Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-15

156 As országgyűlés felsőházának 15. ülése valamit jövedelmeznének nekik ezek a kihelyezett pénzek. Igaz, hogy a mezőgazdaság részére bocsátott hitelt nem lehet minden hónapban, minden negyedévben vagy minden félévben megforgatni, mint a kereskedelmi és ipari vállalkozásokban, de annál biztosabb elhelyezést még sem tudok elképzelni, mint amikor a földben van elhelyezve a hitelösszeg. A föld sohasem fog tönkremenni, annak a gazdája lehet hűtlen a földjéhez, de a föld sohasem lesz hűtlen az ő gazdájához addig, amíg szeretik, munkálják és művelik azt. Igen fontosnak tartanám, hogy a hitelintézetek segítségére jöjjenek ezeknek a kishaszonbérlőknek és egyben az öröktulajdonul szerzett földingatlanok tulajdonosainak. Legyen szabad néhány szóval beszélnem még a törvényjavaslat egyik legfontosabb részéről, a házhelyszerzésről, a családi otthon alapításáról is. Ezt végtelenül fontosnak tartom annál is inkább, mert hiszen úgy gondolom, hogy e törvényjavaslat végrehajtása során nem fog olyan nagy tömeg ingatlant szerezni tudni, elsősorbon anyagi lehetőség hiánya miatt. A kishaszonbérletek alakításánál szintén nem fog valami nagy tömegű elhelyezkedés teremtődni, hiszen ennek is megvan a maga sokféle akadálya. Maga a kormány sine-« abban a helyzetben, hogy a legteljesebb anyagi támogatásban részesíthesse őket, tehát azokat a kisembereket, akik mindkettőből kimaradnak, leenalább házhelyjuttatás címén családi otthonokhoz kell juttatni. A javaslat értelmében körül belül 80.000 házhely alakításáról van szó. Lehet, hogy ez sem fog az első pillanatban abban a tempóban menni, mint ahegyan kívánatos volna, azonban mégis elsősorban és legjobban ezt kell elősegíteni. A mezőgazdaságnak igen sok munkásrétege van. akik nem egész éven át dolgoznak, időszaki munkások, akik ma bizony, nagyon nehéz lakásviszonyok között élnek. Ezeknek tehát minden körülménvek között biztosítani kell a házhelyeket, legalább is négy-hatszáz négyszö«?ölnvi területen, hogy a kisember a családja részére évi életszükségletét burgonyában, b«bban és más konyhakertészeti dolgokban elő tudja teremteni, mert akkor már biztosítva van részére a legszükségesebb. A házhelyszerzésnél különösen fontosnak tartanám, hogy a házépítéseket nagyobb körültekintéssel végezzék, mint ahogyan az az elmúlt időkben a munkásliázak építésénél, a Fa lesz.-házak építésénél történt, ahol előfordultak azok a hibák, amelyeket itt délelőtt vitéz Meskó Zoltán tábornok úr is megemlített. Éppen az én vidékemen, Makón történt az, hogy a tavasz folyamán a sok esőzés miatt igen sok ház omlott össze és iszonyú pénzébe került a vármegyének, hogy a házakat alárakassa az ősz folyamán, amikor is katonai csapatokat is. kellett igénybe venni, hogy ezeket a házakat helyrehozhassák. Ilyen dolgoknak a jövőben nem szabad előfordulniuk. Nagy körültekintéssel kell a házhelyek kiosztását és a házak megépítését keresztülvinni annál is inkább, mert most már a mindenható Isten megadta nekünk, hogy a Felvidék felszabadult, tehát faanyagban is rendelkezésünkre ál] már bizonyos mennyiség, azután vannak mészköveink, tehát meszet, cementet, sőt termésköveket is tudunk előteremteni. Keresztül kell vinni, hogy a Máv. adjon lehetőséget az 1939. évi december hó lU-én, csütörtökön.építési anyagok kedvezményes szállítására, hogy az ország minden részén a legcélszerűbben és a legolcsóbban lehessen keresztülvinni ezeknek a munkásházaknak a megépítését. Lehetetlen, hogy ezek a munkásházak annyiba kerüljenek, hogy a munkás ne tudja kifizetni: havonkint 6—7 pengőt kell törleszteni és akkor ilyen törlesztési rendszer mellett körülbelül 25 esztendő alatt a haszonbérlő tulajdonává fog válni az a munkásház. A házhelyek kiosztásával kapcsolatban legyen szabad említést tennem arról, hogy a múltban házhelyeket általában városok közelében, sőt városok környékén adtak és csak kevés esetben adtak házhelyeket falvak környékén. Tisztelettel felhívom a földmívelésügyi kormány figyelmét arra, hogy a jövőben a munkásházakat semmiesetre sem a városok körzetében, hanem minden esetben falvak, községek és tanyaközpontok közelében kell felépíteni. Mi, akik az életet ismerjük és emberekkel érintkezünk, látjuk, hogy azok a házak, amelyek a város közvetlen közelségében épültek, a legjobb mezőgazdasági munkásokat elvonták a falutól, azok az emberek nem tértek többé vissza a mezőgazdasági munkásság körébe, hanem önálló vállalkozásokba kezdtek, amelyekben tönkrementek, elégedetlen emberek lettek, családtagjaik nem lettek mezőgazdasági munkások, hanem azok is különböző ipari munkára vállalkoztak és a rossz gazdasági helyzet folytán azok is tönkrementek — így éppen azok veszélyeztetik a mai társadalmat, akiknek megélhetést óhajtottunk biztosítani — leánvgyermekeik szintén nem azt az életet frdvtatják, amelyet még anyjuk folytatott, belőlük masamódlányok. maniküröskisasszonyofe le++ek. Mindez veszélyezteti ezeknek az igen értékes munkáscsaládoknak jövőjét, tehát minden körülmények között ki kell vinni őket a falvakba, a községekbe és a tanyaközpontokba, A tanyaközpontokon épült mnnkásházak lakói megtalálják ott kint az elhelyezkedési lehetőséget és egyben az ottani környék kisgazdái részére biztosítva van az, hogy mindenkor megfelelő munkásaik lesznek. Legyen szabad ezzel kapcsolatban azokról a munkásokról és kisemberekről is beszélnem, akik nem részesülhetnek a törvény áldásaiban, mert nem tudnak bekapcsolódni sfm az ingatlan-, sem a kishaszon bérlet-, sem a házhelyszerzésbe: sokan lesznek ilyenek, sőt talán a legtöbb ilyen lesz. Ezekről a munkásokról is gondoskodni kell s ezeknek a megélhetését minden körülmények között biztosítani kell. Én, aki ismerem az életet, mint aktív kisgazda, látom azt az áldatlan munkát, amellyel az utóbbi néhány esztendőben megmérgezték a magyar mezőgazdasági munkások életét: azt látjuk, hogy a választási agitáció során tett föld ígéretek és a falukutatók munkájának hatása alatt az utóbbi esztendők folyamán, de különösen ebben az esztendőben, az ország különböző részein majdnem mind mütt bizonyos munkaundor jelentkezett. Azt értem ezalatt, hogy nem vállalkoztak az emberek mindenféle munkára. Miből következtethetem ezt? Láttam a legnagyobb munkaidőben, májusban, júniusban és az aratási időben, amikor a legnagyobb szüksége lett volna munkásokra a mezőgazdaságnak, a nagybirtokososztálynak éppen úgy, mint a kisbirtokososztálynak, hoery nem vállalkoztak az emberek nehezebb mezőgazdasági munkára és ha. vállalkoztak is, túlmagas