Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-16

1Ô2 Az országgyűlés felsőházának 16. ülése 1939. évi decembei hó 15-éii, pénteken. a péoa és csinálhatnánk tanfolyamot, de — mivel kevés a gazdasági szaktanár — kérdés, ki legyen ezeknek a tanfolyamoknak a vezetője. Gazdasági szaktanárt egyik napról a másikra nem lehet kiképezni gyorsütemű kurzusokon. Ehhez hosszú idő, hosszú tapasztalat és kellő tanulmányok kellenek. A földbirtokreformmal kapcsolatosan pedig sok száz — ha nem ezer — gazdatiszt fog állástalanná válni. Ezeknek a gazdatiszteknek meg van a diplomájuk, meg van a sokévi gyakorlatuk és ha ezeket háromnégy' hónapig egy szemináriumban pedagógiára is kiképezzük, meg vagyok győződve, hogy ezeknek a gazdatiszteknek igen nagy része alkalmas és nagyon is alkalmas lesz ilyen gazdasági iskolák vezetésére. Csakhogy ekkor a státust is meg kell változtatni a gazdasági szaktanároknál. Lehetetlen ugyanis, hogy előforduljon olyan eset — amilyen pedig előfordult, — hogy egy 50 éves, igen jeles és kitűnő gazdatisztet, akinek megszűnt az állása, áttették a gazdasági szaktanári státusba gyakornoknak. 50 éves ember! Matuzsálem lesz, mire annyi fizetést kap, hogy abból meg is tudjon élni. Itt tehát valamiféle reformod kell csinálni. Érdekes ez az összeállítás, mely szerint 129 gazdasági szaktanár van, gyakornok 99, összesen tehát 228-an vannak. Ezeknek i észére csak egy V. fizetési osztálybeli állás, ellenben a gazdasági felügyelői kar tagjainak, akiknek a száma 272, tehát csak 44-gyel több, négy V. fizetési osztályba sorolható állás van szervezve. Teliat sokkal jobb az előmenetelük, nagyobb a possi bilitásuk, mint a szaktanárok státuszában, holott a gazdasági felügyelő érettségi után csak 3 évig végez gazdasági akadémiát, a szaktanárnak |ifJior egyeteme

4 és azután még két félévig tanári kurzust is kell végeznie. Tehát nagyobb a kvalifikacióia és kevesebb H Lehető sége az előmenetelt illetőleg. A kultuszminiszter ár ő nagyméltósága nak is van ám ehhez köze, mert mint méltoz tatnak tudni, most bizonyos fokig meg van osztva a gazdasági iskolák ügye a kultusztárca és a földmívelésügyi tárca között, tisztelettel kérem tehát a kultuszminiszter urat iss méltóztassék a maya részéről ezt tekintetbe venni. Én nem akarom a gazdasági felügyelői kar tudását és működéséi 'bírálni, nekik kárt okozni, vagy tőlük elvenni valamit, Isten mentsen, — nem lefelé, hanem felfelé akarok nivellálni — de azt kérném, hogy a gazdasági szaktanárok kara, legalább is ugyanabban az elbánásban és méltánylásban részesüljön, mint a gazdasági felügyelői kar. Tisztelt Felsőház! Ezzel bokrétába kötött megjegyzéseim végére értem. Mivel a Telekikormány iránt feltétlen bizalommá] viseltetem, és a belügyminiszter úr ő nagyméltósagának kezében a le'hető legjobb kezekben tudom a belügyek vezetését, a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és taps, a szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Náray-Szabó László ő méltósága. Náray-Szabó László: Nagyméltóságú Elnök Dr! Méhen tisztelt Felsőház! Amikor a költségvetési törvényjavaslathoz hozzászólok, egyes, a belügyi, az igazságügyi és földmívelésügyi tárcák körébe tartozó kérdésekkel akarok foglalkozni. Ami a belügyminiszteri tárcát illeti, rámutatok a Győrött és Kaposvárott elhangzott miniszterelnöki programmpon tokra. amelyeknek agyik sarkalatos pontja volt a családvédelem nagy problémája. Amióta ezek a beszédek elhangzottak, azóta a kormány tényleg intézkedett már egyes irányokban és törvényjavaslatokat is terjesztett elő, amelyei a családvédelem nagy problémáját segíti elő. Így többek között a családi pótlék felemelését tette lehetővé és ezenkívül a most letárgyalt iöldbirtokreforni-törvéuyjavaslatban is gondoskodott arról, hogy a családvédelmi szempontok is figyelemmel kísértessenek. Én az együttes bizottsá» tárgyalása alkalmával szintén felszólaltam és utaltam az Országos Családvédelmi Szövetség beadványára, amelyet a magyar kormányhoz intézett és amelyben azt kérte, hogy a többgyermekes családok előnyben részesíttessenek, az epvkések a juttatásból egészen kizárassanak és csak egészséges családok juthassanak földhöz. Kértem akkor a földmívelésügyi kormány képviselőjét arra, hogy ezt a feliratot méltóztassék figyelembe venni és annak megfelelően a végrehajtási utasítás alkalmával az intézkedéseket megtenni. Ha azonban bizonyos irányban tényleg látunk is családvédelmi intézkedéseket, még igen sok és óriási nagy munka áll előttünk a családvédelmi intézkedésekkel kapcsolatban. Hogy csak egy-kettőre mutassak rá. egyik az, amely a Családvédelmi Szövetségnek is egyik piogranunpontja, hogy a szegénysorsú jegyesek házasságkötése megkönnyehbíttessék azáltal, hogy ezek részére a külföld mintájára az állam kölcsönöket nyújtson, bogy ezekkel a házasságkötésekéi megkönnyítse és ezek a kölcsönök azután a születendő gyermekek arányé-, ban az állam által elengedtessenek. Ennek' megvalósítására, amint én már egyszer egyik felszólalásomban előadtam szükség volna egy családvédelmi alap létesítésére, amely azután ennek a nagy problémának megvalósulását lehetővé (enné. A Családvédelmi Szövetség egyik legfonto sabb programmja, ami a kormány programmja, a nemzet rontó, egykének meggátiása és lehető megszüntetése. Idevonatkozókig okvetlenül törvényes intézkedésekre van szükség, amelynél a legszigorúbb eljárás, azt hiszem, mindenféleképpen indokolt. A családvédelemmel áll összefüggésben az az örvendetes bejelentés is, amelyet a miniszterelnök úr, valamint a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósagának a beszéíiléből is hallottunk, hogy a kormány, amint lehetséges és amint a gazdasági viszonyok azt megengedik, gondol a köztisztviselőkfizetésének és a családi pótléknak emelésére is. E prohh'mák megoldása szintén nagyon időszerű. Idevonatkozólag azonban már előre is felhívom a magas kormány figyelmét arra, hogy itt is a családvédelmi szempontokat kell majd szem előtt tartani. Nézetem szerint azoknak, akik még házasságot nem kötöttek, akik tehát még legénysorban vannak, a mostani fizetések elégségeseknek látszanak, ellenben azok, akik többgyermekes családok fejei, mindenesetre előnyben részesítendők és az így megtakarított összegek a családi pótlék emelésére fordíthatók. Utoljára hagytam magának is a Családvi'delmi Szövetségnek ügyét, melynek védnöke, József Ferenc ő fensége óriási munkát végez, apostolként járja az egész országot és igyekszik megvalósítani azokat a programmpontokat, amelyek a családvédelem prngrninmpontjai közé tartoznak, mint a házassági ta-