Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-16
Az országgyűlés felsőházának 16. ülése ezekről beszélünk. Ezekről szeretnék beszélni, ha méltóztatnak e gyér sorok között is hosszadalmas szavaimat, — amelyek nagyon unalmasak lesznek (Halljuk! Halljuk!) — meghallgatni. A képviselőháznak igaza volt abban, hogy Reményi-Schneller pénzügyminiszter úr ő excellenciájának teljesen helyes volt a szemmértéke és a rendszere, hogy a költségvetést így állította össze. Nem is tehetett másképpen. Hogy ő nem oldott meg semmit, az azért van, mert a helyzetek nincsenek megoldva, amelyekhez alkalmazkodni lőhet. De azt hiszem, hogy mindenki, aki tudja, hogy ez a mai ideiglenes félhadiállapot, az ország anyagi és erkölcsi kimerülésével jár, azt mondja, hogy ezt nagy ügyességgel csinálta. Méltóztassék a nagy Angliát nézni, az sem birt semmilyen kérdésben állandó pénzügyi megoldásokat teremteni, éppen azért, mert nincsen megoldva az a helyzet, amelyre a pénzügyminiszter támaszkodhatik. Szomorú jele a költség-vetésnek az, hogy a tavaly még deficitmentes költségvetés helyett most. egy évre számítva 81 millió pengő deficit van. Ez nem olyan kicsi dolog, ez nagyon fontos dolog, hiszen másfélszerese az egész földadónak és nagyon nagy baj a magyar közvélemény szempontjából, hogy a deficit ellen csak a pénzüayniiniszter küzd, de a többi nem. Annál kevésbbé, mert itt van egy társadalom, amely mindenáron meg akarja magát szabadságától fosztani és lefekszik azzal, hogy belőle rabszolgát csináljanak, ami nagyon sok pénzbe kerül. (Drrültséfj.) Én nagyon sok nyilatkozatot hallottam, — kivált vidéken — amelyben az volt, hogy hiszen most már a deficit úgyis megvan, most már csinálhatunk akármit, a csárdának már kirágtuk az oldalát, most már jöjjön a csürdÖTigölő. Ez nagyon veszélyes felfogás. Épnen ezért csábító részié a deficitnek és az inflációnak. hogy most már továibb csábítja, tovább inflálja önmagát Ez egy vérbeteirsép-, amelyet meg kell állítani, annál is inkább, mert egy szegény ország pénzügyi helyzetéről van szó. A múltkor egy nagyon illetlen — tehát elmondom — hasonlatot hallottam a deficitről. A párisi parlamentben azt mondottii valaki, hogy minden pénzügyminiszter olyan, mint a daxli kutya, akinek az örvére egy botot kötnek és azon egy hurka lóg. Ö folyton szalad. eJ akarja fogyasztani a hurkát, de csak folyton tolja maga előtt. A hurkát deficitnek hívják. (Élénk derültséfi.) Ez az, amit a franciák mondanak. Most már a pénzügyminiszter úr tervei között van több is. de ha mégis visszatérek arra, amit az előbb a hadikölesönről mondottam, ez azért van. mert meg kell őszintén mondanom, hogy a legnagyobb hiba, amelyet látok, az, hogy ez az ország, amely folyton szavalt és ünnepelt a revízióért, amikor tényleges revíziót kellett csinálni, nem volt előkészülve erre. Azt hitte volna az ember, — és ez az adminisztrációnak szól — hogy ha mi a revízióra gondol tunk, akkor úgy, mint a katonaságnál a mobilizáció esetére, minden mes: van szervezve. Amikor megkaptuk a Felvidéket, semmi sem volt készen, pedig politikánkban állandóan a revízió és a területiryarapodás szerepölt, de ez még sem volt előkészítve. Ha pz így van, akkor ez nagy hiba volt, aminek legjobban a miniszter úr issza meg a levét. Em.ek következtében a Felvidék visszakapcsolásakor nagyon sok kellemetlenség és huza1939. évi december hó 15-én, pénteken. 195 | vona történt cs ezáltal olyan rossz érzelmet kel Jeliünk fel, amire szükség nem volt. Ö excellenciája nagyon jól tudja, hogy az első különbség az én felfogásom és az övé között az volt, hogy midőn bevonultak az első csapatai \ Ipolyságra, a hadseregparancsnok kihirdette, hogy hét csehkoronáért kell adni egy magyar pengőt. Én azt állítottam, hogy miután hat pengő volt akkor az átszámítási kulcs, ne esinnle.u.V mesterséges állapotot, mert olyan bonyodalomba jutunk, amilyen bonyodalomba jutottunk, amit még csak növelt az, hogy közben a csehszlovák koronából kivált a szlovák I korona es mo>l már három valuta hullámzásából ke i khznmftani, hogy mivel tartozunk. Én a 0:1 arány mellett voltam. Elismerem, bog? ő excellenciája nem tudott más megoldással jönni, hiszen a világon mindenütt, ha valutákat számítanak át, a búza árát veszik irányadónak, itt azonban nem lehetett, mert mind a két országban mesterséges búzaár volt: nálunk a Fut ura alakította ki a búzaárat, odaát pedig a gabona monopólium pártszempontból, az. agrárpárt szempontjából és olyan magasra emellek a gabona árát, hogy ezáltal lenyomták a cseh kom al Ez az, amiért én mellette voltam és vagyok most is annak, hogy ezt a részt kell felemelni és így kell megállapítani ;i valutát. Látjuk, milyen nagy sikerrel csinálta ezt Németország, amikor az Anschluss után Ausztriáiban felemelte a schillinget és felemelte a szúd éta vidéken a csehkoronát: nagyon jó módszer ez, mert ezáltal rögtön megnyerték az egész fixfizetésű társadalmat, a tisztviselőiket, továbbá a munkásságot és a betevőket. Mi ezt elmulasztottuk. De még más baj is történt a Felvidékkel kapcsolatban. Nagyon soikíiig húzódik az ideiglenesség. En nem szeretem ezt az ideiglenességet sem közjogi, sein gazdasági szempontból, össze kell forrnia az ország testének, és nem szabad különféle módon szétválasztani. Itt egy baj van. A magyar adminisztráció kitűnő, de nem mer cselekedni, fél az elhatározástól. Most már odajutottunk, hogy a Temps legutóbbi számában már azzal vádolnak minkéi, hogy miért nem számolunk el 400 millió csehkoronával Szlovákiával szemben. Nagyon sietni kell tehát, és ba kell. ;i kockázatot is magukra kell vállalniok az illetékeseknek. Miért mondom ezt el? Azért, mert ;\v. agyonvert hadikölesön feltámadt itten. de milyen furcsán támadt fel! Most is működik egy cseh-szlovák-magyar klíring, annak ellenére, hogy Oseh-Szlovákia már nincsen. Ez a klíring most is küldi a felszólításait a ma gyár adósiokhoz és pénzt követel a magyar adósoktól, bár mi még Szlovákiával nem kötöttünk ilyen egyezményt, aimi nagyon sürgős lenne. Most mi történik azonban? Amíg az a nagyon soká halasztott pénzügyi összeforrás megtörténik, az a helyzet áll elő. hogy az el Vi leg már nem létező, de még m in fii er működő cseh-szlovák klíring fizetési meírhagyásokat küld olyan, azelőtt csehszlovákiai, most magyar felvidéki adósoknak, akiknek egyetlen ^ fedezetük a hadikölesön volt. A magyar hadikölesön azonban Magyarországon már nem jelent fedezetet. Méltóztassék olképyeln' most, bop-y nézünk ki. amikor a magyar hitel me<rtrio-; 1( ];' 1s;i folytán magyarokai kergetünk bele ilyen súlyos helyzetbe. Bocsánatot kérek, ha egy illetlen dolgot mondóik: olyan ez. mint amikor valaki egy társaságban elrepeszti a ruháját és egész pucérsága látszik. Mi is a 35*
