Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-15
Az országgyűlés felsőházának 15. ülése nyos dolgokban pedig sokban — a magyar Alföld, a Duna-Tisza köze, Erdély és a Dunántúl löidmíveseinek, gazdáinak világától, viszonyaitól, nemesi és régebben mágnásvilágának életétői is, értve ezt gazdasági életére. Már arra az időre is használhatjuk ezi a, szol, bogy »szoeiális« élet Röviden mutatok rá arra, hogy gazdasági tekintetben hogyan alakult a jobbágyság leiszabádításáig ennek az öt vármegyének: Máramaros, Ugocsa, Bereg, IJng, valamint Közép- és Fels6-Zemplén megyének gazdasági élete. Alsó-Zemplént kihagyom, merthiszen az színtiszta magyar hely. Közép-Zemplént is ide sorozhatom, magam is odavaló vagyok. Kihagyom az Árpádok korát és kezdőm hírneves királyunkkal, a nagy llunyady Mátyással, llunyady Mátyásnak egy királyi rea delete hivatkozik arra, hogy a ruszin nép ugyanolyan privilégiumokkal rendelkezik, mint amilyenekkel a kis- és nagykunok ren delkeztek abban az időben. Ezt a királyi rendeletet követte egy törvény, amelyet az 1498. évi országgyűlés hozott II. Ulászló alatt. En nek a törvénynek is csaknem szó szerint ez volt a tartalma, de egy kiskiegészítéssel. Nem akarom ezt bővebben magyarázni, csak rámutatok arra, bogy már akkor is volt bizonyos gazdasági és politikai különállása — abban az időben már így lehetett nevezni — az ezen a területen lakó magyarorosz népnek — vagy hogyan akkor hívtak, a ruténeknek, a ruszinoknak. Milyen különállás volt ezi Ha az ember átolvassa az akkori törvények, illetőleg rendeletek szakaszait, mit lát bennük? Például veszek egy falut; akár Berégben, akár Mára marosban vagy ling megye északi részében. Ungvár felett, annak élén, az ágynevezeti knyaz állott. Nem akarom most azt fejtegetni, hogy milyen szóból ' származott ez eredetileg, valószínűleg orosz volt, de fejedelmet jelent. Ezt a szót átvették a románok vagy ahogy őket akkoriban hívták: az oláhok, a hegyvidéki románság is használta ezt a szót; ezeknek az utóbbiaknak a helyzete hasonló volt a «begy vidéki székelységnek és a magyaroroszságnak a helyzetéhez. A knyaz szó sok tekintetben egyezett a kenéz szóval. Ki volt a kenéz? A község bírája volt. sza bad volt, vagyis nem volt jobbágy, adómentes volt, mondjuk tehát, szabad volt, de nem volt nemes, lehetne talán úgyis mondani hogy bados volt. Azért a szolgálatáért, hogy ő vezette a községet, nem fizetett adót, sem termében, sem pénzben. Az adót fizette a község jobbágy lakossága. Viszont a jobbágytelje&ítmények is különbözőek voltak. Lehet mondani. (hogy igen nagy mértékben különbség volt a Felvidéken, a galíciai határon lakó oroszság adófizetésének nemcsak a módjában, hanem a tárgyában is, amit adóként fizetett. Legke vésbbé fizetett pénzzel. Nem akarok erre a kérdésre bővebben kitérni és osak azért említettem fel ezeket a történeti tényeket is, Ihogv rámutassak arra, hogj bizonyos eltérés volt a Felvidéken lakó magyaroroszság és a színmagyar déli alföldi lakosság akkori múltja és gazdasági élete között. Még hozzá mi Íven messze, egészen az 1818—182.VÖS országgyűlésig megy vissza ez az egész kérdés, a vármegyéknek a tiltakozó feliratáig, amelyet a helytartótanácshoz intézték például Ung megye északi részéből, Bereg megyéből, szóval onnan, ahol az állattenyésztéssíd foglalkozó felvidéki magyarság lakott és lakik és ahol nem 1939. évi december hó lU~én y csütörtökön. 159 fizettek adót. A helyzet ugyanis az volt, hogy lia kivetették rá az adót természetben, akkor egyszerűen áthajtotta marháját a szomszéd Legelőjére. Löhel mondani tí'iiat. bogy tényleg soivkai jobban élt a Felvidéken lakó mugyaroroszság, mint ahogy élt maga a honalkotó honszerető alföldi magyarság. De menjünk tovább. A mohácsi szerem len csatavesztés után Erdélynek és a hozzácsatol! úgynevezett kapcsolt részeknek a története egészen más, mint a török hódoltságol szenvedő közép nagy magyar síksági rész törtenete vagy a Dunántúl nyugati részének története, vagy a szlovákok lakta Felvidék nyugati részének a története. Az akkor kerüli a becs] liab-hurg uralom alá. Máramaros nein volt kapcsolt rész, mindig Erdélyhez tartozott, liehet mondani bogy egeszén a .Maria Terézia utáni időkig. A felvidéki rész,, Bereg, tJng megye és a többi rész egészen Szopósig, mm mondom, hogy százötven éven keresztül Erdély kapesolt része volt, mert néhány evtizedies megszakítást le kell ebből vonni, de akkor azt monoíiai.iuk. hogy körülbelül 96 éven keresztül szinten Erdélyhez tartozott. Természetes dolog, bogy ennek a hatása meglátszott úgy az erdélyi, mint az anyaországi törvényalkotásban, valamint a gazdasági élet és az adózás terén is és meglátszott ePnekfolytán a bárom részre oszlott Magyarország más részein is. Természetes dolog, hogy az ilyen állapot kihatással van a későbbi időszakokra is. amikor már Erdély nem volt külön rész és ennek az állapotnak a nyomai mindenütt megmaradtak. Példaképpen csak a Maria Terézia alatti úrbéri veszem. Ha jól emlékszem. 17,62-ben jelent meg az első királyi rendelet. Alien királyi rendelet és miér; nem az országgyűlés intézkedett ebben a kérdés ben 1 .Nemesi országgyűlés volt, nemesi kiváltságok voltak. Mária Terézia, illetőleg a miniszterei meg próbálták, de a nemesi országgyűlés megtagadta, nem ment lade, hogy az úrbéresek a ! használt földet megkapják. Ami a tulajdon , a nemes birtokosé volt, annak az egész termese őt illette és volt, amit a. jobbágyság külön ke zeit, annak a terméséből Leszámítva a kilencedet és a tizedet, a többi, ami megmaradt, a jobbágyságé volt. Mária Terézia rendeli kezdte ezt akkor szabályozni és nagy sikerre!. Az ország lakosságának nagy többségét a jobb ágyság alkotta s természetes dolog, a jobbágyság teljesen kielégítve érezte magát, mert kor kapta tulajdonába az úrbéres erdőt, az úrbéres legelöl és az úrbéres kaszálói. Különösen nálunk, hegyvidéken a legelők mellett mindig vannak kaszálásra jó földterületek, vagyis kaszálók. Ezek mai napig is fennállanak nálunk, minden községben megvan az úrbéi esség. Acs-' bek alatt azonban érdekes törekvéseknek voltunk a tanúi. A eseli úgynevezett nagy de mokrata politika a falvakban olyan hatással volt, különösen a földnélküli Jánosokra, hogy azok azt mondták, miért legyen földjük ezeknek az úrbéres gazdáknak, miért legyen erde jük, legelőjük, nekünk pedig nines. Természetesen az illetők nem voltak úrbéresek, illetve a Mária Terézia idejében élt úrbéresek leszármazottai. Ez csak persze ellenhatás volt, amelyet a csehek felülről irányítottak, de ennek semmi következménye nem lebetett, hiszen azo kai a törvényeket, amelyek az úrbérességet szabályozták, még sem merték megszüntetni, úgyhogy azok a mai napig is fennmaradjak.
