Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-5

Az országgyűlés felsőházának 5. ülése 1039. évi június hÓ 22-én, csütörtökön. 9 felvidéki képviselő urak, különösen a visszacsatolt területek lakossága érdekében minél többször hallatják a maguk szavát s ozéxie a szavakra mi okvetlenül felfigyelünk ói a 'ehetőség szerint reagálunk is. Felelős kormányunk felé tekintve azonban azt mondom, hogy bár a miniszterelnök úr eddigi kormányzati ténykedésének igen nagy részével teljesen egyetértek és bár további működése elé bizalomteljes várakozással tekintek én is és őt támogatni is kívánom, de a napirenden lévő törvényjavaslatra néhány közérdekű megjegyzést megtenni mégis szükségesnek látok. A kormány felé fordulva azt a kijelentést teszem, hogy ezt a törvényjavaslatot én csak mint kényszermegoldást fogadom el. Igen sokan ugyanis, mélyen t. Felsőház, sok-sokezren »az országban vagyunk olyanok, akik a visszacsatolt területeket illetően a tökéletes és gyors beolvasztás elvi álláspontján állunk. (Helyeslés.) Igen sokan az országban nem szeretjük a corpus separatumokat (Ügy van! Ügy van!) egymással összefüggő területeken, különösen nem akkor, ha ennek az elkülönülésnek katonai, vagy közjogi vonatkozásai is vannak. Nem titkoljuk, sokunknak nom tetszett az sem, hogy külön felvidéki miniszteri állást teremtettek Ezt a kijelentésemet ,

a felvidéki miniszter ur o nagyméltósága a világért se vegye a saját személyére nézve bántónak. Nem tetszett ez nekünk, mert azon a véleményen va^vunk, hogy mi nem egy, hanem nyolc, vagy kilenc felvidék! minisztert akarunk látni, mert sze£Ä5* val,an

}ennyi miniszterünknek, akárhol született, az elmúlt húsz ey alatt akárhol lakott, felvidéki miniszternek kell tudnia lenni effy es ugyanabban a személyben. (Helyeslés.) Valamennyi pártnak, amelynek létjo°-osutsaga van a magyar Szent Korona területén szervezkedni, mozogni és működni, sokunk nézete szerint felvidéki magyar pártnak is kell lenni tudnia. Mi károsnak látjuk az eddigi helyzetet, veszélyeket seitünk a lassú tempójú beolvasztásban és a beolvasztásnak akaratlan késleltetését látiuk a kormányzás és a közigazgatás elkülönítésében és a külön Felvidéki Magvar Párt fenntartásában is.. En a saját személyemre nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy az anyaország és a visszacsatolt részek összeolvasztásának kérdésében hibásan indult meer annak idején a magyar kormánypolitika, hibás volt nemcsak belpolitikai, hanem külpolitikai szempontból is. Különösen hibás volt azonban a magyar igazság további vezető útjának kikövezé=e. tehát az irredenta szempontiából is. Illő tisztelettel, minden bántó él nélkül ki kell fejtenem tehát, — úgy érzem — azt a reménykedésemet is, hogy az a körülmény, hogy eat a mostani törvényjavaslatot az országgyűlés képviselőháza után a felsőház egyhangúlag megszavazza, nem ad maid sehol sem félreértésre okot és ebből a nagy egyhangúságból senki sem fogja levonni azt a téves következtetést, hogy egvha^srú szavazatunkkal a ielenlrgi helv/etet és abban különösen a külön felvidéki minisztérium fenntartását és a külön felvidéki magyar párt fenntartását e^vhangúLag helyesnek és szükségesnek ismertük volna el. fogja ösztönözni a méltóságát. Legyen szabad ezt remélnem nemcsak azért, mert a Magyar Elet Pártja mérsékelt programmja és a Felvidéki Magyar Párt radikális programmja egymással szöges ellentétben álló, egymással össze nem egyeztethető programmok, hanem abból az okból is, mert maga a miniszterelnök úr is legutóbb a koalíciós kormányzás elvi ellenségének mondotta magát. Ebben megint csak egyetértünk s varjúi rés/éről is a konzekvenciák levonását. Szemben a törvényjavaslatnak azzal az állításával, hogy ugyanazok az okok, amelyek szükségessé tették a múltkor a törvényalkotás az úgynevezett felvidéki képviselők behívására, ma is fennáF.anak, én a magam részéről a leghatározottabban azt állítom, hogy a mai helyzet, egészen más, minit amely 1938 decemberében volt, •mert hogy egyebet ne mondjak, 1938 decmberébeu a visszacsatolt területeken katonai közigazgatás volt. míg ennek ma már nyoma sincs. Külpolitikai vagy katonai okok előtt mindig meghajlik minden fegyelmezett politikus. Meghajolnék én is, ha ilyen akadályokat látnék, de úgy veem, ha ilyen akadályok volnának, ezek az akadályok az anyor-izágra is vonatkoznának és ilyen akadályok esetén az anyaország megkérdezése is lehetetlen lett volna. Az én véleményem szerint a külpolitikai és katonai szempontok ott és itt ma már o°ak kölcsönösek és azonosak lehelnek, ma. hét hónappal az összeölelkezés után. Ha pedig c-ak közigazgatási természetűek vagy adminisztratív természetűek voltak az akadálvok, amelyek a választások megtartását akadályozták, erre vonatkozólag emlékeztetnem kell az igen t. kormányt arra, hogy ez nem az első eset, hogy Magyarországon ez a kérdés felmerült. A Tiszántúl jVentékeny rézé ugyanikésőbb c atoltatott vissza az anvaországlrz. Ott a választásokat 1920-ban később tartották meg, mint az anyaországban. En a magam részéről mint az egyik vármegyének akkori kormánybiztosa a leghatározottabban alíthatom. hopry igenis, ha az ember akarta, mint ahogv akkor akartuk, a választásokat a visszacsatolt területeken akadály nélkül megtarthattuk, annak ellenére, hogy az a terület idegen állam fennhatósága alatt más választójogi rendszerrrl időközben választott 03 az oláh kamarába képviselőket is küldött be. A törvényjavaslat indoko^ával szemben tehát úgy vélem, — és ez az én egyéni vé^ményem — hogy a választást az anyaoi-szággal együtte en igenis meg lehetett volna tartani. Nézetem szerint, — tovább megvek — meg is kellett volna tartani, sőt azt mondom hogy éneikül ferde a helyzet, mert tulajdonképpen az történt hogy megkérdezték a nemzetet és a fejtett kérdésre a nemet egy része nem tudott válaszolni, mert a teriilet egy részén képviselőválasztás nem volt. Nem tudom, hogy a felvidéki miniszter úr ő nagyméltósága é* a Felvidéki Magyar Párt hogyan tudtak belenyugodni ebbe a holvzetbe. Valószínűnek^veszem, hogy tiltakoztak ellene, mert én az ő helyzetükben feltétlenül tiltakoztam volna. Remé'em viszont moft, hogy amikor meghosszabbítják ezeket a mandátumokat, ezeknek birtokában maguk az úgynevezett felvidéki kénviso'ő urak fogi*k a legjobban süro-pt"i a képviselőválasztást. En n magam syemélvében annak örülnék a lerobban, ha azok az érdemes, kiváló férfiak akiket ez a törvényjavaslat személy szerint ^rint, az anyaország különböző pártjaiba" e^elyezkedve és az anyaorszác többi képviselőivel avo^os \\\oy\ és módon kerülnének be mie'őbb a törvényhozás Házába, nem pedig az anyaország politikai párt6*