Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-15
Az országgyűlés felsőházának 15. ülése 1939. évi december hő lh-én, csütörtökön. 155 a kertészeti termelés céljaira. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy az eddigi juttatások elegendők lennének az e vidéki lakosság földigénylésének kielégítésére. Ennek a vidéknek a lakosságát nem lesz könnyű kielégíteni, hiszen az emberek nem szívesen mennek el a városból más vidékre. Hiszem ugyan és bizom abban, hogy az új, fiatal generáció vállalkozni fog az ország más különböző részein a lehetőség szerint megkapható földek igénybevételére, akár örök tulajdon, akár pedig bérlet formájában is. A mi értékes kisbazdaosztályunk nemcsak az én vidékemen, hanem az egész ország különböző részein is kötelességszerűen végzi azt a nagy munkát, amelyei az utóbbi esztendők nehézségei vállaira raktak, saját maga és családtagjai megélhetésének biztosítására. A kisgazdatársadalom és annak egyes osztályai, így a kisparasztság és a törpebirtokossá y természetesen nem rendelkezik azzal a felkészültséggel és azzal az anyagi erővel, amellyel egy nagyobb birtok megszerzésére vállalkozhatnék. Nem is merném tehát azt mondani, hogy keresztül tudnánk vinni 30—50 holdas birtokszerzéseket, legfeljebb az ő kicsiny birtokaikat tudnók kiegészíteni néhány holddal, a többi földterületet pedig esetleg bérlet útján tudnák megművelni. Ezzel kapcsolatban legyen szabad megemlékeznem a kishaszonbérlet szerzéséről is. A kishaszonbérletek megvalósítása — mint már az előbb is említettéin — ieen kívánatos és szükséges volna az ország különböző részein. Mind a képviselőházi, mind pedig itt a felsőházi vitában is igen sokan tették vizsgálat tárgyává azt a kérdést, hogy egyfelől nyujt-e elejtendő és meg-felelő megélhetési lehetőséget a kishaszonbérlet annak az embernek, aki erre vállalkozik, másfelől pedig, hoery nem fogja-e ez esetleg tönkretenni a földet a kishaszonbérlet megszerzése után a maga elégtelen gazdasági szaktudásával, úgy hogy mire a bérleti idő lejárna, a föld ki fog merülni és a birtok használhatatlanná fo<jc válni. Én ezt nem gondolom, hiszen a földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméltósága mindenesetre gondoskodni fog arról, hogy ezek az emberek kellő ellenőrzés alatt megfelelő szakoktatásban részesüljenek, hogy az elkövetkezendő kisgazdatípus megfelelően kezelhesse a birtokot, akár örök tulajdon, -akár haszonbérlet formájában jut is hozzá. Ezzel kapcsolatban különösen fontosnak tartanám a gazdasági szakoktatás továbbfej lesztését. Tgen sok szónok említette met* már előttem is a téli gazdasági iskolák felállítását, "fin is ezt találnám a legelsősorban megoldandó fontos feladatnak. Másodsorban kívánatosnak tartanán) a közénbirtokosok részére középfokú gazdasági tanintézetek és minél több gazdásági népiskola létesítését, amilyenek vármegyénk és az ország különböző részein már igen szép számmal találhatók; több, mint 50 ilyen intézet működik az ország különböző területein. Ezzel kapcsolatban azonban me»- kell említenem azt is. hogy annak / az értékes kisgazdaosztálynak, amely ma akár községekben, akár kint a tanyavilágban él, a boldogulását az is elősegíti, hogy megértő feleségük van, az ilyen gazdaasszony a kisgazda egész gazdaságának a tükre; ahol egy ilyen megfelelő és megértő gazdaasszony van, ott a kisgazda boldogul, halad és a kis vagyonkájukat együttes szorgalmukkal meg tudják kétszerezni. Nagyon kérem ezért a földmívelésügyi miniszter úr ő nauyméltóságát, hogy ilyen kisgazdaasszonyokat képző intézetet, leányképző intézetet minél többet létesítsen az ország területén. Ügy tudom, hogy a kultuszkormány vezetése és felügyelete alatt eddig különböző gazdasági leányképző intézetek működtek, de ezeket nem tartom teljesen alkalmasaknak a kisgazda leánygyermekeknek a nevelésére, mert ezek túlmagas fokú iskolák, érettségizett leányok juthatnak oda. Nem mondom, ezek közül is visszakerülhetnek többen a gazdasági életbe, de nem szívesen mennek vissza a tanyára, a falura, ahol baromfit kell tenyészteni, ahol tehenet kell fejni, ahol marhát és sertéseket kell hizlalni, konyhakertészetet kell végezni, ezek számára tehát a letrmegfelelőbb típusú iskolát úgy lehetne felállítani, hogy a négy vagy Int elemi iskola vacy a négy polgári iskola elvégzése után kerülhetnének egypár éves tanfolyamra, ahol megtanulnák azt a le , .rsz ; .iksé<reseh , ) ismeretet, amelyre ma a magyar gazdának és a magyar gazdaasszonynak szüksége van. Nem könnyű feladat a magyar gazdaasszony srerejie. Akik ezt ismerik, azok tudják, hogv milyen ti tani küzdelmei kell ma folytatnia a kisgazdának, a család tagiainak és a feleségének, hiszen láttuk a világháború alatt, amikor az asszonyaik otthon maradtak, elvégezték ugyanazt a munkát, amelyet addig a férfiak végeztek, ha nem is éppen olyan formában és mértékben végezték, mint ahogyan kívánatos ieti volna, de pótolták az akkor előállott hézaent. De ugyanezt látjuk, ha visszatekintünk w közelmúlt 'ülőkre, a múlt évre és ennek az évnek őszére, amikor nagvobb katonai behívások voltak, amikor a behívott katonák 75 nős ember volt és az otthonmaradt a^zonyok nem rösfeltek csizmát húzni és kimentek szántani és vetni, elvégezték azt a naey munkát ebben az nbnormis időié/rácban is a/ért. hogy maguknak, családtagjaiknak és a nemzetnek a megélhetését a jövőre biztosítják. Tßren fontosnak tnrtom tehát ennek a nőkénzö intézetnek n felállítását és nem tudom el<V<W> a füldmívelésügvi miniszter ÚT ő nagyméltósá urának é's a kultuszminiszter űr ő nagyméltóságának is a figyelmébe ajánlani. T. Felsőház! A kiahaszonbérletek Bze sével kapcsolatosan még mejf kell említenem azt, hogy különösen megragadta a figyelmemet itt a felsőház vitájában Schandl ő nagyméltóságának ma id'élolőtti beszéde a kishasznnhérleteknok szövetkezeti alapon való alakításáról, elsősorban is a vidéki kis gazdasági hitelszövetkezetek bekapcsolásával, amint már működnek is ilyenek az ország különböző területein, fin hiszem és bízom benne, hogy ezek a kishaszonbérleti szövetkezetek, amelyek az ország különböző területein már most is működnek és a jövőben hatványozottabban fognak működni, a legideálisabb, a legjobb megoldását jelentenék a kishaszonbérlet szerzésének. Egy ilyen szövetkezet akár magántulajdonba, akár haszonbérlet formájában szerez földet, nem tud megfelelően működni, lm anyagilag nincs kellően alátámasztva, már pedig ma az ország különböző pénzintézeteinek kasszáiban igen sok pénz bever gyümüles'izetlenül, mert ma nines vállalkozás, látjuk az ejtesz országban, ipari, kereskedelmi, gazdasági vonatkozásokban egyaránt. Egyike volna tehát a leghelyesebb elgondolásoknak, ha ezek a hitelintézetek se«ilségére sietnének a földmívelésügyi kormánynak e nagy földreform különböző formáinak megvalósításában, ők is jól járnának, mert legalább 30*
