Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-32
430 Az országgyűlés felsőházának 32. ülésé Î5U0. évi október hd Í6-án, hz&ràâJu pontból is szükséges, mert a középosztály életére igen fontos kihatással van. Arra kérem a kultuszminiszter úr őnagyméltóságát, akinek mi igen sóikat köszönünk már a magyar oktatásügy terén, úgy a népnevelés,mint a középiskola szervezés terén, s aki a mostani törvényjavaslat benyújtásával is megmutatta azt, hogy helyes politikai érzékkel és tapintattal kezelte az egyetemek ügyét, tegye lehetővé, hogy a tanulmányi rend minél előbb megvalósíttassék. Nekünk magyaroknak kötelességünk erkölcsi és szellemi tőkéket gyűjteni, hogy ezen tőkék gyümölcseit szeretett hazánk felvirágoztatásiának megvalósításaira minél nagyobb mértékben lehessen felhasználni. Elfogadom a törvényjavaslatot (Helyeslés és taps.) Elnök: Mintán szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A kultuszminiszter úr őnagy méltósága kíván szólani. Human Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Eelsőház! Méltóztassék megengedni, hogy elöljáróban hálás köszönetemet fejezzem ki a törvényjavaslat előadójának, Domanovszky Sándor kedves barátomnak, aki szíves volt, mint az egyetemi kérdéseknek legilletékesebb ismerője, s a budapesti egyetem volt rektora ennek a javaslatnak előadói tisztjét vállalni. Nagyon szépen köszönöm az elhangzott felszólalásokat, a felszólaló uraknak azokban tett megjegyzéseit s azokat a szempontokat, amelyekkei gyarapították e tárgyra vonatkozó ismereteimet, úgyhogy az azokban foglalt aggodalmakat — szoros és svjigorú vizsgálat után — igyekezem majd valamikép eloszlatni. Méltóztassék (megengedni, hogy néhány szóval megemlékezzem arról a hangulatról, amely álmagyar társadalom talán mind n rétegén néhány hét óta erőt vett. Erdély került a .magyar élet központjába, Erdélyről beszélünk, és talán túlsók szó esik nénnelyek szerint az erdélyi szellemről, az erdélyi szellemiségről. Talán vannak, akik úgy érzik, hogy itt az erdélyi szellemnek hangoztatásával és állandó példaként való odaállításával mi talán ellentétet akarnánk keresni a, magyar szellem és az erdélyi szellem közt. Ez tévedés volna, t. FVlsőház, mert. erdélyi szellemről beszélünk, de az erdéJyi szellemről olykép beszélünk, mint a magyar szellemiség a magyar szellem egy részéről. Az erdélyi szellem és az erdélyi szellemiség fejezi ki talán a leghívebben a mi időnkben az őseredeti imagyar szellemet, mert hiszen mik ennek az erdélyi szellemiségnek a jellemzői? Az első jellemzője az, hogy »kifejezi az erdélyi szellemiség a magyar sorsot; a magyar sorsot, amelynek kisebbített mása az erdélyi sors.^ Ki fejezi azt, hogy ez a nemzet évszázadok óta áll őrt a Nyugat határán kelet felé (ÜOÍJ van! Ügy van!), viszont Erdély évszázadok óta áll őrt sokkalta súlyosabb körülmények közt talán, mint a, többi magyarság, legalábbis a, mi időnkben, a magyar élet és a magyar állam to/rületének keleti szélén. Ez a sors hozza magával azt az állandó éhei- védek zést, amelyet minden erdélyi embernek gyakorolnia kell; s hogy úgy mondjam, azt a határőrszolgálatot, amelyet a régi időkben a székelység látott el, azt látja el Erdély népe úgy a szellemi, mint az anyagi élet terén, immár évtizedek óta. Szükségét érzik ők éppen ebből kifolyólag az összes magyar erők összefogásának, szükségét érzik az összes ellentétek kiküszöbölésének. Amiről mi annyit beszélünk itt, de megvalósítani olyan mhezen tudunk, azt Erdélyiben megvalósítják napról-napra és (megvalósítják évtizedek:, sőt talán évszázadok óta: a minelen elválasztó mozzanaton, felekezeti, osztály-, hivatási ellentéten felülemelkedő magyarságnak kiélését. A magyarság, a, magyar lét teljes és egész átélése az, aimii az erdélyi sorsot és egyszersmind az erdélyi szellemi életet is jellemzi. Törekedik ennélfogva az erdélyi, a magyar erőik minél teljeselhbé tételére, az anyagi és szellemi erőknek folytonos gyarapítására. Ebből következik az a meglepően nagy művelődési készség és meglepően nagy művelődési értékeket gyarapító munkáság, amely Erdély szellemi életét jellemzi. Hiszen ha végignézünk Erdély társadalmán a székely faragótól, az ezermestertől, lel az erdélyi mágnásoktol az erdélyi író-, tudós- és művészmágnásokig, akkor családi nevük mibennünk, a mi lelkünkben nem a vagyon, nem a föld, nem az előkelőség, nem a gazdagság képzetét váltja ki, hanem az irodalom, a tu domány és a művészet képzetét, mert hiszen ha előttem a Teleki-nevet, a Kemény-nevet, a Bethlen-nevet, a Mikó-, az Apor-, a Jósikanevet említik, nekem nem a földjük, nem a vagyonuk, nem az előkelőségük és nem a politikai vezető szerepük jut eszembe, hanem mint történész, az ő kulturális munkásságukra, a családijukból származott írókra, tudósokra, művészekre és műpártolókra gondolok. Ez az a szellemiség, amely Erdélyben a mágnást közelebb hozta a középosztályhoz és közelebb vitte a néphez, azért, mert egy magasabb nemzeti gondolat jegyében le tudta vetkőzni mindazokat a gyengeségeket és gyarlóságokat, amelyeik általában a vezető társadalmi rétegeket a jólétben élő országokban jellemezni szokták. Ez az erdélyi szellemiség a legjellegzetesebben nyilvánul meg azokban a tudományos, irodalmi és művészeti törekvésekben, amelyek Erdély történetét végigkísérik a legrégibb időktől, de különös;n a kényszerű önálló erdélyi állami lét napjaitól, a XVI. századtól kezdve mind a mai na; pig. Az az irodalmi, tudományos és művészi tevékenység, amelv Erdélyben a művészet terén Kolozsvári Mártontól és Kolozsvári Ta mástól, {íz első nagy erdélyi művészektől a mi napjaink nagy erdélyi művészeiig folyik, amely a régi idők erdélyi költőitől, az 11 o sva y Péterektől, a Gyergvaiaktól, Kemény Zsig mondón és Jósika Miklóson át a mai Erelély kiváló és az egész magyar irodalmat szintf regeneráló fiatal íróiig terjed, nagy alkotá sokban nyilvánul meg, s ennek a szellemi tevékenységnek köszönhető az első magyar színház, az első kőszínlház megalakulása Kqlo^s várolt. amely most, már a Mátyás < k 1 .?* 1 .!^ diákház nevet viseli, s amelynek falni ko^tt Poerjuk egy hét mnlva megtartani a kolozsvári egyetem megnyitó ünnepségét. Az az erdélvi ne>pmüvelő társaság, amelyből később az Erdélyi Múzeum Egylet kialakult, amely tulajdonképpen az egyetemnek is szülőanvjává lett, és maga az egyet°m, a Rátlhori Tstván egyetemétől és Bethlen Gánor főiskolájától a télies új állami ecry^temi«? haladó úton létrejött Ferenc József Tudományegyetem, egy-eírv űt'elzői annak az út^ak, amelyen a/ erdélyi társadalom a szellemisei? téré" évszázadok ótn jár. En úgy érzem, hogy az erdélyi léi fc kitel-
