Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-15

140 As országgyűlés felsőházának 15. ülése méltóztassék azt mondani, hogy ezt újságcikkekből vettem — le van írva Darre földmívélésügyi miniszter folyóiratában, az »Odal«-b;:n, a novemberi legújabb számában, amely részletesen felsorolja az eddigi eredményeket. Terméketlen mocsaras és tőzeges területeket nagyszabású állami beruházó munkákkal tesz termővé, na.ti.v betonút-építésekkel, bekötőút-építésekkel, csatornázásokkal előkészíti a termelést, levezeti a vizet és amikor ez mind megtörtént, amikor a talaj teljesei) elő van k • szít ve, akkor vezeti be az új kisbirtokosokat az új üzemekbe. Nem 2—3 vagy 5 holdat juttat a kisgazdáknak, hanem 25 katasztrális holdas kisüzemeket s ezeket ellátja kellő mezőgazdasági hitellel, úgyhogy feltétlenül életerős kisgazdaságokat teremt, amire szüksége van mindéi] országnak. T. Felsőház! Üjból és újból hangsúlyozom: orős kisgazdaságok nélkül országot fenntartani nem lehet és azért az erős, jól megalapozott kisgazdaságokra és ezek számának gyarapítására feltétlenül szüksé" van. Németország azonban ezt a 25 katasztrális holdas kisbirtokot nem engedi felosztani még örökösödés útján sem, lia nem egyben tairtja, hogy az tovább ne osztódjék. Amit még naeg akarok jegyezni, mái- csak kél szám, mert nem akarom fárasztani a felsőház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Németország mezőgazdasági területének nagysága HO millió katasztrális hold. Ebből körülbelül 4 millió katasztrális hold területnek termővé tételét vette tervbe a nemzeti szocialista birtokpolitika. Ez részben mocsaras, réazben tőzeges terület, de 180 ezer holdat Sohleswig-Holstein-ban még a tengertől is el akarnak hódítani. A szicíliai birtokreformot is felhozták sokan és hangoztatják, hogy íme Mussolini is felosztja Szicíliában a nagybirtokokat. Hát milyen i- ez a szicíliai birtokreform? Nagycn egészséges, nagyon okszerű és amellett, hogy egészséges, tartós kisbirtokokat létesít, a megmaradt nagybirtok részeket s a megmaradt középbirtokokat annyira megerősíti, hogy a nagyós középbirtokosnak megmaradt földje többet ér és többet jövedelmez majd, mint most, amikor nagyobb területen kevesebbet termel. Ugyanebben az említett folyóiratban, az »Odalx-ban Tassinari földmívelésügyi miniszter — akivel pár év óta < ismeretségben vagyok és akivel, mikor ott jártam, a bonifikácios munkákat együtt megbeszéltük — maga írja le a szicíliai földreform mikéntjét. Ëîz a földreform kiterjed Szicília, egész mezőgazdasági területére, amely körülbelül 4 millió katasztrális hold. Erre a földbirtokpolitikára az olasz kormány n m kevesebb, mint 25 milliárd líra kiadást vett tervbe, ebből egymilliárdot az állani ad, még pedig 400 millió lírát közmüvekre, utakra, csatornázásokra, bonifikációkra, 60Ö mijlióval támogatja a birtokosokat a maguk befektetéseinek eszközlésére és másfélmilliárdot szán még további hosszúlejáratú mezőgazdasági kölcsönökre, hoey Szicília földje termővé tétessék, Ënnek a birtokpolitikának lebonyolítására euy célszerv e'/etet létesít az olasz kormány, ßgv Zu eekyerhaud-ot, amely maga ve-zi kézbe a birtokok ;

avítását. átalakítását ott. ahol a birtokolok tőkeszegények ennek eszközlésére, és amikor elvégtei a birtok

;

avítást, akkor a birtokossal leszámol, iin a birtokos megtudja fizetni a javítási, bonifikáeiós munkák költségeit, amelyekkel birtokát teljesen intenzívvé átalakították, akkor a birtokos 1939. évi december hó 14-én, csütörtökön. visszakapja a földjét. Ha azonban nem tudja megfizetni — és nyilván ilyen lesz a nagy többség, sőt a birtokosok zöme — akkor a szervezet megkapja a birtokos tartozását földben és ezekből a földtérületekből létesít 25 katasztrális holdas kisbirtokokat, kisüzemeket, amelyeket további támogatással erősít. T. Felsőház! Nem akarok további országi kra hivatkozni, nem akarok Hollandiára hivatkozni, ahol — mikor a múlt esztendőben a ' tengertől elhódított »Polder«-on jártam — csodálkozva néztem azt a szinte nádszerű búzát, amely ott terem, s ahol a föld egyelőre lucernával és búzával van beültetve. Ez a terület akkora, mint egy jó nagy magyar vármegye és ezen a területen — a tenger színe alatt három méterrel — Hollandia virágzó mezőgazdaságot létesített. Mondom, erre nem akarok hivatkozni, csak arra, hogy itt közel, Magyarországon is történt ilyen telkesítés. Eeryik hitbizományi birtokos a földreform folytán elszenvedett birtokveszteségének felét úgy hozta be, hogy mocsaras területből nehéz és költséges heruházávsi munkával húszezer katasztrális hole.il tett termővé. Véletlenül ez a hitbizományi birtokos az, aki legjobban megbarátkozott a földbérlő szövetkezeti eszmével és aki nemcsak cselédeinek és alkalmazottainak ad igen jó ellátást ós már régóta nyugdíjat, hanèm a magyar kultúráért is sokat áldoz. Igazan nem ai ő hibája az, hogy a szélsőséges agitációban az ő nevét használják fel legtöbbször. T. Felsőház! Valóban elismerés illeti a miniszterelnök urat, hogy a családvédelmi gondolatot bevette a törvényjavaslatba Wffît ran! — Helyeslés.) és azzal ezt megjavította. Erdeme a miniszterelnök úrnak az. hogy ezzel azután a középbirtok védelmét legalább részben biztosította. (Wekerle Sándor: Úgy van!) Kétségtelen az. hoffV ez az első törvényjavaslat, amely a középbirtokhoz hozzányúl. En ezt őszintén sajnálom, mert talán n©m lett volna rá szükség, azonban a ! miniszterelnök úr kibékített bennünket az ő családvédelmi gondolatával, mert kilátást nyújt arra, hogy a középbirtok és pedig a jól gazdálkodó középbirtok mégis kímélet tárgya lehet. T. Ház! A törvényjavaslatban még egy nneryon helyes gondolat van, amiért már a földmívelésügyi miniszter urat illeti az elismerés, mert ő vette be eredetileg a javaslatba, t. i. az, hogy a több kenyeret termelő és több családot eltartó birtok előnyben és kíméletben részesül és ezzel ;| családot támogató gondolatot kiszélesíti. De ezeket megállapítva, t. Ház, azt szeretném, ha Mussolininek nemcsak a gondolatát, hanem a gazdaI ságpolUikáját is átvennénk. Ha ennek az államférfiúnak, akinek Magyarország annvit köszönhet, a gazdaságpolitikáját is követjük, meg vagyok győződve róla, még többet köszönhetünk. Amint a pénzügyi viszonyok engedik, — mert beismerem azt, hogy a mostani helyzetben a magyar állam még nincs abban a helyzetben, hogy ilyen tőkeerős birtokroli; likát folytasson — térjünk át a technikai földfeldarabolásról fokozatosan az organikus i birtokpolitikára, amely a többtermelésre és a jnbbtermelésre helyezi a súlyt amely akkor, amikor a megcsonkított nagyobb üzemeknek lehetőséget nyuyt, hogy termeljenek többet, erős kisgazdaságokat teremt, szaporítja az erős kisgazdák számát és ezzel erősíti az or1 szag fundamentumát. Azt gondolom, hogy in-