Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-8
34 Az országgyűlés felsőházának 8. ülése 1939, évi július hó 4-én, kedden. sánál a nemzeti erőfeszítés szolgálatát tartjuk szemünk előtt, minden kérdésben elsősorban ez lebeg a lelki szemeink előtt; hogy egyéb példát ne mondjak, az én igénytelen legutóbbi felszólalásom is a Felvidék beolvasztásának kérdésében elsősorban és főképpen honvédelmi érdekeket szándékozott szolgálni. A honvédelmi miniszter úr ő nagyméltóságának nagy lelkesedéssel, szerető gondoskodással szavazzuk meg az újabb és újabb milliókat, de neki sem megszámolatlanul. Éppen azért he" lyes az a törekvés, amely bölcs megfontolással, k— kormány is, országgyűlés is — reális megoldásokat keres a rendelkezésre álló kevés pénznek eredményesebb felhasználását illetőles. Aki a pilótaképzés költségeivel tisztában van és aki tudja, hogy ennek az országnak is milyen sok pilótára van szüksége, de amellett tudja, hogy ennek az országnak is^ nagyon sok és nagyon drága repülőgépre, drága felszerelésre is elengedhetetlenül szüksége van, az csak helyeselheti, hogy a hadvezetőség bölcsen akar gazdálkodni a pénzzel és ott akar takarékoskodni, ahol a nagy célok veszélyeztetése nélkül lehetséges. Ezért helyes a törvényjavaslat indokolásában kifejtett az a kormányálláspont is, hogy a rendelkezésre álló pénz zömét gépekre, műszerekre, harci felszerelésekre kívánja a honvédelmi kormány fordíttatni, a pilótakiképzésnél pedig a költségek egy részét készül ezzel a törvényjavaslattal megtakarítani s a kiképzési munka egy részét, a kiképzés előkészítését egy új szervre, a Horthy Miklós repülőalapra hárítja át, illetőleg a Horthy Miklós repülőalap útján a sportegyesületekre s a sportrepülésre bízza. En azt hiszem, t. Felsőház, mindannyian egyetértünk abban, hogy a kormány és benne az igen t. honvédelmi miniszter úr ebben a szándékában eljárván, jó úton jár. Helyes, hogy sok embert gyorsan és olcsóbban akarnak kiképezni a repülőszolgálatra, mint eddig. A hadiszolgálatot megelőző előkészítés, amelyet ez a törvényjavaslat meg akar a^nozni, a mi meeí tél esünk szerint már kipróbáltatott a leventekikénzésnél, ahol mindannyian azt tapasztaltuk és ez a tapasztalatunk egyezik a hadvezetőség tapasztalatával is, hosry a leventekiképzés, mint előkészítő szolgálat, feltétlenül megkönnyítette a katonai kiképzést, (T7av van! Üav van!) feltétlenül tehermentesítette a rettenetesen túlterhelt tisztikart, amely a szemünk láttára esodá^atos munkát vége?, és amelv a mi megítélésünk szerint tú1 ontnl is igé^^be van véve a kiképzés nehéz feladatával. Mindenesetre prrv ib r en elövószítő munka azt fosna eredményezni, hogv több idő int majd n katonák számára a J»«.rtífl7M»rálat keretén belül a harci kiképzés tökéletesítésére. A Horthy Miklós repülőalap tehát nagyszerű célokat szolgál és leikünkhöz minden tekintetben közel áll. Már egy éve fennáll törvény nélkül, rendeleti alapon, most pedig törvényi alapra helyezzük át. Meg kell állapítanunk, hogy ennek az egy évnek tapasztalatai — mindnyájan, akik ezt a kérdést alaposan ismerjük, tudjuk ezt — parancsolóan követelték azt, hogy ez a törvényjavaslat előterjesztessék, mert a Horthy Miklós repülőalapnak anyagi megalapozottsága eléét elén volt és mindnyájunk előtt helyesnek látszik, hogy a gyűjtés és adakozás további fenntartása mellett most újabb bevételi forrásokat kér, követel, keres és talál a honvédelmi miniszter úr a Horthy Miklós r^pülőalap számára. Amilyen szerencsés gondolat volt 1938-ban a Horthy Miklós repülőalap összehozása, meg kell állapítanom, itt a törvényhozás üléstermében, hogy éppen olyan szerencsés gondolat most a mai törvényjavaslattal ennek az alapnak tervezett átalakítása. Az első konstrukció a társadalom önkéntes adakozására volt felépítve; igen sokan, magánosok és intézmények lelkesen adakoztak is. De ez nem volt elég. Emellett ezek a bevételek labilisak voltak, sőt a gazdasági helyzet változása folytán csökkenéssel *?. fenyegettek. Ilyen bizonytalan helyzetű és jovoju intézményre a repülők előkészítő kiképzését rábízni nem lehetett volna. Biztos bevételi forrásokról keKett tehát gondoskodni és ezt teszi ez a törvényjavaslat. A törvényjavaslat indokolásában azonban megakadt a szemem azon a mondaton, amelyben a törvényjavaslatot előterjesztő honvédelmi miniszter úr ő nagyméltósága kijelenti, hogy a lerovás módja tekintetében a különböző minisztériumok még nem egyeztek meg egymás között. Ez némi aggállyal tölt el, ismerve a miniszterközi tárgyalások szokásos menetét, ismételten előforduló sikertelenségét. Aggodalmamnak adok kifejezést afelett, hogy ezideig ez a kérdés nem tisztáztatott és kérem a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltóBâgât, lepjen erélyesen közbe, hogy a különböző minisztériumok közötti tanácskozásokon egyedül és kizárólag a honvédelmi cél legyen mérvadó s a többi érdek meghátráljon a honvédelmi célok előtt. Nem hallgathatom el: felhívták a figyelmemet arra is, hogy a lerovás módjára nézve azt az eljárást tervezik, hogy a mozgófényképszínházak belépőjegyeit terhelné esetleg valamilyen bélyegben lerótt többlet. Erre vonatkozólag meg kell jegyeznem, — és az igen t. miniszter úr magas figyelmét fel kell hívnom rá — hogy a mozgófényképszínházak most átalakulás előtt állanak; legnagyobb részük a zsidótörvény rendelkezései értelmében gazdát is cserél. Kérem, vigyázzon aggódó figyelemmel arra, hogy ezíni átalakulás közben valahogyan el ne veszítsen egy esztendőt a Horthy Miklós Repülőalap, mert ez könnyen megtörténhetik. Ha nem marad más hátra, akkor méltóztassék valamilyen átalányösszeg kirovásával sep-ítoni az átmeneti időben, mert a Horthy Miklós Repülőalaonak nem szabad meeréreznie azt. hocry egy másik törvény végrehajtása folyik, hiszen a honvédelem nagy és szent érdeke mindenekfelett áll. Feltűnik nekem ennél a törvényjavaslatnál, hogy nemcsak konkrét forrásokat nevez meg a Horthy Miklós Repülőalap fokozatos ápolására, hanem egy általános felhatalmazást is kér. Azt a kifejezést használja, hogy »eeryéb bevételi forrásokat« is igénybe vesz. Mélyen t. miniszter úr, mi igen sokan vagyunk ebben az ülésteremben régi politikusok, akik azt mondjuk: a régi világban, ezelőtt 20—30 évvel egy ilyen korlátlannak látszó felhatalmazás nem ment volna olyan könnyen keresztül sem a képviselőház, sem a felsőház bírálatán. Majdnem vak bizalommal kell lennünk az igen t. miniszter úr és a kormány iránt, hogy egy ilyen tágabb értelmezésű törvény ja vaslatrészt is akceptáljunk. De miként megtettük ezt a honvédelmi törvénynél, ismerve a helyzetet és mérlegelve a külpolitikai helyzetet, úgy most sem habozunk és megszavazzuk ezt.
