Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-27

i$6 Az országgyűlés felsőházának 27. ülése (Ügy van! Ügy van!), a lárma csak felesigázza az embereket és várakozásaikat, csak nehezíti a munkát. A másik feladatkör, amelyet ez a javaslat fel akar ölelni, a népszaporodás előmozdítása; ez is a nemzeti erők fokozottabb kifejtésének egyik tényezője. Nagyon jól tudom, hosy a népszaporodás kérdéseit ebben a keretben kimeríteni nem lehet és nem lehet ide mind besorozni azokat a feladatokat sem, amelyek a népszaporodás előmozdítása szempontjából elvégzendők. Ebből a szempontból ennek az alapnak egy feladata lesz: anyagi segítséggel szolgálni ott, ahol a népszaporodásnak vagy a családfenntartásnak az anyagi eszközei hiányoznak. Én nem vagyok ebben a tekintetben sem a sematikus eljárás barátja, de úgy hiszem, hogy a családvédelem terén mégis kénytelen leszek sematikus intézkedéseket tenni és bizonyos fokig kiegyenlíteni azt a kiálltó ellentétet, amely ebben a tekintetben az egyes foglalkozási ágak között ma mutatkozik. Jól tudjuk, hogy az ipari munkásságnál a családi munkabér már be van vezetve, hogy a közalkalmazottaknál a családi segélyek, gyermekpótlékok stb. rendszere már funkcionál, de tudjuk azt is, hogy ebben a tekintetben legszaporább néprétegeink, a mezőgazdasági alsóbb néprétegek legelhanyagoltabbak, mert azok javára nem érvényesülnek olyan intézkedések, amelyek a sok gyermek eltartását megkönnyítenék és ezáltal a családvédelmet szolgálnák. Nagyon jól tudom, hogy vannak egyes nagyon szociálisan gondolkodó uradalmak, amelyek ebben az irányban már törekedtek valamit alkotni, — pld. nagyobb konvenciókat kimérni nagycsaládú cselédeknél, stb.— de ez még nagyon kevés és azt hiszem elkerülhetetlen, hogy generális segítéssel tegyem könnyebbé ezeknek a sokgyermekes családoknak a megélhetését. Mélyen t. Felsőház! Én szinte restellek ismétlésekbe bocsátkozni hiszen annyiszor beszéltem már erről a kénlésről. (Halljuk! H'tlljuki). Őszintén megvallom, nem is merek nagyon a részletekbe bocsátkozni, mert ez kimeríthetetlen téma és ha bizonyos részleteket kiemelek, akkor ez esetleg úgy tűnhetik fel, mintha azokra nagyobb súlyt helyeznék, mint a többiekre. Azt a kört, amelyet a javaslatnak, illetőleg ennek az alapnak feladata felölelni, körülbelül meg jelöli a javaslat 2. §-a. A 2. §. (2) bekezdésében felsorolt feladatok már csak példálózók, mert egyszerűen kimeríthetetlen az a feladatkör, amelyet itt be kell tölteni. Kimeríthetetlen annak ellenére hogy a rendelkezésre álló eszközök, a feladatkört tekintve, roppant korlátozottak. Legyen szabad ezekután néhány olyan kérdésre ráiérnem, amelyeket a vita vetett fel és amelyek talán az eszmék tisztázása szempontjából jelentősek. Elsősorban hálás köszönetet akarok mondani Balogh Jenő őexcelleneiájának azért, hogy egyháza papságának segítségét felajánlotta ahhoz a szociálpolitikai munkához, amelyet ez az alap hivatva lesz végezni és amely természetesen nem nélkülözheti a társadalom legmesszebbmenő bekapcsolódását sem. A bizottságban voltam bátor már ezzel a kérdéssel íöviden foglalkozni és hangsúlyozni, hogy azt a mur.kát, amelyet ez az alap hivatva van végezni, nem lehet elvégezni a társadalomnak és különösen azoknak a társadalmi rétegeknek abszolút bekapcsolása és segítése nélkül, amelyek a falu vezetésére hivatottak. Itt természetesen elsősorban a papság jön tekintetbe, de tekintetbe jönnek mindazok a tényezők is, 1940. évi július hó 13-án, szombaton. amelyek a papság mellett a falut vezetik, így a tanítóság, a hatósági közegek, de a falu intelligens társadalma is. Én tehát igazán őszinte hálával kell, hogy megköszönjem azt a megnyilatkozást, amely a református papságnak ebben az irányban „való közreműködését felajánlotta és meggyőződésem az, hogy a katolikus papság és az összes egyházak papsága ugyanilyen szeretettel íOg ebbe a munkába bekapcsolódni. Sokat beszéltem arról, hogy mennyire szükséges az egész magyar társadalom gondolkozásának és különösen a tisztviselőtársadalom gondolkozásának átformálása és átnevelése ahhoz, hogy ezt a szociális munkát igazán hatékonyan tudjuk ellátni. Amit a törvényjavaslat keretében ebben a tekintetben kezdeményezni lehetett, azt megteszi a felhatalmazási szakasz, én azonban azt hiszem, hogy ezen túlmenőleg is intézkedésekre lesz szükség, olyan intézkedésekre, amelyek nem az én resszor

tomba tartoznak; szükséges lesz t. i. összes főiskolánk tantervébe megfelelően beleilleszteni a szociálpolitika sokkal fokozottabb mértékben való tanítását, mint ahogyan az eddig történt. Mert megfelelő szociális nevelés nélkül nem tudjuk elérni azt a célt, aminek elérése pedig elengedhetetlen, hogy t. i. igazán szociális életszemléletet, igazán szociális gondolkodást vigyünk be a magyar társadalomba. Ez természetesen egy későbbi dolog, de remélem, hogy most, amikor éppen a főiskolai oktatás reformjával foglalkozik a kormány, sikerülni fog a szociális képzésnek főiskoláinkon olyan teret biztosítani, ami a cél elérését fogja szolgálni, Kállay Miklós igen t. barátom nagyon helyesen emelte ki felszólalásában azt, hogy ahhoz, hogy a ma és a holnap feladatait teljesítsük, egy új embertípust kell teremtenünk, egy olyan ember típusát, amilyennek ő tanuja és szemlélője volt a fasiszta Olaszországban. Ezt az embertípust meg kell teremtenünk, de ennek megteremtése nem könnyű feladat, mert eb liez az szükséges, hogy a köz iránti abszolút áldozatkészség, abszolút kötelességtudás legyen úrrá az egész társadalmon és hogy az egyéni érdekek szolgálata lényegesen háttérbe szoríttassék. Annak a szociális nevelésnek, amihez ez a javaslat is hozzá akar járulni, egyik legfontosabb feladata éppen ennek az új embertípusnak a kitermelése. Kállay Miklós őnagyméltósága azt az aggodalmát is kifejezte, hogy tulajdonképpen nincs programmons és nincs szervezetem, amely ezt a programmot végrehajtsa. Ezt határozottan tagadnom kell. Programmom van, noha ezt a prograramol a törvényjavaslat nem is tükrözi vissza részleteiben, mert azt felsorolni egyszerűen nem is lehet. Van egy alapos kidolgozott programm, amelyet olyan módon készítettem, hogy tanulmányoztattam — immár két éven keresztül — minden vidéknek, minden tájnak a helyzetét ebben a vonatkozásban és kerestettem minden vidéken azokat a legmegfelelőbb eszközöket, amelyekkel a célt el lehet érni. A programmban tehát nincs hiba. A szervezet tényleg nincs még meg, de nem is lehetett meg addig, amíg ez az alap meg nem teremtődött, de most már ez a szervezet nagyon hamar meglesz. Abban teljesen igaza van Kállay őexcelleneiájának, hogy nincs meg a kellő emberanyag ahhoz, hogy ezt a szervezetet ma rögtön felállítsam. Van egy gárda, egy meglehetős nagyszámú gárda, ehhez az új embertípushoz tar-