Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-15

Az országgyülés felsőházának' 15'. ülése ffődtnényest foglalkoztatnak. A kedvezményben részesítés tehát úgyszólván a szociális belter­jességgel jár karöltve. Csak egy lépéssel kell e gondolatmenet iüzésében továbbmenni és — szerény véleményein szerint — a mezőgazda­sági kisexisztenciák érdekélten máris egy igen célravezető rendelkezésre kínálkozik alkalom, tudniillik t állapíttassák meg ennek a szociális belterjességnek egy kötelező minimuma. Mon­dassák ki, hogy a középbirtoktól felfelé a szántóteriilet katasztrális hold száma és az az­zal foglalkoztatott mezőgazdasági munkások száma közötti arány egy bizonyos kvóta alá nem süllyeszthető, a tiltás szankciója pedig vagy területleadás, vagy több munkás alkal­mazására vaió kötelezés lebet ne. A rendelkezés például úgy szólna, hogy 40 katasztrális hold szántó után a birtokos köteles legalább egy állandó szegődményest alkalmazni. He ennél a kvótánál csekélyebb száma cselédség van, ak­kor annyi földterületet lenne köteles leadni, amennyi az említett arányszám eléréséhez szükséges. így ha a helyett, hogy 40 holdan­ként, csak 50 holdanként alkalmaz állandó munkást, akkor szántóterületéből 20 százalékot, tohát ez esetben 10 holdat kellene leadnia, hogy a kívánt szociális belterjesség mértékét meg­üsse, vagy állandó munkáslétszámát kellene kellő módon fokoznia. Ez csak egy célzásmen­tes illusztrációja akar lenni a felvetett gondo­latnak, amelynek hasznát abban látom, hogy egy effajta rendelkezéssel útját lehetne vágni annak, hogy dekonjunktúrák esetén felszapo­rodhassak ismét egy olyan munkanélküli ag­rárproletariátus, amelynek elégedetlen lelki­állapotát nem kívánatos agitáeióra lehessen kihasználni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Másrészt a Kenyérkereset ilyen biztosítása köz­vetve növelni fogja azok számát, akik a gaz­dasági önállósításra tekintetbe jöhetnek. T. Felsőházi Felszólalásom elején úgy jel­lemeztem a törvényjavaslatot, hogy kevesen sokalják és sokan keveslik. Az első kategóriába azok tartoznak, akikben a törvényiavaslat azt a fájdalmat váltotta ki, hogy a földtől, amihez s/ivvel-b'dekkel rakaszkodnak, meg keli válniok. Nem tudom magam azoknak gondolatvilágába beleélni, akik a magyar földbirtokososztály ag­gályait mással, mint jog és indok nélküli kap­zsisággal magyarázni nem tudják. Nem tudom Utagam ebbe a mentalitásba beleélni, mert nem tudom, bogy mi ösztökéli azokat, akiket a föld­leadás ténye nem érint. / Ezt a fájdalmat azonban nem kell szégyen­leni, nem kell röstelkedve takargatni* hanem őszintén és nyiltan bevallani, mert jgenis e f'Vidnlomhoz a földszerető gazdának joga van. (Űov van! l'Jay van!) A magam jogossága a jó lelkiismeret és egy 180 éves birtoklás, mialatt szűkebb családom becsületté] gondozta földjét és a magyaróvári gazdasági akadémiát meg­alapította. És jogosságom az a. tény. hogy több becsületes magyar földmunkás megélhetése van biztosítva a belterjes nagviizmuben. mint ugvananuyi fölfltoriiléten kishaszonbérleti for­mában, amit számokkal igazoltam. (Ügy vau! a közénen.) A területveszteség feletti fáidalom azon­ban nem arra vezet, hogy a törvényjavaslat el­len hadakozzam, hanem hogy a iövöbmi is figyelemmel kísérjem, hogy átengeddt földem r nel miképpen bánnak és hogy a rajta élőknek tett ígéreteket bevált.iák-e. A törvényiavaslat jellemzésekor a második kategóriába soroltam azokat, ak>k az abban foglaltakat keveslik. Hát, t. Felsőház, van itt keveselnivaio bőven. FELSŐHÁZI NAPLÓ I. 193.9. évi december hó lU-én, csütörtökön. 137 A már érintett és eléggé velejébevágó ki­fogásokon kívül hol van a haszonbérmegallapí­tás egységes kerete, hol van a kisbirtokszerzés pénzügyi lebonyolításának kerettervezete, hol van itt szó vetőmag- és tenyészállatkedvez­iiu nyrői, boi van itt említés a kitelepítettek sor­sáról? Ali van az épületek, a mezőgazdasági kisvasút, a gép- és iparberendezés lovábbi fel­használásával 7 T. Felsőház! Még igen sok kérdést vethet­nék tel, amire a törvényjavaslatból feleletet ki­olvasni nem tudok. De csak remélhetem, hogy a kormány nemcsak a jelen törvényjavaslat hiányainak kiegészítésére fog törekedni, ha­nem végre szervesen egybefoglalja mindazokat a mezőgazdasági problémákat, amelyek meg­oldásra várnak; hogy a kormány necsak mű­tétet hajtson végre, hanem a vágott sebeket össze is varrja! T. Felsőház! Nem tárgyi, hanem személyi okok döntötték el, hogy e kritika után miként foglaljak állast a törvényjavaslattal szemben. Két személyi okra hivatkozom. Az egyik a földmívelésügyi miniszter úr személye. Ha egy el nem adósodott nagybirtokos szociális földreformot hirdet, akkor annak nem lebet konjunkturális háttere. Akkor ez meggyőződés bői fakad. Ezt becsülöm, tisztelem és meggyő­ződését osztom. A másik a kormányelnök úr személye. Ha valaki a közbizalmat annyira ki tudta érdemelni és a mai zavaros világban meg is tudta tartani, akkor azokat az int en eiókat, amelyeket a kormányelnök úr a ma­gáévá telt, támogatni kell. így tehát a végrehajtók szándékainak tisz­taságába vetett hittel és abban a reményben, hogy őrködni fognak azon, hogy a magyar birtokososztálytól elvárt áldozat tétjét ezentúl szeretetteljesen megértő és a szociális felelős­ség éber tudatában lévő kezek fogják juttatni kisebbik magyar testvérünknek, a törvényja­vaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot sokan üdvözlik») Elnök: Szólásra következik Sehandl Ká­roly ő nagyméltósága. Sehandl Károly: T. Felsőház! Midőn első alkalommal van szerencsém e tisztelt Házban igénytelen szavamat felemelni, méltóztassék megengedni, hogy a felsőház tagjainak szíves jóindulatát kérjem, hogy szerény tehetségem­mel és tapasztalataimmal hozzájárulhassak ahhoz a magas színvonalú munkához, amelyet — párhónapi tapasztalat után is mondhatom — a felsőház az ország egyetemes érdekei, de egvben a legkisebb emberek szociális helyzete iránti érzékből is ki fojt. Ha valami, úgy az előttem elhangzott s a királyi család egyik tagjától eredő súlyos be­széd mutatja leginkább, hogy mennyi helyes értelemben vett emberszeretet, szociális érzék jelentkezik ebben a Házban és í<ry az a jogki­terjesztés, amely a felsőházat érte, olvan hely­nek, olyan orgánnmmtk jutott, amely az or­szág érdekében működik. T. Felsőház! Az országnak drága kincse a föld. amelyhez csak avatott kezekkel szabad nyúlni. Finnél a k»«f>«n*l drágább csak >» o«»­lád, amelynek jólététől, vagy pusztulásától függ a nemzet élete- és halála. Fz a kérdés áll a helyes birtokpolitikának középn'vitnba?i: a család kérdés. Ennek helves megoldásától függ a birtokpolitika sikere. A nemzeti szemponton kívül, arnolvnpk kétségtelenül minden orezág lúrtokpolitiká'ri első és irányndó tényezőiének kell ToTinie, feltétlenül azt k^ll név-ni a birtok­politikában, hogy az mentől több családnak 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom