Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-16

1Ô2 Az országgyűlés felsőházának 16. ülése 1939. évi decembei hó 15-éii, pénteken. a péoa és csinálhatnánk tanfolyamot, de — mi­vel kevés a gazdasági szaktanár — kérdés, ki legyen ezeknek a tanfolyamoknak a vezetője. Gazdasági szaktanárt egyik napról a másikra nem lehet kiképezni gyorsütemű kurzusokon. Ehhez hosszú idő, hosszú tapasztalat és kellő tanulmányok kellenek. A földbirtokreformmal kapcsolatosan pedig sok száz — ha nem ezer — gazdatiszt fog állástalanná válni. Ezeknek a gazdatiszteknek meg van a diplomájuk, meg van a sokévi gyakorlatuk és ha ezeket három­négy' hónapig egy szemináriumban pedagó­giára is kiképezzük, meg vagyok győződve, hogy ezeknek a gazdatiszteknek igen nagy része alkalmas és nagyon is alkalmas lesz ilyen gaz­dasági iskolák vezetésére. Csakhogy ekkor a státust is meg kell változtatni a gazdasági szaktanároknál. Lehetetlen ugyanis, hogy elő­forduljon olyan eset — amilyen pedig előfor­dult, — hogy egy 50 éves, igen jeles és kitűnő gazdatisztet, akinek megszűnt az állása, áttet­ték a gazdasági szaktanári státusba gyakor­noknak. 50 éves ember! Matuzsálem lesz, mire annyi fizetést kap, hogy abból meg is tudjon élni. Itt tehát valamiféle reformod kell csinálni. Érdekes ez az összeállítás, mely szerint 129 gaz­dasági szaktanár van, gyakornok 99, összesen tehát 228-an vannak. Ezeknek i észére csak egy V. fizetési osztálybeli állás, ellenben a gazda­sági felügyelői kar tagjainak, akiknek a száma 272, tehát csak 44-gyel több, négy V. fizetési osztályba sorolható állás van szervezve. Teliat sokkal jobb az előmenetelük, nagyobb a possi bilitásuk, mint a szaktanárok státuszában, ho­lott a gazdasági felügyelő érettségi után csak 3 évig végez gazdasági akadémiát, a szaktanár­nak |ifJior egyeteme 4 és azután még két fél­évig tanári kurzust is kell végeznie. Tehát na­gyobb a kvalifikacióia és kevesebb H Lehető sége az előmenetelt illetőleg. A kultuszminiszter ár ő nagyméltósága nak is van ám ehhez köze, mert mint méltoz tatnak tudni, most bizonyos fokig meg van osztva a gazdasági iskolák ügye a kultusztárca és a földmívelésügyi tárca között, tisztelettel kérem tehát a kultuszminiszter urat iss méltóz­tassék a maya részéről ezt tekintetbe venni. Én nem akarom a gazdasági felügyelői kar tudását és működéséi 'bírálni, nekik kárt okozni, vagy tőlük elvenni valamit, Isten mentsen, — nem lefelé, hanem felfelé akarok nivellálni — de azt kérném, hogy a gazdasági szaktanárok kara, legalább is ugyanabban az elbánásban és méltánylásban részesüljön, mint a gazdasági felügyelői kar. Tisztelt Felsőház! Ezzel bokrétába kötött megjegyzéseim végére értem. Mivel a Teleki­kormány iránt feltétlen bizalommá] viseltetem, és a belügyminiszter úr ő nagyméltósagának kezében a le'hető legjobb kezekben tudom a bel­ügyek vezetését, a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és taps, a szónokot sokan üd­vözlik.) Elnök: Szólásra következik Náray-Szabó László ő méltósága. Náray-Szabó László: Nagyméltóságú El­nök Dr! Méhen tisztelt Felsőház! Amikor a költségvetési törvényjavaslathoz hozzászólok, egyes, a belügyi, az igazságügyi és földmíve­lésügyi tárcák körébe tartozó kérdésekkel aka­rok foglalkozni. Ami a belügyminiszteri tárcát illeti, rámutatok a Győrött és Kaposvárott el­hangzott miniszterelnöki programmpon tokra. amelyeknek agyik sarkalatos pontja volt a családvédelem nagy problémája. Amióta ezek a beszédek elhangzottak, azóta a kormány tényleg intézkedett már egyes irányokban és törvényjavaslatokat is terjesztett elő, amelyei a családvédelem nagy problémáját segíti elő. Így többek között a családi pótlék felemelését tette lehetővé és ezenkívül a most letárgyalt iöldbirtokreforni-törvéuyjavaslatban is gon­doskodott arról, hogy a családvédelmi szem­pontok is figyelemmel kísértessenek. Én az együttes bizottsá» tárgyalása alkal­mával szintén felszólaltam és utaltam az Or­szágos Családvédelmi Szövetség beadványára, amelyet a magyar kormányhoz intézett és amelyben azt kérte, hogy a többgyermekes csa­ládok előnyben részesíttessenek, az epvkések a juttatásból egészen kizárassanak és csak egészséges családok juthassanak földhöz. Kér­tem akkor a földmívelésügyi kormány képvise­lőjét arra, hogy ezt a feliratot méltóztassék figyelembe venni és annak megfelelően a végrehajtási utasítás alkalmával az intézke­déseket megtenni. Ha azonban bizonyos irányban tényleg lá­tunk is családvédelmi intézkedéseket, még igen sok és óriási nagy munka áll előttünk a csa­ládvédelmi intézkedésekkel kapcsolatban. Hogy csak egy-kettőre mutassak rá. egyik az, amely a Családvédelmi Szövetségnek is egyik piogranunpontja, hogy a szegénysorsú jegye­sek házasságkötése megkönnyehbíttessék az­által, hogy ezek részére a külföld mintájára az állam kölcsönöket nyújtson, bogy ezekkel a házasságkötésekéi megkönnyítse és ezek a köl­csönök azután a születendő gyermekek arányé-, ban az állam által elengedtessenek. Ennek' megvalósítására, amint én már egyszer egyik felszólalásomban előadtam szükség volna egy családvédelmi alap létesítésére, amely azután ennek a nagy problémának megvalósu­lását lehetővé (enné. A Családvédelmi Szövetség egyik legfonto sabb programmja, ami a kormány programm­ja, a nemzet rontó, egykének meggátiása és lehető megszüntetése. Idevonatkozókig okvet­lenül törvényes intézkedésekre van szükség, amelynél a legszigorúbb eljárás, azt hiszem, mindenféleképpen indokolt. A családvédelem­mel áll összefüggésben az az örvendetes beje­lentés is, amelyet a miniszterelnök úr, vala­mint a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósagá­nak a beszéíiléből is hallottunk, hogy a kor­mány, amint lehetséges és amint a gazdasági viszonyok azt megengedik, gondol a köztiszt­viselőkfizetésének és a családi pótléknak emelé­sére is. E prohh'mák megoldása szintén nagyon időszerű. Idevonatkozólag azonban már előre is felhívom a magas kormány figyelmét arra, hogy itt is a családvédelmi szempontokat kell majd szem előtt tartani. Nézetem szerint azok­nak, akik még házasságot nem kötöttek, akik tehát még legénysorban vannak, a mostani fizetések elégségeseknek látszanak, ellenben azok, akik többgyermekes családok fejei, min­denesetre előnyben részesítendők és az így megtakarított összegek a családi pótlék emelé­sére fordíthatók. Utoljára hagytam magának is a Család­vi'delmi Szövetségnek ügyét, melynek véd­nöke, József Ferenc ő fensége óriási munkát végez, apostolként járja az egész országot és igyekszik megvalósítani azokat a programm­pontokat, amelyek a családvédelem prngrninm­pontjai közé tartoznak, mint a házassági ta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom