Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-5

Az országgyűlés felsőházának 5. ül^se szenvednie kellett, de kitartott és kíván.-ágáí nem ejtette el, hanem lelkes örömmel várta honvédségünket. Ha Kárpátalja népéről beszélek, eszembejuta világháború, midőn 1914/15-4>cn csapataimmal résztvettem Kárpátalja védd méhen, majd később, 1916 őszétől 1917 végéig védelmeztem azt hadseregeimmel. Ezt esak azért említem, hogy alátámasszam azt az állításomat, hogy én ott meggyőződtem arról, hogy Kárpátalja népe hűséges, mint hazafi és hűsé ges, mint katona. Számtalan súlyos esetben előfordult, hogy olyan területekeu, ahonnan az oroszt kiverték hős csapataim, biztos jeleit, írásban lévő jeleit találtam annak, hogy a legmesszebbmenő ígéretekkel dédelgették vagy hitegették az oroszok Kárpátalja népét, hogy milyen paradicsom lesz, ha egyszer az ő országrészük Oroszországhoz tartozik. Kárpátalja népe nem ingott meg. Hozaám küldték ezeket az iratokat és, ha beszéltem velük, mosolyogva válaszoltak, hogy »Hiába! Mi magyarok vagyunk és magyarok maradunk.« (fijenzés.) Mindezek után, mint a felsőháznak tagja, arra kérem nemcsak a felsőházat, de minden magyar testvéremet, öleljük szeretettel magunkhoz Rákóczi hű népét, Kárpátalja népét. (Helyeslés és éljenzés.) Tegyünk meg mindent, hogy a magyar hazában igazán boldog lehessen, 20 esztendős szenvedés után megtalálhassa azt, ami után vágyódott, azt, hogy otthon .biztonságban legyen, családja megélhetését megtalálja és alátámaszthassa azt a hazaszeretetei továbbra is, amelyet 20 esztendőn át nehéz küzdelmekben fenn tudott tartani, (filénk helyesles.) A szentistváni elveik alapján egyesülve, u szentistváni gondolat kapcsoljon össze testvéri szeretetben és hűségben kölcsönösen egymáshoz. A történelmi idők — mint már előbb mondottam — hozhatnak még súlyos viharokat, nagy viharokat, amelyek talán Magyarországon is éreztetik hatásukat, forrasszuk azonban Szent István koronájának letört szent darabját olyan erősen édes hazánkhoz, hogy azt bármi néven nevezendő vihar, vagy erőszak le ne törhesse. (Helyeslés és taps.) Le ne tőrbe sse és újra teljes egészében és erejében, Isten segítségével testvéreinkkel karöltve felépíthessük Szent Istvánnak boldog Magyarországát. A törvényjavaslatot lelkes örömmel elfogadom. (Általános élénk éljenzés és toits.) Elnök: Miután szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr őnagyméltósásra kíván szólni. Gróf Teleki Pál miniszterelnök: Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, e pillanatban mindnyájan azoknak a fenkölt szavaknak a hatása alatt állunk, melyeket József királyi herceg ő fensőge itt mindnyájunk nevében elmondott, (Ügy van! Ügy van!) és amelyeket azok a nemes érzések, amelyekkel ő fensége a hazának ezt a nagy pillanatát átérni és azok a kapcsok, amelyek öt e földhöz és az egykor és most újra ott harcolt hadsereghez fűzik, még mélyebbé és még magasztosakba tesznek. Ennek az országnak visszatérése n feltámadásnak egy pillanata volt. A Feltámadás, •ímelyet ez a visszatérés kifejez, nem a terü*** méreteiben, hanem a visszatérés tényében v

an. A visszatérés tényében, amely a nép akaratából, a magunk erejéből és amennyire tuFEL8ÖHAZI NAPLÓ 1. 1939. évi június hó 22-én, csütörtökön. 21 doinásomra juthatott, mondhatjuk, hogy széles e. világnak a megértésével történt meg. (Úgy van!) A nép akaratából, amely népakarat fenn j állott abban a pillanaton is, amikor ez a terület tőlünk elszakadt, amely élt a húsz esz ! tendő alatt is, amíg idegen uralom alatt volt és lelkesen újra utat tört a szívekből és hall1 hatóvá vált abban a pillanatban, aimiikoír ez a j terület hozzánk visszatért. A magunk erejéből, hadseregünknek egy ! kiváló, egészében véve is huszáros teljesítnié aye folytán. Mi, akik a felelősséget viselj tük, nemcsak nagy, de mondhatom, bátor bizalommal is adtuk a parancsot és hogy ez a I bizalom milyen okadatolt volt azt öt nap alatt az egész ország láthatta. És végül a világ megértése mellett tötrtént, ami azt mutatja, hogy 20 esztendő alatt azt, amit mi 20 esztendővel ezelőtt már megmond tunk, — amit Apponyi Albert vezetése alatl arra az asztalra, amelyet tárgyaló asztalnak nem nevezhetek, de mégis asztalra, letettünk, — azóta lapozgatták. Vagy ha nem is lapozgatták, de rájöttek arra, hogy abban igazságok voltak lefektetve, amelyek lassankint utat tőitek maguknak és ha a magunk erejében bíztunk is, mégis nagy megelégedésünkre szolgált, hogy ez az igazság széles e világon az idegen államok népeinek és vezetőinek a megértésével is találkozott. Kárpátalja népét, magyar-oroszokat, ma gyarokat és másokat, szeretettel öleljük keblünkre- Az elfoglalás lehetősége és keresztülvitele hirtelen jött, az elfoglalást hirtelen vit tük keresztül. Természetes, hogy annak nyomán az első berendezkedésben talán nem min denki találta meg akár gazdaságilag, akár eu y és más közigazgatási vonatkozásban, mindazt, amit álmodott. De ezek a dolgok mulandók és megnyugtatásul szolgálhat az, hogy elvégre mindenütt, más országrészekben is, nehéz az emberek élete ma, amikor ilyen neíhéz időket élünk. De bizonyos az, és azt hiszem, hogy rövid idő alatt ennek végleges tanúbizonyságai is adhatjuk, — bár azt hiszem, elég tanubizoin ság a Főméltóságú Kormányzó úr szózata is — hogy ez a nép azt az önkormányzatot, ame lyet húsz esztendő alatt nem volt képes az akkor kívánt formában elérni, itt összehasonlít hatatlanul rövidebb idő alatt találja meg azokban a keretekben, amelyek ősi alkotmányunk formái szerint adva vannak. Mi ezt a területet nem mint valami új területét csatoljuk az országhoz, ez országunk része volt a szívekben eddig is, az alatt a húsz esztendő alatt, amely a történelemben egy múló pillanat. Visszafogadjuk, mint mindenkor, a magyar alkotmánynak azokba a kerc teibe, amelyeket a magyar alkotmány mindenkor megadott, az az alkotmány, mely ezer esztendőn keresztül képes volt minden korszak szükségleteihez és életformáihoz alkalmazkodni. (Ügy van! Ügy van!) Alkalmazkodni fog tudni, magyar és európai maradni egyidejűleg, úgy mint a magyar nép maga volt, amely azokat a nem magyar ajkú testvéreinket is, akik a Kárpátok medencéjében éltek, tudta korszakokon keresztül, a korszakoknak változó életformáin keresztül vezetni, felvirá goztatni és velük hazájukat megszerettetni, úgy, 'amint azt mi magyarok magunk szeretjük. Erről bizonyosodtunk meg akkor, amikor