Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-32

Az országgyűlés felsőházának 32. ittése védelmi és kulturális szempontból is lehetetlenség, hogy anyák a tanyán vagy az utcán szüljenek, és így következésképpen a jövendő magyar generáció jórésze elpusztuljon. Kérdem tehát, szabad-e ágyasai betöltetlenül hagynunk* Azt hiszem, hogy nem! BÜJI és vétek az, ha magyar fajtánkat fillérek miatt nem engedjük fejlődni és szaporodni. Kötelességet teljesítek akk'or. amidőn ezzel a kérdéssel kapcsolatosan rámutatok az orvoshiányra, amely különösen most érezteti a muga hatásai Erdély visszatérésével, amikor nagyon jól tudjuk, a kultuszminiszter úr is nagyon jól tudja és a belügyminiszter úr is, hogy azon a visszatért területen alig van 200 magyar orvos, aki tekintetbe jöhet s a hiány! pótolni kell. De mi a helyzet itt az anyaországban? A küzkórházak. klinikák orvoshiányban szenvednek. Megmagyarázom mindjárt, hogy miért, bár ugyanez! elmondottam már párszor itt is. Ha valaki orvosi pályára megy, tíz esztendeig Kínlódik, dolgozik, a szülők nyaka nyúlik a magas tandíjak, a magas vizsgadíjak miatt — mert hiszen, aki orvosnak megy. mellette nem szerezhet egy fillért sem, annak tanulnia kell, a diákjóléti intézmények pedig nyújtanak valami segítséget, de ez édeskevés' ha tíz év után a diplomát megszerzi, akkor mi az eredmény!' Nyolcvan pengős állásokba mehetnek ezek az orvosok. Ez egyenesen botránynak nevezhető. Szabad-e egy kuk uráliamban tízévi egyetemi tanulás után 28—30 éves korban levő embereknek 80 pengőt fejéhez vágni.' Említek egy esetet. Az Üti., amely nagy pénzekkel rendelkezik. (5-5 millió pengőéri megépítene az úgynevezett baleseti kórházat megépített 2-5 millió pengővel egy nagy rende!őintézetet, mind a kettőt természetesen Budapeäten, mert hiszen ez az ország központja. De mi a helyzeti Kineveztek segédorvosokai 130, azaz százharminc pengővel, ezzel sz< mben. meri lakást, fűtést, világítást élveznek. önköltségi áron számítva, közel lOff pengői vonnak, marad tehá •"<> pengő. Magángya!, latot folytatni nem szabad, nősülni nem i had, — a kórházakban sem, sehol — az a .'ül éves ember tehát nem alapíthat családot. Ez valóságos gyilkosság a magyar faj gzaporo dásával szemben akkor, amikor a minket rülvevő államok, hogy úgy mondjam, pal kánymódra szaporodnak. Méltóztassék megbocsátani, de An ezeké» kötelességszerűen mondom cl. Kötelességem elmondani mint orvosnak, de kötelességem el mondani, mint a felsőház e v.vik szerény tagjának is. aki az életben kint élek mint orvosember s az orvossorsol (teljességgel isme A fejünkhöz vágják, hogy ott van a magángyakorlat. Aki belenéz a mai életbe figye'i a szociális biztosítási kérdéseket, nak tisztában kell lennie azzal, hogy a miniszterelnöktől — hangsúlyozni kívánom — a miniszterelnökből a legutolsó utcaseprőig — csánatot kérek, hogy ilyen nagy ellentelét mondok, hogy így állítom be —; mindenki benf van valami szociális biztosítási intézményben. Egyetlen réteg van, amely nincs még tienne, a prolet'ársorsban lévő gazdálkodók, napszámosok és a hasonló foglalkozásúak, akikről tulajdonképpen elsősorban kellett volna gond korlni. Ez valahogyan olyan anomáliát terem tett, hogy csak az vesz orvost igénybe, aki jobb orvosi ellátást akar magának biztosítani tömegcllátái mellett. Limitált idővel, tö mogeket behajszolva és fillérekért — hiszen t9hO. évi október hé tâ-dn, szerdán. 121 fillérekről van szó — tökéletes orvosi ellátást j gyógykezelést, az adminisztratív teendők elvégzése mellett, senki sem kívánhat, amikán; nincs is meg. Ezért említik lépten-nyomon olyan hangsúllyal azt. hog.\ igen: Oti.-tag. Mabi.-tag, Otba.-tag; felsorolhatnék ilyen beiiü összetételt talán még tizet is. A szociális biztosításra szükség vau, de tessék parlamentáris úton szabályozni « mi; nimumot vagy maximumot, vagy megállapítani, kik azok, akik ebből kivétetnek, olyan anyagi teljesítőképességgel rendelkeznek, hogy fizetni tudják a gyógyszert, az orvost és minden egyebet, ami ehhez hozzátartozik. Az orvoshiánnyal kapcsolati an meg kell (üdítenem a kereskedelemügyi miniszter úr; nak egy igen helyes és nagyon értékes intézkedését, amely úgy tudom, hogy most a költségvetés keretében megvalósul. A kereskedelemügyi miniszter úr megéu'i az idők parancsoló szavát és beállít 200 stipendiumot a keit-kedelem és Ipar terén nevelendő fiatalok í javára. Boldogan üdvözöljük ezt az elhatáro| zását, mert hiszen tényleg nagy szükség var. | erre. De ha ezt a kereskedelemügyi miniszter úr megtehette, ezen a téren, miért no tehetné meg a belügyminiszter ár vagv a kultuszminiszter úr ugyanezt az orvosokkal kapcsolatban. LúLesítsenek stipendiumokat, amelyek lehetővé teszik azt. hogy valahogyan megszűnjék a katasztrofális orvoshiány, amely ma nagyon is érezteti hatását. Mélyen t. Felsőház! Ezekben voltam bátor nagyjában elmondani azt, ami a szíve unt nyomja, meggyőződésem szerint minden magyar ember szívet, aki a magyar nemzet tel, a magyar fajtával együtt tud erezni. lt

f segítségre van szükség. Szívein egész mele gével üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi, hogy a kolozsvári ke íene József Tudományegyetem Szegedről ha tehet. Éppen ebben az órában búcsúzik a kolozsvári tudományegyetem Szeged polgárjától. És örömmel és boldogan üdvözlöm a , hazatérő egyetemet és kívánom annak a te nári karnak, annak az ifjúságnak, hogy éiezze maga» abban a gyönyörű városban boldognak, megelégedettnek és jól. A tör vényjavaslatnak ezt a részét minden további Iktil örömmel fogadom el. KI kell fogadnom Szegedre vonatkozólag is a törvényjavaslatot, azonban azzal a megjegyzéssel, hogy hiszem és bízom abban, hogy a mindenkori kultuszminiszter urak valamelyike mielőbb be fogja látni annak szükségességét, hogy ezt a szegedi egyetemei, amely — most már azt mondhatnám — jogutóda a kolozsvári egyetemnek. annyira fel kell emelni és annyira meg kell adni neki az életlehetőségeket, hogy Szeged város régre egy teljes és nem megesonkitoti egyetemnek !<• i házigazdája. (Éljenzés íi taps.) BlnOk: Szólásra következik üotel Krna ő méltósága. Cotel Ernő: Nagyméltóságú Elnök Ür! .Mélyen t. Felsőház! Ebben a törvényjavas Latban, amelS a vidéki egyetemi városokban ma annyi izgalmat okoz, vau egy felemelő ,' mozzanat és ez a testvéri együttérzésnél» megpecsétel ése az erdélyi országrészekkel etemi vonatkozásban is. Azt is mondhat nám. hogy ez a javaslat is gyűjtés Er délyért«. Á vidéki egyetemek között gyűjt ez a javaslat, hogy azok a maguk gonddal őr zött javaikból kincset hoznak Ö88Z6 a ma mar