Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-16

Az országgyűlés felsőházának 16. ülése ezekről beszélünk. Ezekről szeretnék beszélni, ha méltóztatnak e gyér sorok között is hossza­dalmas szavaimat, — amelyek nagyon unal­masak lesznek (Halljuk! Halljuk!) — meghall­gatni. A képviselőháznak igaza volt abban, hogy Reményi-Schneller pénzügyminiszter úr ő excellenciájának teljesen helyes volt a szem­mértéke és a rendszere, hogy a költségvetést így állította össze. Nem is tehetett másképpen. Hogy ő nem oldott meg semmit, az azért van, mert a helyzetek nincsenek megoldva, amelyek­hez alkalmazkodni lőhet. De azt hiszem, hogy mindenki, aki tudja, hogy ez a mai ideiglenes félhadiállapot, az ország anyagi és erkölcsi kimerülésével jár, azt mondja, hogy ezt nagy ügyességgel csinálta. Méltóztassék a nagy Angliát nézni, az sem birt semmilyen kérdés­ben állandó pénzügyi megoldásokat teremteni, éppen azért, mert nincsen megoldva az a hely­zet, amelyre a pénzügyminiszter támaszkod­hatik. Szomorú jele a költség-vetésnek az, hogy a tavaly még deficitmentes költségvetés helyett most. egy évre számítva 81 millió pengő defi­cit van. Ez nem olyan kicsi dolog, ez nagyon fontos dolog, hiszen másfélszerese az egész földadónak és nagyon nagy baj a magyar köz­vélemény szempontjából, hogy a deficit ellen csak a pénzüayniiniszter küzd, de a többi nem. Annál kevésbbé, mert itt van egy társadalom, amely mindenáron meg akarja magát szabad­ságától fosztani és lefekszik azzal, hogy belőle rabszolgát csináljanak, ami nagyon sok pénzbe kerül. (Drrültséfj.) Én nagyon sok nyilatkoza­tot hallottam, — kivált vidéken — amelyben az volt, hogy hiszen most már a deficit úgyis megvan, most már csinálhatunk akármit, a csárdának már kirágtuk az oldalát, most már jöjjön a csürdÖTigölő. Ez nagyon veszélyes fel­fogás. Épnen ezért csábító részié a deficitnek és az inflációnak. hogy most már továibb csá­bítja, tovább inflálja önmagát Ez egy vér­beteirsép-, amelyet meg kell állítani, annál is inkább, mert egy szegény ország pénzügyi helyzetéről van szó. A múltkor egy nagyon illetlen — tehát el­mondom — hasonlatot hallottam a deficitről. A párisi parlamentben azt mondottii valaki, hogy minden pénzügyminiszter olyan, mint a daxli kutya, akinek az örvére egy botot köt­nek és azon egy hurka lóg. Ö folyton szalad. eJ akarja fogyasztani a hurkát, de csak foly­ton tolja maga előtt. A hurkát deficitnek hív­ják. (Élénk derültséfi.) Ez az, amit a franciák mondanak. Most már a pénzügyminiszter úr tervei között van több is. de ha mégis vissza­térek arra, amit az előbb a hadikölesönről mondottam, ez azért van. mert meg kell őszin­tén mondanom, hogy a legnagyobb hiba, ame­lyet látok, az, hogy ez az ország, amely folyton szavalt és ünnepelt a revízióért, amikor tény­leges revíziót kellett csinálni, nem volt előké­szülve erre. Azt hitte volna az ember, — és ez az adminisztrációnak szól — hogy ha mi a revízióra gondol tunk, akkor úgy, mint a kato­naságnál a mobilizáció esetére, minden mes: van szervezve. Amikor megkaptuk a Felvidé­ket, semmi sem volt készen, pedig politikánk­ban állandóan a revízió és a területiryarapodás szerepölt, de ez még sem volt előkészítve. Ha pz így van, akkor ez nagy hiba volt, aminek legjobban a miniszter úr issza meg a levét. Em.ek következtében a Felvidék visszakapcso­lásakor nagyon sok kellemetlenség és huza­1939. évi december hó 15-én, pénteken. 195 | vona történt cs ezáltal olyan rossz érzelmet kel Jeliünk fel, amire szükség nem volt. Ö excellenciája nagyon jól tudja, hogy az első különbség az én felfogásom és az övé kö­zött az volt, hogy midőn bevonultak az első csa­patai \ Ipolyságra, a hadseregparancsnok ki­hirdette, hogy hét csehkoronáért kell adni egy magyar pengőt. Én azt állítottam, hogy miután hat pengő volt akkor az átszámítási kulcs, ne esinnle.u.V mesterséges állapotot, mert olyan bonyodalomba jutunk, amilyen bonyodalomba jutottunk, amit még csak növelt az, hogy köz­ben a csehszlovák koronából kivált a szlovák I korona es mo>l már három valuta hullámzásá­ból ke i khznmftani, hogy mivel tartozunk. Én a 0:1 arány mellett voltam. Elismerem, bog? ő excellenciája nem tudott más megoldással jönni, hiszen a világon mindenütt, ha valutá­kat számítanak át, a búza árát veszik irány­adónak, itt azonban nem lehetett, mert mind a két országban mesterséges búzaár volt: nálunk a Fut ura alakította ki a búzaárat, odaát pedig a gabona monopólium pártszempontból, az. agrárpárt szempontjából és olyan magasra emellek a gabona árát, hogy ezáltal lenyomták a cseh kom al Ez az, amiért én mellette vol­tam és vagyok most is annak, hogy ezt a részt kell felemelni és így kell megállapítani ;i valutát. Látjuk, milyen nagy sikerrel csinálta ezt Németország, amikor az Anschluss után Auszt­riáiban felemelte a schillinget és felemelte a szúd éta vidéken a csehkoronát: nagyon jó mód­szer ez, mert ezáltal rögtön megnyerték az egész fixfizetésű társadalmat, a tisztviselőiket, továbbá a munkásságot és a betevőket. Mi ezt elmulasztottuk. De még más baj is történt a Felvidékkel kapcsolatban. Nagyon soikíiig húzódik az ideiglenesség. En nem sze­retem ezt az ideiglenességet sem közjogi, sein gazdasági szempontból, össze kell forrnia az ország testének, és nem szabad különféle mó­don szétválasztani. Itt egy baj van. A magyar adminisztráció kitűnő, de nem mer cselekedni, fél az elhatározástól. Most már odajutottunk, hogy a Temps legutóbbi számában már azzal vádolnak minkéi, hogy miért nem számolunk el 400 millió csehkoronával Szlovákiával szem­ben. Nagyon sietni kell tehát, és ba kell. ;i kockázatot is magukra kell vállalniok az ille­tékeseknek. Miért mondom ezt el? Azért, mert ;\v. agyonvert hadikölesön feltámadt itten. de milyen furcsán támadt fel! Most is működik egy cseh-szlovák-magyar klíring, annak elle­nére, hogy Oseh-Szlovákia már nincsen. Ez a klíring most is küldi a felszólításait a ma gyár adósiokhoz és pénzt követel a magyar adósoktól, bár mi még Szlovákiával nem kö­töttünk ilyen egyezményt, aimi nagyon sür­gős lenne. Most mi történik azonban? Amíg az a nagyon soká halasztott pénzügyi összefor­rás megtörténik, az a helyzet áll elő. hogy az el Vi leg már nem létező, de még m in fii er mű­ködő cseh-szlovák klíring fizetési meírhagyá­sokat küld olyan, azelőtt csehszlovákiai, most magyar felvidéki adósoknak, akiknek egyet­len ^ fedezetük a hadikölesön volt. A magyar hadikölesön azonban Magyarországon már nem jelent fedezetet. Méltóztassék olképyeln' most, bop-y nézünk ki. amikor a magyar hitel me<rtrio-; 1( ];' 1s;i folytán magyarokai kergetünk bele ilyen súlyos helyzetbe. Bocsánatot kérek, ha egy illetlen dolgot mondóik: olyan ez. mint amikor valaki egy társaságban elrepeszti a ruháját és egész pucérsága látszik. Mi is a 35*

Next

/
Oldalképek
Tartalom