Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-16

Az országgyűlés felsőházának 16. üh nácsadó és egyéb intézményeket. Ez a szövetség a múlt évben felterjesztést intézett a kormányhoz az iránt, hogy a nagyon csekélynek latszo állami segélye emeltessék fel. Sajnálattal kell azonban megállapítanom à költségvetési előirányzatból, hogy nemcsak az eddigi 45.000 pengő segélyt nem emelték fel, ™

n másfél évre végezve a számítást, azt dü.OOO pengőre szállították le. Mindenesetre sajnálatos körülmény ez és a legnagyobb takarékosság mellett is arra kérem a magas kormányt, méltóztassék — ha már ez a tétel a költségvetésben benne is marad — odahatni, hogy már a jövő és az azután következő «'vekben ez az igen alacsony segély felemeltessék, hiszen szerintem ez a legjobb befektetés, amelyet a kormány tehet, mert a Családvédelmi Szövetség programmja azonos a kormány Programm jávai, sőt azt mondhatnám, hogy a Családvédelmi Szövetség félhivatalos szerve a kormánynak, amely minden irányban a kormány munkáját segíti és támasztja alá. Ezekután áttérve az igazságügyi tárca költségvetésével kapcsolatos kérdésekre, sajnálattal kell itt is megállapítanom, hogy amióta az ügyvédi rendtartás megalkottatott, a hozzáfűzött reményeket ezideig nem váltotta be. Az ügyvédség ettől az új ügyvédi rendtartástól várta, hogy az ügyvédi válság, ez a szomorú és sokakat sújtó válság ennek révén majd meg fog szüuni. Ha azonban a törvényalkotásokat nézzük, megállapíthatjuk azt, hogy az utóbbi években alig alkottatott olyan törvény, amely az ügyvédségnek valamely munkaalkalmai telt volna lehetővé és ennek következtében az ügyvédség állapota nemcsak nem javult, do azt mondhatnám, rosszabbodott. Amikor az a nagy, két éven át tartó harc folyt, amelynek végeredményeképpen az ügyvédi rendtartás megalkottatott, a 7000 tagot meghaladó lét számú ügyvédség két táborra szakadt. Az egyik ;i szabad iigyvódsóg fenntartása melleit harcolt, a másik ugyan elvileg szintén ennek volt a híve, azonban a szükség kényszere alatí zártszám megvalósítását kérte. A megalkotott törvény azután tényleg a zárt szám álláspontjára helyezkedett, s ennek következtében megvan a lehetősége annak. hogy az ügyvédi kamarák kérelmére a zárt szám létesíttessék. A múlt év március havában az ügyvédi kamaráknak legnagyobb része, azt követöleg a még megmaradt ügyvédi kamarák is felterjesztést intéztek az igazságügyminiszter úr ő nagyméltóságához aziránt, hogy ezt a zárt számot állapítsa meg. Ezt :i javaslatol azután a királyi táblák elnökei, majd az országos ügyvédi bizottságok is véleményezték, úgy hogy ez a javaslat most már közel két év ót;i az igazságügyminiszter úrnál van még mindig elintézetlenül. Én a lelépett igazságügyminiszter urat, azonkívül az államtitkár Ural is már többször kértein, hogy ezt az Lntézke dést okvetlenül valósítsák meg. ez azonban sajnos — még mindig megvalósítás nélkül áll. pedig az ügyvédi rendtartás szerint az ügyvédek felvétele január első felében és július első felében kezdődik. Most közeledik megint ja nuár hava és amennyiben két hét alatt ez a rendelet ki nem adatnék, megint előáll a lehetősége annak, hogy az ügyvédség még jobban megszaporodik. Ezzel kapcsolatban emlékezem meg arról, hogy azok, akik az ügyvédi zárt szám intézménye^ ellen voltak, azon az úton vélték meg oldhatónak az ügyvédség kérdését, hogy munka FELS5HÂZT NAPLo ï. 19S9. éri december hó 15-én, pénteken. 19:5 alkalmat teremttessenek, és hogv a jegyzői munkák mellőztessenek. Munkaalkalmak, — mint előbb mondottam — nem állottak elő az ujabb törvényalkotásokban, ami pedig a jegyzői magánmunkálatokat illeti, itt belekapcsolódom az előttem szólónak fejtegetéseibe. Noha az ügyvédség egy része tényleg a jegyzői mugánmunkáiatok eltiltása mellett volt, meg kellett az ügyvédi kamaráknak és nekem is hajolnunk a volt igazságügyminiszter úrnak az előtt az érvelése előtt, hogy nem lehet a falut jogi tanácsadó nélkül hagyni, és addig, amíg a decentralizáció útján a nagyobb községekben is nem létesülnek majd ügyvédi irodák, a mai állapotot megváltoztatni nem lehet. En azonban erre vonatkozólag, belekapcsolód va az előttem szóló fejtegetésébe, — tekintettel arra, hogy a jegyzői kar tényleg óriási mértékben túl van terhelve, és amennyiben el akarja végezni ezeket az óriási teendőket, amelyeket a törvények és rendeletek rá rónak, e mellett magánmunkálatok teljesítésére nem képes, vagy esak úgy, hogy az a közügynek hátrányára szolgál — lehetségesnek tartom a megoldást, az államosítás réven. Az ideális állapot tehát a jegyzői intézmény államosítása volna, ami természetesen óriási terhet róna megint az államra, de addig is, amíg az államosítás bekövetkezhetik, okvetlenül szükséges nek tartom <i jegyzői összeférhetetlenségnek törvényes rendezését, mert morális szempontból nem tartom megengedhetőnek azt, hogy az a jegyző, aki egyúttal hatósági közeg is, és aki állami funkciókat végez az adókivetések, az adás-vételi szerződésekre vonatkozó és egyéb bizonyítványok kiállítása révén, azután az ezekből az ügyekből származóan előállott ha tározatok ellen a feleket képviselje. Ez olyan morális szükséglet, amely azt hiszem, megin dokol.ia azt az óhajtásomat, hogy a jegyzői összeférhetetlenséget addig is, amíg az álla mosítás bekövetkezhetik, törvényesen ssabá lyozni kell. Még mindig az igazságügyi tárca költség vetéséhez hozzászólva, szóváteszem, hogy az annyira óhajtott és annyira szükséges többlet melés előmozdítását nagyban akadályozza az, hogy igen számos községben a tagosítás meg nem történt meg. Ennek káros következménye az, hogy igen sok községben a birtokrészielek felaprózódnak, és így egy-egy gazdának néha a község területen egymástól sok kilométernyire elválasztott távolságban vannak az ingatlanai. é> ezeket kellően megművelni nem tudja, ami a többtermelésnek mindenesetre hátrányára szolgál. En azért azzal a tisztidet teljes kérelemmel fordulok az igazságügyikor mányhoz és az egész kormányhoz, tegye h he tővé, hogv a tagosítási törvény megváltoztattassak abban az irányban, hogy ennek nagyon drága intézkedései olcsóbbakkal valttassaiiak fel és így ;i községek abba a helyzetbe kerüljenek, hogv maguk kérhessék a tagosítást, ami nek azután a többtermelésre vonatkozó előnyös hatását nem is kell tovább indokolnom. \ földinivolésügyi minisztérium hatáskü rébe tartozó kérdések közül hozzászólok ahhoz a fölötte fontos törekvéshez, amely a7, utóbbi években nagy sikerrel járt. nevezetesen a gyu mölcstermelés fokozásához. A gyümölcstermelés az idei évben nemcsak azért, mert — hála Istennek — nagy termésünk volt, hanem azért is minden tekintetben előbbre vitetett, mert 35