Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-5
20 Az országgyűlés felsőházának J. ülése jaitói elkülönítve, rendkívüli törvényhozási intézkedé ek útján, mint eddig. Mélyen t. Felsőház! A választások időpontjának kitolását illetőleg a határidőt teljes erőmből kifogásolom. Az én megítélésem szerint nincs szükség még 12 hónapra ahhoz, hogy a visszacsatolt területek megnyilatkozhassa-> nak, de akármikor lesz a visszacsatolt területeken a választás, már most kérem, hogy az alkotmányos, rendes, agitációs lehetőség valamennyi pari számára egyforma mértékben biztosíttassák és kellő idő is adassék valamennyi politikai párt számára az agitációra. Nem vagyok tájékozódva ezidöszeri.tt arról, hogv a gyülekezési szabadság, a szólásszabadság és a sajtószabadság milyen mérvben érvényesülhet a viszacsatolt területeken, éppen ezért ezen tájékozatlanságomnál fogva pusztán óvatosságból teszem szóvá ezeket a 'kéréseket, amelyek nemcsak az én egyéni kérelmeim. Visszatérve azonban, mélyen 1. Felsőház, oda, ahonnan kiindultam, vagyis az úgynevezett felvidéki képviselő urak meghívásának megismétlésére és új megbízások fa való lehetőség megadására, erre vonatkozólag most már azt mondom, akárhogy volt eddig a múlt. akárhogy van most ja jelen, a fő mégis csak a jövő. A jövőre nézve, azt hiszem, az egész felsőház érzéseit tolmácsolhatom, amikor azt mondom« hogy mi az érdekelt felvidéki poli tikus urakat testvéri együttérzéssel, igaz szeretettel, meleg barátsággal és a kölcsönös szenvedések által erőssé kovácsolt bajtársi érzelmekkel hívjuk és fogadjuk a törvényhozás házába, kölcsönös fogadalomtételt ajánlva fej arra, hogy kettőnk közé határt húzni soha többé az életben senkinek sem engedünk, törvényhozói munkánkban pedig nemes versenyre kelünk egymással abban, hogy a még vissza nem tért országrészek számára az itteni viszonyokat minél vonzóbb hatásúvá formáljuk át Ezzel az érzéssel a törvényjavaslatot elfog;i doni. (Éljenzés és toys.) Elnök: Kíván még valaki szólni"? (Nemí) Mintán szólni senki nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e »a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területek képviselőinek a 1939. év június hava 10. napjára egybehívott országgyűlés képviselőházába meghívásáról« s/óló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogulni, igen vagy nem? (Igen.) Kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részetes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét, azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (felolvassa a törvényjaimslat címét és 7—3. §-ait. mnelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat rés "léteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen, vagy nemi (Igen.) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavas'aloí a rés/Jeles tárgyalás során elfogadott vésrsrerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a fe^őház a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul, 1939. évi június hó 22 én, csütörtökön. egyhangúlag elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetni fog. Tisztelt Felsőház! Az előbb elfogadott sür! gossegi javaslat értelmében következik »a Magyar Szent Koronahoz visszatért kárpátaljai területeknek az országgal egyesítéséről« szóló ; törvényjavaslat tárgyalása. József királyi herceg ő fenségét illeti a szó József királyi herceg: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! (Halljukl Halljuk') 4,i esztendővel ezelőtt, midőn a millennium ragyogó ünnepségeit ülte.Magyarország, a király I a királyné, az országgyűlés, a nemzet nagyjai* | apraja-nagyja jelenlétében Vaszary Kolos'hercegprímás egy nagyszerű beszédet tartott, amelynek első mondata így hangzott: »Suramin corda!« »Fel a szívekkel!« Azt hiszem, hasoni lóan magasztos ez a pillanat, (Ügy van! Ügy t van!) amelyben én mondom: »Sursum corda'« »Fel a szívekkel!« (Hosszantartó lelkes éljenzés i és taps.) Fel a szívekkel, hiszen törvénybe ik; tatjuk ma azt, hogy édes hazánkhoz visszacsatoltatok Kárpátalia és ct mint egy igen nagy elhatározó lépést látom Nagy-Magyarország fel! támadása felé. (Hosszantartó élénk éljenzés és \ taps.) Nem találok méltó szavakat arra, hogy azon bensőséges, mélységes érzelmeket kifejezzem, amelvek a mai ülésen eltöltik szívemet, lelkemet. Szívem egész melegével, lelkem egész erejével csatlakozom ahhoz, amit a törvényjavaslat első bekezdésében mond, arMindenhatóhnzhálnim/it intézett aki megengedte, hotry édes ! hazánk húsz esztendős nyomorúságos kín/atáj sok után réswhen lerázhatja Trianon bilincseit ! és visszacsatolhatjuk egy részét annak, amihez ezeréves jogaink vannak, (filénk éljenzés és taps.) Minden hazafi hálával gondol a Mindenhatóra, minden hazafi hálát rebeg Neki ebben a magasztos pillanatban. De emlékezzünk meg hálával Magyarország vezetőiről is, (Elénk éljenzés.) akik megtalálták a helyes pillanatot, amidőn Ruszinszkó, Kárpátalja és a magyar nemzet egyhangú forró kívánságára megtették a döntő lénést, hogy kedves testvéreinket szívünkhöz öVlVssük. (Elénk éljenzés és taps.) .Emlékezzünk vissza hálával honvédségünkre. (Hosszantartó éljenzés és tavs.) Szemünk fénye és büszkesége honvédségünk és hogy ezt méltán mondom ki, bizonyítia mindaz a rendkívüli teljesítmény, amellyel pár nap alatt ezt az óriásig területet visszafoglalta és ezzel elkerültük a súlyos har' cokat, amelyek esetleg később bekövetkezhettek volna. Gondoliunk tehát hálával honvédségünkre, amelynek ez a cselekedete mersze o'övev^ti fé n yét és b'ztosíthnt bennünket arról, hosy ha baj volna, ha a világ háborúba keveréke, drága honvéd serünk édes hazánk integr'tását meg fogja védeni és meg tudja védeni. (Ügy van! Ügy van! — Hosszantartó éljenzés és taps.) J)n h ólát mondok itt a lelkes if iiisáírn.ak is, amely készenlétben állott, hogy az u*ol-ó szál emberig önként odamenjen honvédségünket támogatni. Tudjuk mindnyájan, hogy ott küzdött sok ifjú, aki nem volt köteles erre és sokan é ] etüke> is vesztették ott. Háb< nekik és dicsőség emlékükneik. (Helyeslés és éljenzés.) De hálával emlkezzünk meg egyszer«nrnd Kármátalia népéről, (Helyeslés.^ amely 20 esztendős elnyomatás és szenvedések alatt r em veszítette el szíve hűségét édes^ hazáia, Magyarország iránt. Édes hazája iránti hűségéért