Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-9
Az országgyűlés felsőházának 9. ülése 1939. évi augusztus hó 11-én, pénteken. 45 jogot, ha a részleteket megfizette. E mellett sikerült minden olyan túlzást kikerülni, amely veszélyeztetné a szoád, legitim kereskedelem továbbfejlődését. Ez a törvényjavaslat tartalmaz igen fontos anyagjogi és eljárásjogi intézkedéseket. Az anyagjogi intézkedések közül különösen kettőt keli Kiemelnem. .Nagy előnye a törvény javasIáinak az, hogy megoldotta azt a hosszú bizonytalanságul,'amely a mi jogi életünkben ós jogrendszerünkben is benn voll az ugyneve. pactum reservat! dominü jogi jelentőségére és hatályára vonatkozólag. A második fontos kérdés pea ig az, hogy ha a vevő a részletfizetésekben késedelmes, mi történjék vele, mihez van joga az eladónak 1 ? A pactum reservati dominii-t a -magyar jog sokáig nein ismerte el, mert azt mondotta, hogy ez nem egyéb, mint /burkolt zálogszerződés; azt pedig a mi magánjogunk nem engedi. Később azonban rájöttek, hogy nines semmi olyan közérdek, amely tiltaná a pactum kikötését, hiszen ez nem all el lentétben sem a mi jogszabályaink alapelveivel, sem pedig a hitelélet szabályaival. Ezért helyes, hogy ez a kérdés megoldást nyert és expressis verbis kimondatott, hogy igenis kiköthető a tulajdonjog fenntartása mellett való eladás, csak az, az egy kívántatik meg, hogy ez írásba foglaltassák. Az eladó szempontjából nagyon fontos az, hogy ő a tulajdonjogot ma gának fenntartsa, először magával a vevővel szemben, mert ezáltal lehetetlenné teszi azt, hogy a vevő elzálogosítsa, vagy eladja azt az ingót, amelyet már birtokába kapott, de amelyet még nem fizetett M, s amelyre vonatkozólag a tulajdonjog fenn van tartva; másodszor pedig a vevő hitelezőivel szemben, meri ha a vevő .hitelezője ezeket az árukat lefoglalja, akkor az eladó tulajdonjogi igénykeresettel, vagyis zárfeloldási keresettel élhet. Az eladó azonoan meg ekkor is nagy rizikót vállal. Rizikót vállal, ha az ingókat a vevő olyan helyen helyezi el, ahol törvényes zálogjogot gyakorol rá, például — mondjuk — a háztulajdonos. Éppen ezért hiba lőtt volna, ha a kérdés csakis a vevő szempontjából nyert volna megoldási és a javaslat nem lett volna tekintettel egyúttal az eladó jogos érdekeire is. Azok, akik amellett foglalnak állást, hogy ha a vevő nem fizeti meg pontosan a részleteket, akkor a tulajdonjog fenntartása folytán az eladónak joga van visszavenni az árut és azt nyilvánosan eladni a vevő kontójára és terhére, jogilag úgy okoskodnak, hogy tulajdonképpen kétféle jogosítvány illeti meg őket. Egyrészt a rei vindi eatio, mert a tulajdonjogot fenntartották, másrészt pedig egy obligácionális jog: kötelezni az alperest arra, hogy a vételi szerződést betartsa. Ennek az eljárásnak, amely eddigelé nálunk is gyakorlatban volt, az volt a legnagyobb baja, hogy a dolog végén kisült, hogy a részletfizetésre vásárolt ingó a vevő birtokából visszakerült az eladóhoz, nyilvánosan eladatott, semmi, vagy nagyon kevés folyt be érte, úgyhogy nem volt sem pénz, sem posztó, hanem niegvolt a nagy kellemetlenség és a szegény ember nagy baja. Ennek a leghatározottabban «lejét veszi ez a törvényjavaslat, amikor kimondja, hogy ha olyan okok forognak lenn, nogy az adásvételi ügylettől el lehet állni, — es tüzetesen állapítja meg a javaslat, hogy mik °r lehet elállni, - akkor restitutio in integrum fák kell bekövetkeznie, vagyis mindenki visszakapja mi, ami öt megilleti s beáll az a helyzet, amely az ügylet megkötése előtt volt. Az eladó tehát köteles visszafizetni a részleteket, vagy a bánatpénzt, a vevő köteles visszaadni az árut. A vevő használati díjat köteles fizetni, az eladó követelheti netaláni kiadásait, amelyek az ügylet megkötése folytán előállottak, a vevő pedig követeiheti, hogy ha ő időközben olyan beruházásokat eszközölt, amelyek az árut értékesebbé tették, hogy ebben az arányban és eddig a fokig a beruházott érték megtéríttes sék. Bizonyos tekintetben a mai perjog is ismeri a processzuális karlátozásokat, mert például a mi perrendtartásunk értelmében a szerzödésteljesítési hely a részletfizetési ügyletbői eredő követelések érvényesítésénél nem alkalmazható, mint különös illetékességi ok. Nem alkalmazható a könyvkivonat sem, mint különös illetéïégj indok, sőt az alávetésnél is korlátozások vannak, mert csak ezer pengőn felüli ügyben lehet magát szabadon alávetni bármely járásbíróság illetékességének. Ezeket a rendel keket megtoldotta most a törvényjavaslat még egy igen fontos és lényeges intézkedéssel, amennyiben a választott bírósági szerződés csak akkor érvényes, ha a Választott bírósági szerződésben világosan meg van mondva az, hogy azon a székhelyen fog működni, ahol az alperes lakik. Így védi az alperest. Bizonyos korlátozásokat tartalmaz a törvényjavaslat, amelyeket két csoportba lehet összefoglalni. Klöször is kimondja, hogy maga a szerződés, vagy a fontosabb szerződésbeli feltételek és kikötések csak akkor érvényesek, ha a rződés írásban jön leire. Ez a javaslatnak na gyón helyes intézkedése. A másik pedig az, hogy semmisnek nyilvánítja az olyan szerződésbeli kikötéseket, amelyekben kötbér van kikötve, vagy ki van kötve az, hogy a befizetett részleteket a vevő elveszíti, vagy ki van kötve, hogy e törvénytől eltérő intézkedések fognnatosílha tók a. vevő hátrányára. Nekem csak az az egy aggályom van, amelynek kifejezést is óhajt»»! tani adni a bizottsági ülésben, hogy mezőgazdasági gépek és felszerelvények is fognak e törvény hatálya alá esni. Ezek kö/.ött sokszor igen nagy értékű dolgok is vannak, cséplőgépek, traktorok, szántó-, vetőuépek, amelyçk 5—6—8000 pengőt is érnek, amelyeket nemcsak kisember vásárol meg, hanem tehetős, jómódú ember is. Vájjon igazságos-e ilyen nagyjelentőségű dolgokban is megadni mindazt a könnyebb ségt — contra magánjog és kereskedelmi jog — annak, aki szociálpolitikai szempontoknál EOj arra. aim's rászorulva? Őexcellenciája az igazságügyi miniszter szíves volt megmagyarázni hogy a gyakorlati életben ez ritkán szokott elő fordulni, eloszlatta aggályaimat. En ezt a magyarázatot köszönettel tudó m á sut vettem és mm terjesztek elő e tekintetben módosítást. Nagyon foaitos ennek a törvényjavaslatnak azaz újítása, hogy bárki, aki N létre vásárolt, 8 napon belül visszaléphet az ügylettől, akár kisember, akár nagyember. En nek a ráeiója az, hogy ez a törvényjavaslat nem akarta az ügynöki kérdést most szabályozni, minthogy azonban ügynöki rábeszélés folytán igen sokan írják alá azt a szerződést, amelyei később jobban megfontolva, vagy pedig felvilágosítás után megbántak, megadja a [élhetőséget, hogy S napon belül, amikor még senkinek semmi kára nincs belőle, a vissza lépésed; megtörténhessenek. Ezt a törvényjavaslatot — amint mondottam elfogadom, ö excellenciájához, az igaz-
