Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-16

194 Az országgyűlés felsőházának 16. ülése azokat az intelmeket, kérelmeket és óhajtásokat, amelyeket a kormány a gyümölcstermelőkhöz intézett, a gyümölcstermelők tényleg be is tartották. Ertem ez alatt a kártevők elleni védekezést. Mindamellett, hogy ilyen óriási termés volt az országban, az értékesités körül mégis hibák történtek és az értékesítés elé akadályok tolultak. Ezeknek az akadályoknak megszüntetését szándékolta a Gyümölcstermelők Országos Egyesülete azáltal, hogy Budapesten országos gyümölcskiállítást rendezett és ezzel az intézkedésével akarta egymáshoz közelebb hozni a termelőt és fogyasztót. Hogy ennek milyen szép eredménye volt, azt nem kell hosszasabban bizonyítgatnom, az eredmény maga megmutatja ezt. Ezen a gyümölcskiállításon maga a földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltósága is megjelent és ott igen értékes kijelentéseket tett, nevezetesen kilátásba helyezte azt, hogy a gyümölcstermelést a jövőben még intenzívebben fogja pártfogolni, kilátásba helyezte azt, hogy úgynevezett aszalókat fog felállítani és ennek révén is meg fogja könnyíteni a gyümölcsértékesítést. E mellett arra kérem a földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltóságát, mozdítsa elő a vidéken azt is, hogy ott a gyümölcskonzerválásra és értékesítésre alkalmas tárolók állíttassanak fel. Azt is kérem, hogy a gyümölcsszállítási díjszabást méltóztassék leszállítani, még pedig nemcsak a kisebb, hanem a nagyobb tételeknél is. Végül azt is kérem, hogy a kártevők elleni védekezést méltóztassék előmozdítani azáltal, hogy az erre szolgáló védőszerek árát le méltóztatik szállítani. De különösen kérem azt — amint ezt már a múlt évben is előadtam a költségvei és tárgyalásánál, azonban eredménytelenül, — hogy a kormánynak, illetve az államnak a kezében levő nikotin túlmagas árát is méltóztassék leszállítani, inert hiszen tudjuk, hogy a nikotint abból a hulladékdohányból állítják elő, amelynek alig van értéke és ezzel szemben kezdetben 15 pengő volt, most végre V,\ pengő a nikotin ára. De hiszen ez is olyan óriási ár, amely a nikotin értékével egyáltalán nem áll arányban. Azt hiszem, hogy a magas kormánynak, illetve az államnak más irányban meg vannak a pénzforrásai és nem szorul rá a nikotinnak ilyen magas árára, viszont a gyümölcstermelést óriási módon előmozdítaná az, ha — amint említettem és ismétlem — a védőszerek árát leszállítanék. Ha mindezeket megtesszük, akkor a gyümölcstermelés révén az állam és a mezőgazdaság is nagy jövedelemre tehetne szert, mindenesetre érdemes tehát ezekkel a ^ kérdésekkel foglalkozni. ÍGróf Széchenyi Viktor: Az értékesítés szervezése!) Amikor az általam most röviden előadottakat a magas kormány figyelmébe ajánlom, arra kérem a magas kormányt, hogy méltóztassék azokat megfontolás tárgyává tenni és lehetőleg teljesíteni. Egyebekben a költségvetési törvényjavaslatot és az abban foglalt előirányzatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik Hegedűs Lóránt ő nagyméltósága. Hegedűs Lóránt: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Mielőtt rövid fejtegetéseimbe fognék a költségvetéssel kapcsolatosan és a képviselőházban elhangzottakra kí^ vánnék felelni, méltóztassék megengedni, hogy 1939. évi december hó 15-én, pénteken. megállják egy percre és megemlékezzem arról, aki tíz éven át a budgetvitának főszónoka volt e helyen, arról a nagy pénzügyi elméről és nagy erkölcsi erőről, aki Tisza Istvánnak volt a pénzügyminisztere, és aki a felsőház pénzügyi bizottságát vezette. Teleszky János most először nines itt, és üres helye mellett magam állok. Szólnom kell róla először azért, hogy tisztelegjek az emléke előtt, másodszor pedig azért, hogy ne felejtsük el az ő nagy alkotásait, így a Pénzintézeti Központot, amely egész Európának mintául szolgált, és megemlékezzem arról, amit a hadikölesönnel kapcsolatban próbált. Én ő utána is az ő kívánsága szerint minden évben felszólaltam azért, hogy a hadikölcsönt valorizálni kell és az állam bees irletszavát be kell váltani. Én vagyok az utolsó, aki ezt mondani fogja, és ha majd az én szavam is elcsuklott, akkor erről már senki más nem fog beszélni. De rajta kívül, aki Tisza István pénzügyminisztere volt, a pénzügyi tái'ca előadója gyanánt én is lekötöttem a szavamat, lekötöttem a nemzet becsületszavát, és ennek nem tehettünk eleget. Hogy Teleszky János milyen komolyan vette a nemzet becsületszavát, mutatja az, hogy egyszer kijelentette, hogy a következő költségvetést meg fogja tagadni, ha ezt nem teszik meg, én pedig, — ő excellenciája mélyen tisztelt utódom tudja — valahányszor államkölosönről van szó — és elég gyakran van erről szó (Derültség.) — mindig kérem, hogy amint a csehek beváltották államkölcsönüknél 10% erejéig a hadikölcsönöket, mi is váltsuk be Teleszky János becsületszavát. Ha én már nem leszek itt, aki utánam jön, nem fog erről beszélni, és így Teleszky János távolabb lesz tőlünk. Az egész magyar közéletben nem volt senki, akiben a nagy zord külsőség olyan meleg szívvel párosult volna, mint Tele»zkyben, aki mindig, amikor mi egymást szembe dicsértük, azt tette, hogy minden barátját védte a háta mögött, de szembe a legnagyobb gorombaságokat vágta a fejünkhöz. Én most is hallom azt, hogy nekem egész közéleti pályámon a legkíméletlenebb kritikát ő mondotta, amiben neki volt igaza, annyira, hogy valahányszor — sajnos, nagyon sokszor megtörténik (Derültség.) — szólásra emelkedem, először mindig elmondom magamnak azt, amit Teleszky János ellenem mondott és most mégegyszer elmondom a következőkben. Hegedűs Lóránt — mondotta Teleszky János — minden beszédében és minden írásában mindig- van valami, amit csak ö mert elmondani, de minden beszédében és minden írásában mindig van valami, amit kár volt elmondani. (Derültség.) Most rátérek beszédemnek erre a második részére. (Élénk derültség.) A költségvetési vita, amely a képviselőházban folyt, egy tanulságot hozott: megszüntetett egy hazugságot. Mindnyájan, akik valaha a nép kegyelméből képviselőválasztáson megbuktunk, rögtön előállottunk avval, hogy a parlament nívója süllyedt, — tudniillik, mi süllyedtünk le. Nem igaz, hogy a parlament nívója süllyedt. Nyugodtan állítom, hogy a kiépviselőház budgetvitája igen magas színvonalon állott, különösen az egyetemi tanát' képviselőnk olyan pénzügyi fejtegetéseket tett, amelyek becsületére válnak a képviselőháznak és ha igaz, Ihogy a felsőház esyenrangú tényező, mi az országot úgy vihetjük előre, hogy ezekhez a fejtegetésekhez kapcsolódunk, i