy rizikómentes juttatások vannak, ez éppúgy forradalmasítja az országot, mint a zsidókérdés, és a zsidók közgazdasági térfoglalása. Nem lehet mindenért a zsidókat okolni, ne csak a zsidókban keressük a hibákat. Hozzá kell tennem, hogy nem vagyok a gazdag zsidók védője és a zsidók nem is szorultak rám. Ezt a javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben a legnagyobb örömmel fogadom el abban a reményben, hogy a kormány a közgazdasági élet biztosítása terén tovább fog menni, akasztófát fognak felállítani és a közgazdasági bűncselekmények elkövetőit háromszoros kötélre, s akár kétszeres csomóra is fogják felkötni. (Helyeslés és taps a középen.) Elnök: Szólásra következik Liptay László felsőházi tag úr ő méltósága. Liptay László: Mélyen t. Felsőház! Nagyon rövidre fogott felszólalásomban hangot akarok adni azok véleményének, akik úgy gondolkoznak, hogy végre-valahára jött egy törvény, amelynek alapján megkapják a magukét azok, akik lelkiismeretlenül az ország kárára vannak. Nem tudjuk megközelítőleg sem, csak sejtjük, hogy mit lehetett volna megtakarítani az országnak, ha ez a törvény, vagy ehhez hasonló szigorú törvény már régen meg lett volna, de legalább is a győri beszéd előtt. Ez után a beszéd után sokáig, hónapokig nem történt semmi az ezer millió inkasszálására vonatkozólag, csak egy pozitívum, az, hogy óriási nyugtalanság állott be a közgazdasági életben és az értékek pedig lassan mentek kifelé a határon. Egy másik ilyen megszólalás volt a kaposvári beszéd. Ez után eddig szintén csak egy pozitívum jött, az, hogy nyugtalanok vagyunk és földünkben rejlő vagyonunk értéke lassan csökken. Sok mindent reformálunk. Vajha azon a téren is történne valami, hogy a mindenkori kormány megnyilatkozásai, amelyek bizonyos célokat tűznek az ország elé, valahogyan logikus sorrendben követnék a törvényhozásnak azokat a törvényeit, amelyek szükségesek, hogy ezeket a célkitűzéseket teljes egészükben el is érjék. Visszatérve az előttem fekvő törvényjavaslatra, nem lévén jogász, méltóztassanak megengedni, hogy szíves türelmüket igazán csak egy-két percre vegyem igénybe. (Halljuk! Halljuk!) Én nem a részleteket tárgyalom, én csak örömmel üdvözlöm a tendenciát, mert azt látom, hogy rájött az igazságszolgáltatás őre és azok a faktorok, akiket illet, hogy a régi törvények nem voltak elégségesek a mai időkben. Es ha én ezt a tendenciát örömmel üdvözlöm, akkor mint falusi ember, — anélkül természetesen, hogy az igazságügyminisztérium kodifikáló urainak tervet akarnék készíteni, hiszen nem vagyok jogász — arra gondolok, hogy büntetni azzal kell, ami az illető bűnöst sújtja is, ami neki fáj. Mert mit lát az ember az életben? Vannak bűnözők, akik úgy bűnöznek, hogy azt a pénzbüntetést, amely esetleg rájuk vár, már előre belekalkulálják az üzletbe. (Ügy van! Ügy van!) Vannak azután olyan emberek, teszem fel egy falusi orvvadász, verekedő legény stb., akik meg azt mondják, hogy legfeljebb három napig ülnek a főszolgabíróságon, vagy esetleg — nem mondom, hogy ez feltétlenül bekövetkezik, — egy pár