Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-15

154 Az országgyűlés felsőházának 15. ülése nevében néhány szóval hozzászóljak én is a javaslathoz. Elsősorban az ingatlanszerzés kérdéséhez óhajtanék néhány tárgyilagos szóval hozzá­szólni. A kisgazdatársadalora, a kisparasztság tudatában van annak a nagy hivatásnak, ame­lyet be kell töltenie az ország társadalmában: tudatában van annak, hogy ő biztosítja, nem­csak a maga és családja, lia nem az egész or­szág minden rangú és rendű polgárának fenn­maradását és jövőjét. Ez a kisgazdatársalalom azonban nagyon nehéz körülmények között él. Itt a felsőházi vitában is sok kritikát és elis­merést kapott. Meg kell állapítanom, hogy a magyar gazda tudatában van annak, hogy a Mindenható isten a természet legdrágább kin­csét, a földet adta neki, hogy azt munkálja, művelje és ő igyekszik is abból szorgalmával, tudásával, gyakorlati képességével^ mindent elő állítani, amit abból elő lehet állítani. A kis­gazdatársadalom titáni munkát végez a mai nehéz gazdasági viszonyok között és csonka hazánk gazdasági életében igen nehéz szerepe van. Nehéz szerepe van elsősorban azért, mert anyagi helyzete nincs ágy niegalaoozva, mint ahogyan a világháború előtt, a békében meg volt alapozva, aminek eoryrészt oka az is,hogy a világháború után bekövetkezett forradalmi idők próbára tették a kisgazdatársadalmat. Reázúdultak az összes gazdasági nehézségek, gazdasági válságok, azután a gazdaadósságok. Ezeket ő érezte meg a legjobban. Mindez meg­nehezítette ennek az igen értékes rétegnek az életét. Ennek ellenére küzdött fennmaradásáért. Szüksége van elsősorban a nemzetnek, de az egész gazdatársadalomnak is arra, bogy ez a •kisgazdaosztály minden körülmények között megőrizze jelenlegi színvonalát és teljesítse azl a feladatot, amelyet a gazdasági élet ráró a nemzet és a honvédelem érdekében. Mélyen tisztelt Felsőház! Amikor ez a tör­vényjavaslat több, mint S50.000 kisembernek, kisparasztnak, mnnkásembernek és egy-két­holdas gazdának akar megélhetést biztosítani az elkövetkezendő hosszú időkre, akikor igenis meg kell fontolnunk azt, vájjon ez a törvény­javaslat tudja-e mindazokat a lehetőségeket nyújtani, amelyekre szüksége lesz ennek az új kisgazdatípusnak. Meg kell gondolni, vájjon anyagi erejével meg tudja-e szerezni azt a kisbirtokot, amelyet ez a törvényjavaslat szá­mára biztosítani tud. En hiszem és bízom benne, hogy a kisgazdatársadalomnak az a ré­tege, amely ina nem tud földhöz jutni egyes vidékeken, ahol nagy a földínség és nincs le­hetőség arra, hogy földhöz tudjon jutni, nem tudja megvásárolni, mert nincs elegendő 'bir­tok azon a, részen, valahogy mégis csak föld­höz fog jutni. Hiszem és bízom benne, hogy ezen a törvényjavaslaton keresztül — amint annak szerkezetét Ismerem — meg lesz a lehe tőség adva annak a két-három-néíry-öt-tíz hol­don gazdálkodó kisgazda törpebirtokos szá­mára, hogy esetleg ki tudja egészíteni birto­kát családjának jövőbeli megélhetése erdeié­ben. A törvényjavaslat elgondolása szerint első­sorban is k'knek adjunk lehetőségei ingatlan­szerzésre? Elsősorban azoknak a kisgazdák­nak, szorgalmas földmunkásoknak, gazdasági cselédeknek, akiknek kellő anyagi erejük van, akik edd ici életükben megtakarított összegek­kel rendelkeznek, akik azt a kisbirtokot meg is tud iák váltani, akik az értékeknek azt a százalékát, amit a törvény elgondolása maga 1939: évi december hó lh-éri, csütörtökön. elé tűzött, ki tudják fizetni, azt a birtokot maguk, családtagjaikkal meg tudják munkálni, és meg fogják tudni azt tartani a maguk ré­sziére. Hiszem és bízom abban, hogy az a kis­gazdaosztály, amely a törvényjavaslat révén kialakul, a jövő gazdasági generáció egyik erős oszlopos tagja lesz. Sok elgondolás hangzott el a háromnapos vitában, sokan kritika, kifogás tárgyává tet­ték azt, hogy vájjon melyik típus lesz az, vagy hány katasztrális hold terület az, amely egy kisgazda, kisember megélhetését 100%-ig biztosítani tudja. Legyen szabad nekem hivat­koznom egy olyan vidékre, ahová való va­gyok és ahol, mondhatom, az ország legsze­rencsésebb birtokmegoszlása van. Ez Csanád megyében Makó, amely város területe 46.000 katasztrális hold. Ebből 8000 kat.. hold meg­munkálatlan legelőterület, város, utak, stb. Marad tehát 38.000 katasztrális hold. 38.000 einher lakik a város területén, tehát minden emberre egy katasztrális hold esnék. Termé­szetesen azonban nem jut mindenkinek belőle föld, 200 holdon felüli birtok csak egy van, az Bem keresztény emberré, de tiszta legelő­terület. 100—200 hold közti birtoktest 19 kis­gazda Kezén van. 30—100 hold közti birtoktest van 400 kisgazda kezén. 10—30 holdas birtok 1200 kisgazda kezén és a többi apró kis törpe­birtok 2000 ember közt oszlik meg. Nem aka­rok vele dicsekedni, hiszen a felsőház mélyen t. tagjai ismerik Makót, tudják hol fekszik, tudják, hogy az ország egyik legszorgalma­sabb népe, munkásai, kisgazdái lakják. Lehet­nek másutt is olyan szorgalmasak, de külön­bek nem. Itt gondolok a speciális termelésre, a ker­tészetre, amely kimondottan világpiaci árut termel és ennek következtében 1—2 holdas kis­emberek egészen jól tudnak boldogulni. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy egy-két hold­ból az ország területén mindenütt meg lehet élni, de az a munkásszorgalom és annak a talajunk többszáz. éves kultúrája ezzel a kü­lönleges termeléssel együtt biztosítani tudja ezeknek a kisembereknek nyugodt megélheté­sét. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem lenne szükségük több területre, hanem legelsősorban azt mutatja, hogy ezzel a külön­leges műveléssel, kertészmunkával, hagyma-,, zöldségtermeléssel nem tudnak elegendő föld­höz jutni. Haszonbérleteket szeretnének tehát szerezni a maguk részérc. azonban erre nincs lehetőség. Az egész makói^ határ területén egyetlen nagybirtok sincs s így az egyik csak a másiktól bérelhet és olyan magas haszonbé­reket kell fizetniük, amelyek mellett sokszor bizony nagyon nehezen tudják megtalálni szá­mításukat. Nem ritka eset, hogy ilyen kerté­szeti termelés alá eső haszonbérleti földért katasztrális boldankint 2(0—300 pengő közötti összeget fizetnek. A mezőgazdasági termelés­nél nem ritka a 6—7 métermázsa búzahaszon­bér. Ezek mutatják, hogy az ilyen szorgos, munkás embereknek a föblébséaét nemcsak Makón, hanem az egész vidéken ki kell elégí­teni, akár örök tulajdonba juttatás, akár pe­dig " kishaszonbérletek létesítése útián. Erre meg van a lehetőség, hiszen a fölamívelésügyi miniszter ár ő nagyméltósága nagy megértés­sel kezeli < 4 vidék lakossábának ezt a kívánsá­gát. Legutóbb is több, mint (i00 katasztrális holdat engedeti át a mezőhegyesi birtokból a következő évre a hagymatermelés és általában

Next

/
Oldalképek
Tartalom