Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-15

Az országgyűlés felsőházának 15. ülése hogyan juttat több kenyeret. Az elintézés szempontjai!ól csak ezt lehet irányadónak venni az ország erdőkében, mert amennyire nem közömbös, hogy kinek a kezén van a magyar föld, nom közömbös az sem, hoery lesz-e jobb és több kenyere annak a sokmillió kisembernek, akinek mégis leginkább érdeke a magyar föld sorsának helyes intézése. A forradalmak azért ártottak legtöbbet az országnak, mert valahányszor forradalom jött, az mindig elsősorban a földet használta fel csalétkük azt ígérte, — és amikor elbódította a tömeget, amikor a hatalom teljében volt, akkcr — úgy mint Búza Barimnak és Kún Bélának forradalma — az éhező tömegnek tököt és gerslit nyújtott. Az 3920. évi földreformtörvénynek éppen az volt a célja, hogy a forradalmi hangulatot levezesse és megnyugvást idézzen elő, társadalmi és szociális megnyugvást, amely azután hosszú ideig tart, hosry a mezőgazdaság fejlődése is konszolidálódhassék. T. Felsőház! Ez ellen a földreformtörvény és végrehajtása ellen ugyan lehet sok jogos kritikát felhozni, bár vannak igazságtalan kritikák is, egyet azonban el kell ismerni — és ezt kevésszer hallom, azért hangsúlyozom különösen az agitációval szemben, amely csak azt nézi. hogy technikai földosztás jöjjön minél sűrűbben, — ez a földreform, amely 1848 óta a legnagyobb földmozgósítás volt a maga egymillió katasztrális holdjával, Magyarország birtokviszonyait lényegesen megváltoztatta. Míg a világháború, tehát a földreform előtt a nagvbirtok képezte az ország mezőgazdasági területének nagyobb részét, a földreform után megváltozott a helyzet és a földreform után már a kisbirtokok területe volt a nagyobb és a nagy- és középbirtokok területe a mezőgazdasági területnek kisebb részé. Különösen áll ez akkor, ha a szántóterületet vesszük figyelembe. A kisbirtokok kezén van az ország szántóterületének kétharmada, most már annál is több. Tehát elmondhatjuk, hogy a háború előtti nagybirtokos országból kisbirtokos ország lettünk. Ha érheti bírálat ezt a reformot, kétségtelenül jogos bírálat érheti a miatt, hogy pénzügvileg nem volt alátámasztva. (Ügy van! balfelöl.) Ha azonban figyelembe vesszük az akkori pénzügyi helyzetet, amikor infláció volt és a gazdasági téren is teljes bizonytalanság uralkodott, ezt a kritikát nem lehet komolynak tartani. De tisztában lehettünk már akkor is azzal, hogy a politikai okokból szükségessé vált földreform után a magyar nemzeti birtokpolitikának át kell térnie az organikus, a pénzügyileg alátámasztott birtokpolitikára, ami akkor, amikor a ^ kétségtelenül szükséges új kisgazdaságok létsítését és megerősítését veszi tervbe, a középbirtokok és a nagybirtokok megmaradt részének intenzivitását is elősegtíi. T. Ház! Amilyen megrázkódtatással jár egy általános földosztás, ha nincs pénzügyileg alátámasztva, éppen annyira szükség van az állandóim ható. fokozatosan fejlődő nemzeti birtokpolitikára, és pedig azért, bogy ne jöjjön gátszakadás, újabb földreform, amely úuibb nagy áldozatokat követel a nemzet gazdasági életétől. A földreform óta három törvény foglalkoztatta a törvényhozást, amely a földről szól. Nem a törvény, nem is a föld hiányzott, hogy helyes és nagyszabású birtokpolitikát 19,19. évi december hó 14-én, csütörtökön. folytasson a kormány, — ezt a képviselőházban mindegyik törvény tárgyalásánál elmon dottam — hanem hiányzott a pénz, amely nélkül sohasem lehet okszerű, organikus birtokpolitikát folytatni. Annak, hogy ez a törvényjavaslat idekerült a Ház elé, egyik oka kétségtelenül szintén az, hogy nem rendelkezik az állam elegendő tőkével, amellyel ilyen organikus birtokpolitikát folytathatna. A telepítési törvénynek nevezett parcellázási törvény tárgyalásánál már a képviselőházban felhívtant a íöldmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy van elegendő földbirtok a piacon. Akkoriban azt hiszem 200.000 katasztrális holdban jelöltem meg számszerűen azt a (öldbirtokterületet, amely csak a nagybirtokból a piacra került és azt a szerény tanácsot vetettem fel, hogy az adminisztráció ne okozzon annyi időbeli és tárgyi akadályt, nmely meggátolja, hogy a magánparcellázás megindulhasson egy egészséges birtokforgalom javára. Ezt ma is hangsúlyozom. Azt hiszem, ha az adminisztrációt decentralizálnék és sok mindent rábíznánk a megyékre, amelyekben meg lehet bízni, (Úgy van! a balközépen.) úgyhogy a központi adminisztráció nem végezne túlzott munkát s a birtokforgalom kétségtelenül másképpen alakulna. A helyes nemzeti birtokpolitikának még ma is akadálya a birtokstatisztika specializálódásának majdnem teljes hiánya. Látjuk azt, hogy aki a földosztás tervével foglalkozik, teljesen közös nevezőre hoz minden földbirtokot és egyaránt oszthatónak tart mjnden nagvbirtokot. Felhívom azonban a felsőház fifryelmét arra, hogy nem minden földterület alkalmas parcellázásra. A nagybirtoknak sem minden földterülete, sőt nem is minden nagybirtok alkalmas arra, hogy parcellázás útján kisemberek kezére kerüljön. Vannak sovány, köves területek, vannak nehéz művelotű területek, amelyeket hiába adnuk a kisemberek kezére. Hoary 07 tényleg így van. arra tudnék falvakat felsorolni a magam tapasztalatából, amelyeket éppen az juttatott nyomorba, hogy az előzően ott dolgozó nagyüzemet megszüntették, a falu megkapta azt a köves, sovány talajt, amelyet a nagyüzem talajtáplálással mégis meg tudott munkálni, vagy megkapta azt a neh^z műveletű birtokot, amelyet a nagyüzem jól kultivált, a kisgazdák azonban nem tudtak vele boldogulni. ÍAz elnöki széket báró Perényi Zsigmond foglalja el.) Ha részletes talajfelvétel útján kellő statisztikánk lenne arra, hogy mennyi és milyen terület van, amely a parcellázásra alkalmas, akkor egészen más szemmel tudnánk a birtokpolitika elé nézni és tudnók, hogy milyen mértékig lehet tervbevenni egy komoly birtokpolitikát. A merő földosztás politikája az egész világon megbukott. A földosztás politikája helyett az organikus, pénzügyileg alátámasztott, <ö'l> érték termelésére irányuló birtokpolitika kerekedett felül már az egész világon. (Ügy n,n! Ügy ran!) Hogy nálunk az elmúlt években talán a titkos választójog előfutárjaként (Ügy ran! bal felől.) fővárosi politikai önképzőkörök nem megfelelő, hanem elavult, régi graniolonlemezben kapták meg a nagybirtok és a középbirtok felosztásának tervét, — ez végtére nem az ő hibájuk, nem értettek hozzá — azonban éppen ez a körülmény mutatja azt,