Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-15
136 Az országgyűlés felsőházának lő. ülése tömörülés elrendelésére: és ez az értékesítés kérdése. Nem akarom e hiányok okait kutatni, de világos az a tény, hogy ha az állam e törvényjavaslatban mezőgazdasági kisexisztenciák létesítésére felelősséget vállal, akkor ebből a felelősségből következik, hogy további boldogulásukon is rajta tartsa a kezét: ezt pedig a beszerzésre, termelésre és értékesítésre egyaránt kiterjedő szövetkezeti beszervezésen keresztül érheti el. (Űgy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezt is már hat évvel ezelőtt javasoltam. T. Felsőház! Ezzel az egynéhány kiragadott megjegyzéssel kívántam kísérni a törvényjavaslatot, olyan megjegyzéssel, amely a gazdasági és szociális nroblémákban bennélő földbirtokos figyelmét ösztönszerűleg- megra gadja. Tisztában vagyok azzal, hogy megjegyzéseim csak a végrehajtási utasításra lehetnek kihatással. A végrehajtási utasítás rendszerint mindazt is tartalmazni szokta, ami indokoltság • setén a törvénybe nem lett beleszöyegezve. Egy kiegészítő jelleggel bíró törvényjavaslat, — mint aihogyan a jelenlegi törvényjavaslat kiegészítése a telepítési törvénynek — tehát a végrehajtási utasítása ugyanígy kell hogy kiegészítse és korrigálja az előző törvény végrehajtását. Így tehát indokoltnak látszik a jelen törvényjavaslat vitájában a felsőház plénuma előtt is kitérni azokra a visszásságokra, amelyek a telepítési törvény végrehajtásánál mutatkoznak. Teszem ezt abban a reméryben, hogy a jelen törvényjavaslat végrehajtásánál ezek kiküszöbölésére figyelemmel lesznek. Tudomásom van arról, hogy több helyütt a telepítés foganatosítása a telepesek érdeken« nem volt kellő tekintettel, s hogy léteznek erre olyan p.'ldák, ainel.\ek ráen fol eak a telepivé* t végrehajtó szervnek felelősségtudatára. A magam részéről esak azokat a példákat hozom lel. ahol személyesen volt alkalmam az anomáliákról meggyőződni. Mosonmegyei birtokomon 1937—38-ban egy 1500 kataszteri holdnyi területet telepítésre felajánlottam. A terület intézőségében 67 gazdasági cselédcsalád volt állandóan alkalmazva, amely családok rendszerint két, sőt gyakran három generáció óta ott éltek, tehát őslakóknak tekinthetők. Ehhez — az állandóságra viszszaszámítva — még hozzákerült 208 hónapos szakmán y os és részes munkáscsalád, összesen 860 lélek. A telepítési eljárás folyamán Csanád megyéből 40 telepes család érkezett e területre. Az őslakó cselédcsaládokból csak' 31-efc érdeme 1 " sítettek arra, hogy telihez juttassák. Most ott a lélekszám 475. A többit — kitették! Ebből 12 családot a birtokom megmaradt részein újból alkalmaztam — tekintettel kiváló gazdasági rátermettségükre, gyakorlatukra és megbízhatóságukra, valamint azon letagadhatatlan j tény felismerésénél fogva, hogy önhibájukon kívül kenyerüket vesztették és hogy végül — a lehetőség korlátain belül — generációkon át tartó zavartalan kapcsok elsőbbséget biztosítanak a munkásnak a munkaadónál. (Ügy van! Ügy van!) Tizennégy szegődményes család azonban ma is ellátatlan, amihez csatlakozik az elbocsátott 208 többi munkáscsalád T. Felsőház! Tehát 14 — s ha nem lépek közbe — 26 cselédcsalád és a munkáscsaládokkal együtt kerek 650 ember házitűzhelyének és kenyérkoresetének elvesztése volt az ára a telepítésnek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Lóvén az első idevágó tapasztalatom, okultam rajta és a következő földfelajánlásomnál ' 1989. évi december hó 1-í-én, csütörtökön. i kikötöttem, hogy a felajánlott terület összes alkalmazottait, — okleveles gazdatiszteket és í legalább az állandó cselédséget — a telepítési állami szerv vegye át, vagy gondoskodjék el| helyezésükről. A válasz az volt, hogy ilyen feltétel elfogadhatatlan. De vissza kell térnem az előző példához. ! A telepesek 1938 őszen beköltöztek a részükre kiutalt vályogházakba és megkezdték szabáí lyosan, szépen a munkát. Nagy örömmel j figyelhettük szorgalmukat, melynek gyümölcse máris abban mutatkozik, hogy gazdasági j terjeszkedésük küszöbön áll. Csodálkoztak j ugyan, hogy az állami tulajdonba átvett maj jorság nagy téglaépületei üresen állnak és ők | vizenyős mélyedésben épült vályogházakat j kaptak, de mindez nem akadályozta meg őket, hogy lábukat megvessék. Idén tavasszal azon[ ban megütközve kellett tapasztalniuk, hogy j vályogházuk vakolata több négyzetméternyi j területen leomlott s alatta a teljesen átnedvesedett vályogfal kandikált ki s hogy ennek folytán a tetőszékek is megmozdultak. Ha hat hónap alatt a vályogházakon ilyen defektusok mutatkoznak, nem nehéz időállóságukra következtetni. Állításomat ezennel fényképpel igazolom. Hangsúlyozom, a telepesek igen jóravalóak és megfeszített erővel küzdenek i.Jyen és hasonló nehézségekkel. Hogy sorsuk mostoha, arról ők bizony nem tehetnek. Hogy azonban mennyire nem törődnek velük, erre még egy jellegzetes példát hozok fel. Idén, közvétlenül aratás után, július közepén arrafelé I jártamban körülbelül 50 holdnyi területen, ! melyet az említett telepítés céljára ezelőtt egy ! éve felajánlottam volt, kizárólag tipikus ugarnövényzetet észleltem, — kórót, szamártövist, j vadmohart stb. — mely alatt megtaláltam az I előző évi tarlót. Többedmagammal kétségen ; felülállóan megállapíthattam, hogy egy teljes I mezőgazdasági évig a földet műveletlenül j hagyták. Erről is készítettem fényképeket. T. Felsőház! Gondolom, felesleges minden l komentár és elég, ha utalok arra, hogy a jelen törvényjavaslat legkezdetén, milyen bűncselekménynek van bélyegezve a föld meg nem művelése, melyért a birtokost szigorúan sújtják. Kíváncsi vagyok, hogy a telep felügyelőjét fentiek miatt felelősségre vonják-e? Baranyamegyei birtokomon is felajánlottam 1200 holdat telepítésre. 1937 őszén létre is jött a szerződés. Ma, több mint két évvel utána, még egyetlen telepescsalád sincs birtokba ve. zetva. Állítólag egy héttel ezelőtt megérkeztek. T. Felsőház! Csak ízelítőnek akartam e néhány példát felhozni (Helyeslés. — Derültség.) annak bizonyítására, hogy: mennyire más mértékkel mér az állami telepítési szerv ameddig csak ígéretről van szó és akkor, ha azt be kel lene váltania. Hogy ilyen dolgok előfordulhatnak, azt jórészt annak a körülménynek kell betudni, hogy a telepítési szerv vezetőjének nincs semilyen mezőgazdasági szakképzettsége. Ez a körülmény már csak azért is kelt általános megütközést mezőgazdasági körökben, mert minden földreformnál az igény jogosultság megállanításának velejárója a mezőgazdasági szakismeret vagy legalább is a gazdálkodási gyakorlottság. (Űgy van! Ügy van!)' Hefejezésül egy gondolatmenetet szeretnék érinteni, amely éppen a törvényjavaslat egyik kulcsszámításánál alapul szolgál. A törvényjavaslat tudvalevően az átengedésre kötelezésnél kedvezményben részesíti azokat a mezőgazdasági munkaadókat, akik sok állandó sze-
