Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-27

Az országgyűlés, felsőházának 27. ülése ki és ennélfogva helytelen eredményekre is vezetett. . Én nem akarok most itt arról beszélni, hogy a munkanélküli segélyezés szisztémája, a karitatív szociálpolitika szisztémája, — amely kétségtelenül helytálló és szükséges a munka» képtelenekkel «zeniben — de még annak a bi* Eonyos inségmunka-szociálpolitikának ;i szisztémája is, amelyei az Utóbbi években gyakorol* tunk, mennyire hatott inkább demoralizálókig, mint felemelőlog {Ügy van! Ügy ran!), menynyire, rontotta a munkamorált, mennyire demoralizálta az embereket, mennyire tett aszociálissá még olyan embereket is, akik eddig szociálisan gondolkodtak. (Úgy van! Ü(jy van!) Kétségtelen tehát, hogy itt kell megfogni, a dolgot és egj- olyan szociálpolitikai szisztémát kell felállítani, amely ezeket a hátrányokat kiküszönóii. Egy ilyen szociálpolitikának az -alapgondolata csuk az lehet, hogy segítésre, felemelésre csak az az egyén érdemes, akiben a készség éá a képesség megvan arra, hogy a társadalomnak hasznos tagjává váljék, aki tehát H maga munkájával hasznot hajt a társadalomnak. Mert egészen bizonyos, hogy soha anynyira, mint ma, nem alít az a telel, hogy egy társadalomnak, egy közösségnek tagja csak akkor és annyiban értékes, ha és amennyiben a maga munkájával a közösséget szolgálni kepe*. Itt van tulajdonképpen az a gondolat, amely a ma folyamatban levő társadalmi fejlődés alapgondolata és amely abban áll, hogy nem a magánérdek, nem az egyes érdeke az, ami az első helyen áll. hanem a köz érdeke s a magánérdek csak annyiban érvényesülhet, amennyiben az a laz érdekének szolgálatában áll és amennyiben az a kez javára érvényesül. Tulajdonképpen ez kell, hogy alapgondolatává váljék a szociálpolitikának, kell, bogy a társadalom minden rétege legfelülről egészen a legalsó rétegekig tudatára ébredjen annak, hogy a közösségi).MI élni csak úgy lehet, ha a közösség szolgálatára fordítjuk minden erőnkot és na a magunk egyéni érdekeit a közösség érdekeinek rendeljük alá. Meg kell szűnnie annak az állapotnak, hogy egymásra felülről lefelé nézzünk, vagy hogy egymásra alulról-felfelé nézzünk, oda kell jutnunk, hogy mindenkiben magunkkal egyforma testvért lássunk, (fJljcn és.) Qjyiorma tagját a nemzeti közösségnek, akinek az értékessé csak abból a szempontból történ; történhetik, hogy mennyi hasznot hajt a köz'issé?,nek. Erre a gondolatra van. mélyen t. Fel őház, ez a javaslat felépítve. Távol áll azonban tőlem és távol áll ettől a javaslattól az a törekvés, hogy nivellálni akar. on, különösen pedig, hogy leíolé akarjon nivellálni. Távol áll a javaslattól az a törekvés, hogy a társad iloin hierarchiáját megszüntetni akarja, távol áll az az utópisz^kus gondolat, hogy megszűnt« ne a társadalmi rétegek közötti különbségekel, mert ez az emberi termesz d tel, az emberi élet adottságaival való szembehelyezkedés volna, ami pedig — mint azt sok példából láttuk az utóbbi évtizedek során — jóra nem, csak társadalmi anarchiára vezetne. Anélkül tehát, hogy lefelé nivellálni, vagy a társadalmi hierarchiát megszüntetni akarnók.meg kell találnunk a? ?

'i ;»< annak, hogy az előbb említett szociálpolitikái alapgondolat érvényesülhessen. A felsőbb társadalmi rétegeknek és a vagyonosoknak lel kell ismerniök azt a kötelességüket, hogy nem elég jó szívvel áldozni, nem elég adakozni, jótékonykodást gyakorolni, nem elég patriarchálisán atyáskodni, jószívűen, jószívvcl banni az alattunk álló kisemberekkel, hanem hogy köle194Ô. éïi július hó 13-an, szombaton. 395 ; lesség áldozni, kötelesség beállani abba a munkába, amely a veszedelmes és egészségtelen társadalmi egyensúlytalanságok kiegyenlítéséi célozza. Ez a javaslat, t. Felsőház, a homlokára azt írta, hogy törekedni kell a társadalmi egyensúlytalanságok kiegyenlítésére. I'öreitedni kell erre altban a biztos tudatban, bogy az teljesen sohasem fog sikerülni, de viszont aboau a i;iztos tudatban, bogy feltétlenül keli sikerülnie olyan mértekig, bogy a társadalmi feszült segek veszedelmeket ne jelentsenek és olyan mértékig, bogy a közület minden értékos és használható egyede a közületnek munkás tagja lehessen, aki testi és anyagi erejét a közül< t javára tudja fordítani. Meri l. Felsőiláz, liogy álvunk ma ebben a tekintetben! Mem alkarok részielekkel foglalkozni {Halljuk! Hull,htl;!) csak — a magyar társadalom mai keresztmetszetét nézve — arra mutatok rá, hogy a legkiáltóbban igazságtalan és szociálisan a legelhanyagoltabb a mezőgazdasági proletárrétegünk helyzete. Hogy mit érlek mezőgazda sági proletárréteg alatt, azt is megmondom röviden, mert nem szeretném ezt a kategóriái egészen szűk körre szorítani En a mezőgazdasági proletárréteghez tar tozúnak nemcsak azt tartom, akinek abszolúte semmije nincs, hanem azt is, akinek van valamije, de mues annyija, hogy ezt a valamit a köz javára hasznosítani tudja. Értem alatta azt a párholdas zsellért is, aki nem képes anyagi erőtlenségéné] fogva ezt a pár holdját ú^y megművelni, ahogyan igazán szükséges •"' köz érdekéién; értem alatta azt a f

ainsi kisiparost is, aki egészen a mezőgazdasági réteghez tartozónak tekintendő és akinek abszolúte nincs meg az anyagi ereje ahhoz, h^gy komolyan hasznos tagjává váljék a társadalomnak és ertek még sok. mindenféle kategóriát. Ez a javaslat ennek az elhanyagolt mezőgazdasági rétegnek a felemeléséi tűzi ki elsődleges célul; még pedig olyan mólon, bogy megadja neki a szellemi és erkölcsi eszközöket és felkészültséget ahboz, hogy szociálisan emelkedjék S amikor ez megvan, akkor megadja neki az anyagi eszközi'ket is, természetesen a legszükségesebb mértékben ahhoz, trjgy ez a szociális felemelkedése tényleg megtörténhessék. A probléma, ha csak ebben a vonatkozási ban nézem, rendkívül kom] lex, nagyon nehéz és tisztán individuális kezelés útján oldható meg. Ezért a javaslat által létesítendő alapnak egyik legTőbb feladata lesz egyénileg megközelíteni ezeket az embereket és egyéni leg megkeresni a segítés, a talpraállítás módjait és eszközeit. Ebben a tekintetben Kállay Miklós barátomtól ka dam egy kis szemrehányást, hogy nem szolgáltam statisztikai adatokkal. Én nem azért nem hoztam statisztikai adatokat, mert nincsenek, hiszen két esztendő alatt módját ejtettem, bogy az országnak ióformán minden táját és községét ebből a szempontból feldolgoztassam, s most meglehetősen világosan állanak előttem a statisztikai vonatkozások, de szándékosan nem beszélek számokról, mert abszolule tisztában vagyok azzal, bogy azok a fel-. datok.amelyeket ez az alap megoldani ebben a vonatkozásban hivatva van, nem oldhatók meg egykét év alatt, hanem azok szukcesszív megoldásához évtizedek lesznek szükségesek, s így tehát csak elriasztó hatással volna az, ha én ma számokkal jönnék. Éi egy csendes munkát akarok megkezdeni és végbevinni ezen a téren, mert meggyőződésem az. bogy ilyen munkát lármával végezni nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) A lárma csak demagógiára vezet