Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-15

158 Az országgyűlés felsőházának 15. ülése biztos munkaelhelyezkedési lehetőséghez jutnak. A törvényjavaslattal kapcsolatban ezeket voltam bátor elmondani, de nie«: egypár szót szeretnék szólni a munkásnevelésre vonatkozólag. Nekünk magyar gazdáknak nines meg a lehetőségünk arra, hogy olyan munkásokat neveljünk, akik a mi gazdaságunk viteléhez alkalmasaik. A régi időben ímegvolt a lehetőség, az egyszerű gyermekek ott nevelkedtek akár kis, akár nagyobb gazdáknál; mihelyt a, gyenmek az iskoláiból kikerült, kanászbojtár vagy libapásztor lett belőle, később kisbéres, nagybéres és így tovább. Ma le vannak kötve a fiúk az iskolában, a, leventekötelezettséggel, és ezért ma nem szívesen fogad meg egy gazda olyan 17—18 éves legényt, akinek hetenkint három napot levente-gyakorlatokkal kell töltenie. Elhiszem, hogy honvédelmi szempontból ez végtelenül fontos, de miégis mindent el kell követnünk, hogy imiagunknak munkásosztályt, munkástársadalmat neveljünk. Ezenkívül legyen mg az a lehetőségünk is, hogy azt a mezőgazdasági munkást, akit felfogadunk, mi nősíthessük is, szabad legyen a munkakönyvébe igazi véleményünket beírni a szorgalmáról. Ma is meg van erre a nyomtatvány, de ném meri egyetlen gazda sem beírni a valót, a tényt, hogy ez a munkás nem megfelelő, ez ameriikázik, stb. Nyújtsanak lehetőséget arra,, hogy munkást tudjunk nevelni és olyan munkástábort neveljünk, amelyet hatványozottan meg tudunk fizetni, s amely a mim kaján keresztül visszatéríti azt a munkabért, amelyet neki fizetni tudunk. Mélyen t. Felsőház! Beszédem végére értem. Én hiszem, hogy ez a törvényjavaslat, amelyet három nap óSa tárgyal a felsőház, le fogja vezetni azt az elégedetlenséget, an <ely gazdasági közéletünkéi nyomja és boldogabb jövendőt biztosít a Tili igen szorgalmas munkásaink és kisgazdatársadalmunk részére,

# és meg fogja hozni azt a boldogabb jövendőt, amelyen mezőgazdaságiink fog felépülni. Ebben a gondolatban s a kormány iránti nagy tisztelettel és bizalommal a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben a bizottság által javasolt formában elfogadom. {Éljenzés es laps.) Elnök: r Szólásra következik Kaimiinszky József ő méltósága. Kaminszky József: Nagyméltóságú Elnök Or! Mélyen t. Felsőház! Mielőtt a tárgyalás alatt álló törvényjavaslathoz hozzászólnék, habár általánosságban is, hazafias kötelességemnek tartom egy rövid kijelentést tenni. A m. kir. kormány engem méltónak tartott arra, hogy felterjesztést intézzen édes hazánk főméltóságú kormányzójához felsőházi taggá való kinevezésem iránt. Ebből azt kellett látnom, hogy az a húsz éves munka, acr.elyet Kárpátalján, hely, seibben az Erdős Kárpátok vidékén — ahogy mindig nevezték — végeztem, nem volt eredménytelen. A magyarsággal együttműködve, ott bármilyen magyarellenes, sőt magyaroroszellenes politikával is találkoztunk, sohasem vesztettük el azt a hitet, hogy ha ma, nem, akkor holnap következik be az az idő, amikor visszaáll az a Magyarország, amelyben Szent István uralkodása, óta együttélt a magyarorosz nép, vagy ahogy nevezni szokták, a ruszin nép, mint. testvér, a honalkotó, a honalapító és honfejlesztő magyarsággal. {Éljenzés.) Ma is így élünk. A mi vidékünkön, az Erdőskárpátok vidékén. Máramaros, Ugocsa, Bereg és Ung, főleg Felsőzemplén vidékén a magyarságon kívül magyaroroszság is lakik. 1989. évi december hó 14-én, csütörtökön. azután van szlovákság is, az a keleti szlovákság, amely mindig magyar érzésű volt, s amelyről tudjuk, hogy ma is magyar érzésű, bármit akar is a mai szlovák kormány Magyarország és a magyarság ellen csinálni. Azután van az oroszság, amely Sáros keleti és északkeleti részén és Szepeg megyének északi részén is lakik. Mögöttünk ail a sokszáz éves múlt, a tüzsgyökeres magyarság és a magyaroroszság múltja. Engem Kaminszkynak hívnak. (Éljenzés.) Eredetileg orosz származású vagyok; akárhogyan is szeretem a magyarságot, nem tagadom meg, hogy miből származom. Szeretem az eredeti fajtámat, de azt is be kell ismernem, hogy én tudom, hogy a magyarorosz népnek minden intelligens tagja ugyanezen az állásponton kell, hogy legyen, aki nem akarja megtagadni a múltját. A százados múlt során ezeknek a régi magyarorosz családoknak, főleg az intelligenseknek a legnagyobb része, különösen a máramarosi, beregi, ungi és a Zemplén középső és déli re? szén lakó oroszság a magyarságnak nemcsak gondolatban lett a testvére, hanem testben is. (Taps.) Ezt azért hangsúlyozom, mert talán lehet ma is közöttünk ellentét, —- nem közöttünk, mert ellenünk dolgoznak - különösen a fiatalság körében, amely a cseh éra alatt nőtt fel, akik nem tagadják, hogy ők nem magyar érzésűek. Az egyik reméli, hogy visszaáll valamikor nagy Fkránia és talán miniszter vagy mi lesz belőle, a másik pedig azt reméli, hogy visszajön mégegyszor az a csehszlováknak nevezett összetákolt szláv birodalom. Meg vagyunk győződve róla, hogy a többségnek nem ez a véleménye, — azért mondom többesszámban, mert nemcsak én gondolkozom így, hiszen nemcsak magamat képviselem itt, hanem képviselem azt a pártot is, amelyet 1919 decemberének végén az akkori magyar kormány, a Huszár-kormány erkölcsi támogatásával alakítottam meg l'n-váron: a t'öldmívcsszövetséget. Ezt titbkban csináltam, mert akkor a csehek alatt nem lehetett nyíltan megcsinálni. Ennek képviselői ma ott ülnek a magyar országgyűlés képviselőházában: Bródy András és Demkó Mihály, akik párttit

: károk voltak a Földniívessziivetségben. Mi volt ez a Földmívesszövetségt Ezt magam alkottam meg. Tudtam, hogy a kárpátaljai magyarorosz népnek SÍJ/o-a, Máramnrosban pedig 87%-a kisbirtokos, törpebirtokos és ez még mindig Földnélküli dánost jelent, mert régen a nagyapja« szépapja jómódú kisgazda volt. Csináltunk tehát Földmívesszövetséget. Amikor ma itt felszólalok egy rendkívüli fontosságú törvényjavaslat általános vitájában, akkor hangsúlyozom, hogy miért szólalok fel. Azért, mert a földmíves politikában hoszszú évekig dolgoztam és még a csehek alatt is ezt használtam fel politikai barátaimmal, társaimmal együtt, tudván, hogy a magyarorosz nép nagy többsége földmíves. Ezért mint földmívest igyekeztünk megnyerni a magyar állam javára, s ez sikerült is. Nem akarok nagyon hosszasan beszélni, mert hiszen a vita több napja folyik és anynyira ki van merítve a törvényjavaslatnak minden szakasza, indokolásának minden része, hogy szinte felesleges bármit elismételni itt. Igyekezni fogok a törvényjavaslat egyes kitűnő intézkedésére és itt-ott elégtelenségére, sőt bizonyos hibáira is rámutatni, ami ami vidékünket illeti, amelynek gazdasági helyzete az ezer év, alatt mindig eltért valamiben — bizo-