Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-8

Az orszáagyülés felsőházának 8. ülése 1939. évi július hó J>-én, kedden. 35 De rá kell mutatnom az igen t. honvé­delmi miniszter úr előtt az országgyűlés ál­dozatkészségére is. Amint örömmel olvastuk, az országgyűlés képviselőházában a feszola­lások egész során át, nemcsak hogy nem kifo­gásolták ezt a tágabbkörü és sokféleképpen értelmezhető törvényjavaslatrészt, hanem azon túltenni, túllicitálni is akartak az egyes fel­szólaló képviselő urak. Én azt hiszem, hogy amennyire szívesen teszi meg az országgyű­lés mindkét Háza, hogy az Uyen tövénynavas­latokat is akceptálja, ugyanilyen mértekben, a mi áldozatkészségünk mérvével egyenes arányban növekszik ^a honvédelmi miniszter úr ő naarymiéltósagának a felelőssége is az^ or­szággyűléssel szemben, amikor ilyen törvény­javaslatokhoz az egyhangú szavazatokat meg­kapja. Ez az egyhangúság bizonyítja, hogy az or­szággyűlésben megvan az a szellem, amelvet az államfői beszéd követel meg mindkét Háztól, csak irányítani kell tudni a magyar parlamentet. Ehhez azonban határo­zottan az k«U, hogy aki irányítani akarja vaffv irányítani köteles a majryar parlament műkö­dését, az a saját személyére is határozott irányt vegyen fel, mert esak akkor tudjuk fit fenntar­tás nélkül követni. Tlyen nehéz időkben bar­milyon nehéz a kormányzás művészete, nekünk látnunk kell, hoyy nines semmi kapkodás, hogy nom fél a kormány egyetlen tagja sem-, nekünk követelnünk kell.'hogy minden titokzatosság, rejtély kiküszöböl tessék a közéletből és intéz­kedni esak azok intézkedhessenek, akiket «ze­ni él y szerint látunk, P m'vei látjuk, tehát fele­lősségre is kényszeríthetjük őket. Ha ezt be­tartja a magyar kormány, akkor rögtön simán mep-y minden és az országgyűlés mindkét Haza holtbizonyossággal megtartja azt az áldozat­kész szellemet, amely mindent kész odavinni a Haza oltárára, ha honvédelmi minisztere hon­védelmi törvényjavaslattal áll elő. Melyen t. Felsőház! Helyes ennek a tör­vény javaslatnak az a része, amely a társada­lom áldozatkészség* számára továbbra Is nyitva fcartía az aitót. Hálásak lehetünk az eddigi ada­kozóknak is. hálásak leszünk, é* az egész ímm­zet osrészen bizonyosan hálás lesz azoknak, alak ezután adakoznak. Sőt nem csodálkoznánk es egészen természetesnek tartanok, ha azok a va­gyonos emberek, akiknek gvermekeik nincse­nek és akik vagyonuk felöl háláink esetére rendelkezni készek, a maguk végrendeletében olyan nagy és nemes célokra gondolnának, mint a Horthy Miklós Repülő Alap. A gyűj­tés, a kéregetés, a pumpolás az ilyen nagy in­tézményhez, az ilyen nemes célokhoz nein is való, de különben is programmba vette már nem csak ez a kormány, hanem az előző kormá­nyok is az adakozásak megreiids'/nbálynzá-át, a közadakozásoknál ejry rendszer behozatalát, hogy ne forgácsolódjék szét az adakozás. \He~ Ijjcslcs.) Már pedipr. let ez így van, akkor látni sem szeretjük az újabb és újabb gyűjtésekre való elhatározást. Az az előnye ennek a tor­vényjavaslatnak, hopry ilyen adakozásra esak "liut kisegítő bevételi forrásra gondol, egyéb­ként tobevételi forrás gyanánt felsorolja, hogy honnan számít pénzre. Az ország főispánjainak szomorn tapaszta­lataik vannak abban a tekintetben, bogy u sok celt szolgáló sokfé'e gyűjtés miként rontja el a célzott eredményeket. Méltóztassék tenal a to­isnáni tapasztalatokat felhasználni és az or­szágion minél kevesebb gyűjtést rendezni, van egy gyűjtés, az insógakció, amely a Főmélto­ságú Asszony nevét viseli. Ez az egy akció tö­kéletesen elég arra, hogy az áldozatkész pol­gárság adakozó képességét teljes mértékben ki­merítse. Mindenki számára könnyebb és egysze­rűbb a helyzet és mindenki jobban jár, ha a gyűjtésekbe és adakozásokba rendszert ho­zunk be. Azt hiszem, az egész t. Felsőház egyetért velem abban, hogy helyes volt ezt a nagy­szerű célt szolgáló alapot Horthy Miklós Kor­mányzó Ür ö Főméltósága nevéről elnevezni. Ez a név azonban mindenkit kötelez. Minden­kit, aki ezzel a Repülő Alappal rendelkezik, aki ennek a tisztviselőié, vagy aki abból ré­szesül. A Horthy Miklós Repülő Alap veze­tősége az elmúlt évben nagyszerű munkál végzett. Együtt munkálkodott a Magyar Aero­Szövetséggel, amely magábatömöríti a sport­repülők egyesületeit. De külön meg kell említeni itt, a törvény­hozás színe előtt három sportrepülő-egyesüle­tet, mint amelyek a honvédelmi érdekeket máris megbecsülhetetlen eredményekkel szol­gálták. Első helyen említem meg — szinte kü­lönös — a Budapest Székesfővárosi Közleke­dési Részvénytársaságot, a Beszkárt, amely igazán messze áll a maga hivatása tekinteté­ben a Repülő Alaptól. A Beszkárt felett ren­delkező polgármester hazafias belátása, a Beszkárt vezető igazgatóságának áldozatkész­sége, de különösen a Beszkárt kitűnő és nagy­szerű vezérigazgatójának, dr. Perczel György­nek a működése mégis megbecsülhetetlen szol­gálatokat tett az elmnlt évben azzal, hogy a Beszkárt Sportrepülő Egyesület az első helyre küzdötte fel magát az országban a repülés­ügy népszerűsítése és támogatása terén. Sőt a repülőegyesület vezetője, Kovács Sándor Beszkárt-tisztviselő és pilóta is minden egyes repülővonatkozásban az ország eiryik büszke­ségeként tekinthető. < Repülése látványosság­számba megy, csodájára járnak. Igenis, illik és kell tehát, hogy itt, a törvényhozás ülés­termében megemlítsük a Budapest Székesfő­városi Közlekedési Rt.-nak a repülésügy tá­mogatása terén az elmúlt évben, de az azt megelőző években is végzett munkáját. A : sík ilyen évoYmes egyesület a Műegyetemi Sportegyesület, amely azonfelül, hogy a Besizkárt-hoz hasonlóan mind a motoros-, mind pedig a vitorlázórepülést űzi és műveli, nagyszerű műhelyet is tart fenn a műegyete­men. Sőt a műegyetemen immár tanszéke is van az aviatikának. A Műegyetemi Sport­egyesület honvédelmi teljesítményeit tehát szintén meg kell dicsérni. A harmadik ilyen érdemes egyesület a Budapesti Sportegyesület, amely csupán a vitorlázórepülést űzi, de szá­mottevő sikerrel. Köztudomású, hogy az elmúlt napokban is ez a három egyesület megbízást kapott arra, hogy Budapest területén a pilóták előképzését végezze. Kíváncsiak vagyunk ennek a három kitűnő egyesületnek működésére és azt hi­szem, közóbajt tolmácsolok, ha azt kérem az igen t. honvédelmi miniszter úr ö nagyméltó­(tól, hogy ha majd ez a három egyesület befejezi háromhónapos tanfolyamát, hív ja meg a törvényhozás véderőbizottságának tagjait, hogy ne csak én ós egyesek láthassuk, hanem minél többen láthassák azt, hogy mit tud csi­nálni egy sportrepülő-egyesület a honvédelem érdekében akkor, ha lelkes emberek állnak az élén. (Éljenzés.) A törvényjavaslat szerint a repülést nép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom