Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-10

Az országgyűlés felsőházának 10. ülése 1939. évi augusztvs hó 18-án, pénteken. 59 képez és öt évig terjedhető börtönnel fog bün­tettetni. Ez óriási ugrás és szigorítás. Perjogi szempontból szintén tartalmaz lé­nyeges újításokat a javaslat a mai rendszer­rel szemben. Elsősorban kimondja a törvény­javaslat, hogy az összes valutáris bűncselek­mények a budapesti kir. törvényszéknek mint uzsora-bíróságnak hatáskörébe tartoznak- Az 1931. évi. törvényben felsorolt büntetendő cse­lekmények eddigelé az ország egyéb törvény­székeinél is tárgyaltattak. Az egységes eljárás és a judikatura állandósága nagyon indokol­ják, hogy egy törvényszéknél összpontosuljon az egész eljárás. Melyesnek ismerem el a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely behozza ezeknél a büntetendő cselekményeknél is az úgynevezett in absentia való elmarasztalást. Ha tudniillik a vádlott nem is jelenik meg a büntető bíró előtt, bűnössége mégis megállapítható, a va­gyoni elégtétel, az elkobzás kimondható, csu­pán a büntetési tétel nem szabható ki. Vala­miként annakidején az állami és társadalmi rend felforgatásáról szóló törvényben a tör­vényhozás indokoltnak találta az in absentia való elmarasztalást, nézetem szerint ugyanezek az indokok forognak fenn itt is a épp azért helyes a megvalósítás. Nevezetes újítása ennek a törvényjavaslat­nak az is, hogy azokat, akik elmarasztaltatnak ilyen valutáris bűncselekményben, a bíróság felterjesztésére a minisztertanács megfoszt­hatja állampolgárságuktól, azon a címen, hogy nem élnek lelki közösségben az ország többi lakosúval. Ebben a törvényben az eljárási részre vo­natkozólag a büntető perrendtartás általános szabályai alkalmazandók. Ez a dolog- természe­téből folyik, de ezt a bizottsági tárgyalások alkalmával az igazságügyminiszter úr ő excel­lenciája nyíltan és világosan ki is jelentette. A képviselőházban ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával indítvány terjesztetett 'lő arra vonatkozókig, hogy valutáris bűncse­lekményekben a védelmet csupán az úgyneve­zett közvédők láthassák el. Ha elfogadtatnii volna, vagy elfogadtatnék ez az indítvány, ak kor azok az ügyvédek, akik nem közvédők, — Magyarországon körülbelül 6000 ügyvéd — ki­rekesztetnének ezekben a büntető ügyekben a védelem jogosultságából. Büntető perrendtartásunk világosan meg­mondja, hogy a terhelt, vagy — ha jobban tet­szik — a vádlott, a bűnügy minden fázisában, az eljárás minden szakában és minden bűn­ügyben szabadon választ magának védőt. la egy kardinális alapelv, A törvény megmondja, hogy védő nem lehet más, mint bejegyzett ügyvéd, vagy egyetemi, illetőiét-- jogakaile miai jogtanár. A mi büntető perrendtartásunk a vádelvre van fektetve. A vadelven nyugvó perrendtar­tások is nagy súlyt helyeznek azonban arra, hogy — amennyire lehetséges — n elyre.al.l.it­tassék az egyensúly a védelem és a vad kozott. A vád ura a királyi ügyész. A királyi ügyész u agy jogi képzettséggel rendelkezik,, n híva 'alnoki hierarchiában előkelő pozíciója van, »agy tekintélye és anyagi hatalma is van, úgyhogy vele szemben ezeket a túlsúlyokat az egyszerű terhelt vagy vádlott nem igen tudna ellensúlyozni. Ezért írja elő a törvény az;. hogy független ügyvéd védje a terheltet vagy vádlottat, mert az ügyvédekben a jogi tudás éppoly fokú, mint a közvád képviselőjében és az ügyvédek függetlensége biztosíték arra, hogy ellensúlyozni tudják a közvád túlsúlyát, esetleg ellenőrzik is a közvádló eljárását. A mi büntető perrendtartásunk világosan azt mondja, hogy a terhelt, illetőleg a vádlott maga választja védőjét, még ha kiskorú, ak­kor is, mert törvényes képviselője — atyja, gyámja, vagy gondnoka — csak akkor ren­delhet védőt, ha maga a terhelt ezzel a jog­gal nem él. Ha kimondaná a törvény azt, hogy a büntetendő cselekmények egy nemé­nél, mondjuk a valutáris bűncselekményeknél, csak közvédő járhat el, akkor ez a rendelke­zés a védelem jogát sértené meg, a védelem joga pedig nem az ügyvédek privilégiuma, hanem nagy perjogi, szabadságjogi garancia minden polgár érdekében. Az igazságügyminiszter űr ö excellen eiája erre' az indítványra azt mondotta, hogy megfontolás tárgyáva lehet tenni ezt a dol­got és vissza lehet térni erre a kérdési'e ak­kor, ha meg fogják alkotni a közgazdasági bűncselekményekre vonatkozó terv De vett kó­dexet, amely a mai büntetendő tényáHadé­kokon kívül még másokat is fel fog venni. Én arra kérném mar m< st az Lgazságügyminisz 1 ter ni ö exeellenciáját, hogy ne korlátozza az ügyvédek védelmi jogát se köz védőkkel, se semmikép és ha úgy tapasztalta, hogy a vé delem terén anomáliák mutatkoztak, akkor az ügyvédi kar nevében kérem, hogy azokat a legszigorúbban eliminálja. Legyen meggyő­ződve a miniszter úr róla, hogy az ügyvédi kar lesz az első, amely e tekintetben segítsé­gére lesz, mert az ügyvédi kar felelőssége tu­datában és magas erkölcsi érzéke állal ve zéreltetve mindig arra törekedett, hogy a vé­delem aequiparálva legyen a váddal. A mai törvény értelmében, ha egy ügy­védet valamely üggyel megbíznak, neki kö­telessége válaszolni, hogy vállalja-e azt az ügyet vagy nem? Ha vállalja, a törvény ér­telmében tisztességesen és lelkiismeretesen kell kezelnie az ügyet. Ha nem vállalja, az indokot, miért nem vállalja, nem köteles kö­zölni. Én azt hiszem, hogy ha vannak inkom­patibilitási esetek, — aminthogy képzelhetők ilyen esetek a védelem terén is — az illető ügyvéd tapintatától, lelkületétől, felfogásától és jó érzésétől függ az, hogy vállalja-e az ügy védelmét vagy pedig nem vállalja, de olyan törvényes szelekciót nem lehet gyako­rolni, hogy az ügyvédi kar egy része kizá­rassék. Meg vagyok győződve arról, hogy az igaz­ságügyi kormányzat ellent fog állni annale a mesterséges ügyvédellenes áramlatnak es hangulatnak, amellyel az utóbbi időben, fáj­dalom, sokszor találkoztunk. A törvényjavaslatot különben általános­ságban és részleteiben is elfogadom. (Helyos­Ifs.) Elnök: Szólásra következik gróf And­rássy Mihály ő méltósága. Gróf Andrássy Mihály: Nagyméltóságú El­nök TTr! Mélyen t. Felsőház! Elnézést kérek. hogy igénytelen felszólalásommal igénybeve­szemi a mélyen t- Felsőház nagybecsű türelmét. A szóbanforgó törvényjavaslatot, amelyet köz­szájon vsíberjavaslatnak neveznek, őszinte öröm­mel üdvözlöm. Igénytelen felfogásom szerint a javaslat tulajdonképpen inkább csak a ve­szett fejsze nyelét akarj.a menteni, mert mind­azok, akiket közszájon Bíró Parkként enile-

Next

/
Oldalképek
Tartalom