Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-15

Az országgyűlés felsőházának 15. ülése munkabért kértek, de annak ellenében nem igen nyújtottak megfelelő munkateljesítményt. JtLlzt nagyon elősegítette az, hogy évek óta folyik a mezőgazdasági munkásoknak Németországba száliitása. Ezek az emberek természetesen igen szépen kereshettek kint Németországban, de meg is dolgoztak érte, hiszen, mint legutóbb is hallottam Németországból hazajött munkásoktói, nem óhajtanak többé visszamenni Németországba, mert ott emberfeletti munkát végeztettek velük, élelmezésük pedig a leggyengébb, a legrosszabb volt, mert nélkülözniök kellett a jó magyar szalonnát, a tniagyar fehér- és barnakenyeret, amelyért idehaza igen szívesen dolgoztak volna. Ez mutatja azt, hogy mi minden munka sunkat el tudjuk helyezni az országban, tehát nincsen szükség arra, hogy a mi munkásaink külföldre menjenek mezőgazdasági munka elvállalására; ezeknek a munkásoknak az elhelyezkedését azonban minden körülmények között lehetővé kell tennünk. Ezt én a következőképpen képzelem. Mint aktív gazdának igen sokszor van módom és alkalmain találkozni gazdák nagy tömegével, akik munkás nélkül vannak, nem tudnak munkást szerezni, más vidékeken pedig találkoztam olyan munkásokkal, akik nem tudnak elhelyezkedni. Valami hiba van tehát itt. mélyen t. Felsőház. A munkaadó hiába keresi a munkást, a munkás pedig hiába keresi a munkaadót. Ez így lehetetlen, áldatlan állapot, ezen minden körülmények között segíteni kell, mert ennek az a következménye, ami ennek az évnek nyarán már jelentkezett is, nemcsak nálunk, hanem az ország különböző vidékein, hogy a kisgazdaosztály fiatal tagjai, akik még életerősek volnának, megszöknek a birtokokról, nem akarnak dolgozni, a gazdák pedig nem tudnak dolgoztatni, mert nincsen munkás segítségük. Amikor végignéztem a helyi sajtó hirdetési rovatát, láttam, hogy százával hirdették a földet haszonbérlet he, a másik oldalon pedig százával keresték a tanyás béreseket, a kommendes munkásokat. Ez mutatja azt, hogy nem olyan rózsás a mezőgazdaság helyzet-, mint amilyennek azt olyan nagyon sokan, így a falukutatók, leírják és irigylik. Ez mutatja azt. hogy a gazdatársadalom igenis nehéz helyzetben van. Nehéz helyzetben van a kisbirtokos ember is, a nagyobb birtokos is, tehát minden lehetőt el kell követnünk, hogy mindenki visszatérjen a munkájához, visszatérjen a munkájához a gazda is, mert hiszen egyedül egy gazda sem tud boldogulni, ha nincsen megfelelő nagyságú családja, ezek a jelenségek pedig a fiatalabb gazdáknál tapasztalhatók es észlelhetők. Ezeknek tehát a segítségére kell lennünk, meg kell szerveznünk a munkásközvetitő hivatalokat országosan, mert hiszen ma működnek ugyan egyes városokban ilyen hivatalok, de ezeket én nem nevezhetem másoknak, mint műkedvelő hivataloknak, mert oda a gazda nem megy munkást keresni, a munkás sem megy oda jelentkezni. Legfeljebb, ha egy-ket ipari munkás jelentkezett ott, komoly mezőgazdasági munkások azonban nem mentek oda jelentkezni és komoly gazdák sem mentek oda munkást keresni. Szervezetlen tehát ez a kérdés, éppen ezért országosan meg kell szervezni és sürgősen megkell valósítani ezeket a közvetítő hivatalokat, mert nekünk a munkásokra igenis szükségünk van, mi a legjobb munkabért fogjuk fizetni es tudjuk is fizetni azoknak a mezőgazdasági munkásoknak, akik dolgozni és vállalkozni akarnak. 1989. évi december hó lU-én, csütörtökön. 157 Vissza kell állítani a munka erkölcsét és elő keli segíteni a munkások boldogulását. Ezt én úgy képzelem el, hogy a munkásközvetítő hivatalokat minden községben, minden faluban és városban rendszeresíteni kell és ezeknek segítségére kell hívni azokat a szociális titkárokat, akik a vármegyékben egyes vidékeken doigoznak. En már két év óta figyelemmel kísérem ezeknek a szociális titkároknak a munkáját, de néni tapasztaltam azt, hogy ezeknek kifelé, a közönség felé gyökerük lenne, hiszen nem is ismeri őket a nép: Hogy mit csinálnak, azt én magam sem tudom, pedig én mint közéleti ember igen sokat forgolódom ezekben a körökben, de én nem vettem észre az ő munkájukat. Ezeket is be tel! lehat avatni a mezőgazdasági munkások elhelyezési lehetőségének biztosítására irányuló munkába. Ezzel kapcsolatban még talán volna szabad megemlítenem, hogy a földmívelésügyi minisztérium valamelyik osztályán szenkeszieni kellene egy olyan sajtóterméket, amelybe az egész országból befutnának a munkásjelent ke zések, onnan, ahol sok munkás van; ha pedig valaki munkást akar alkalmazni, az is ebben a sajtótermékbe« közölné ezt. Ebben a lap ban neon politikai dolgokat kellene megírni, hanem a munkalehetőségeket felsorolni. Ha ezek havonta megjelennének minden községben, városban s megkapnák a gazdasági felügyelők, a szociális titkárok, a mezőgazdasági bizottságok is, akkor megvolna a lehetősége annak, hogy aki munkást keres, az a munkásait rövid úton felfogadhassa. , Ennek keresztülvitelét elősegítené az is, ha a mezőgazdasági munkásság részére az államvasutaJíon évente legalább minden hónapban egyszer 50%-cs kedvezményes vasúti jegyet adnának ki, hogy a munkás elmehessen munkát keresni, ne legyen odakötve ahhoz a faluhoz, aihol talán nem tud elhelyezkedni. Tudok esetekről, amikor az ősz folyamán városomba jöttek ilyen munkát kereső munkások Bihar vármegyéből, Zsadány környékéről, ahol képtelen dolgok történtek. Amikor Makóra beérkeztek ezek a szerencsétlenek, azt sem tudták, mi a munka értéke és nem tudták, mit kérjenek egy hónapi munka elvégzéséért. Kérdeztem, miért jönnek ide, nincs ott munkaalkalom? Azt válaszolták: »Ott nagy zsidó bérletek terpeszkednek, más helyről való idegem, olcsó munkásokkal dolgoznak, mi nem kapunk munkát, ezért vándorolunk és keresünk munkaalkalmat.« Ha lehetővé volna téve, hogy ilyen kedvezményes, 50%-os vasúti jeggyel utazhassanak a munkások, ha nem is mindegyik, de legalább a megbízottjuk, aki munkaszerződést köthet számukra, akkor így jobban el tudnának helyezkedni. Ezt a lehetőséget minden körülmények között biztosítani kell nekik. A másik oldalon pedig azt látjuk, hogy az a kisgazda, akinek szüksége van ilyen munkásra, szintén kénytelen ma nyakába venni az országot és vonatra ülni; nagyon sokba kerülne a munkáskeresés és emellett még kérdés, hogy tud-e találni munkásokat, ha csak úgy végigjárja a falvakat. Viszont ha rendelkezésünkre áll ez a sajtótermék, amely a munkások elhelyezkedési, munkaszerzési lehetőségét feltárja, akkor megvan könnyítve a gazda helyzete is, azok a munkások pedig, akik nem tudtak belekapcsolódni a földbirtokreform elgondolásába, szegénységük miatt, anyagi helyzetük nehézségei folytán, legalább