Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-15
Az országgyűlés felsőházának 15. illése 1930. évi december hó H-én, csütörtökön. 135 kezesein javítson, méreteit kiegészítse és hibáit kiküszöbölje. Ügy, ahogy tehát a törvényjavaslat létjogosultságát annak a belátásnak köszönheti, hogy az eddigi reformkísérletek helyesbítendők, épp úgy nem számíthat a törvényjavaslat maga sem arra, hogy későbbi belátások ne változtassanak őrajta is. A törvényjavaslatot azonban nemcsak átmeneti természete jellemzi, hanem egy lényegbevágó vonatkozásban különbözik elődeitől és ez az: hogy nem a tulajdonjognak földigénylő által való azonnali formális megszerzésében látja első célját, hanem az államháztartás teherbíróképességéhez alkalmazkodva — a bérleti elvet helyezi előtérbe. Itt tehát — másszóval — legfőképpen pénzügyi ellenérvek súlya alatt hátrakerült a földbirtoklás jogi követelménye — sorrendben a telekkönyvi átírás a kereseti önállósítás mögé került. Igen melegen üdvözlöm ezt az újítást, amelyet már hat évvel ezelőtt egy előadásban hangsúlyoztam, mert bizonyítja, hogy a kormány levonta az eddigi tapasztalatokból azt a konklúziót, hogy csak a bevételtöbblet képesítheti a mezőgazdasági exisztenciát az önállósításra, azt pedig megakadályozza az a sédyqs megterhelés, amivel az elindulásnál a tulajdonjog megszerzése jár. (Ügy van! a baloldalon.) A törpebirtokos és földmunkás tőkéje saját munkaerejében reilik. Ha azonban ez a munkatöke elejétől kezdve a tulajdonjog megváltásával van terhelve, a kamatjövedelem el van vonva az önállósítás szolgálatától, tehát az ellenkezőjet eredményezi a szándékoltnak. A törvényjavaslat alapgondolata más szóval az, hogy a birtokjog megszerzése olyan időpontra marad, amikor ez már csak betetőzése a gazdasági önállóságnak. Rá kell mutatnom arra a lélektani ösztönzésre, amely ebben az elgondolásban rejlik. Az évekig bérelt íöld megszerzésére szívesen fognak áldozatot hozni. Ismétlem, üdvözlöm tehát a törvényjavaslatnak ezt az igen bölcs alapgondolatát. Vannak azonban a törvényjavaslatnak fogyatékoságai, amelyekre fel szeretném hívni a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét. Elsősorban az átengedésre kötelezés kimondása és végrehajtása közti időközre vonatkozólag sem a törvényjavaslat szövegében, sem az indokolásban nem találok semilyen célzást. Két helyen — per tangentem — megvan ugyan említve, hogy a gazdasági üzem folytonosságát biztosítani kell, de arra. hogy ez miként történjék, nincs utalás. Elvárható ugyan, hogy erre a törvényjavaslat végrehajtási utasítása ki is fog térni, de azért annvira fontosnak tartom az üzemzavarok, ha nem is kiküszöbölését, — mert ez minden földreformnak szükségszerű velejárója, — de legalább észszerű lecsökkenését, hogy azt javaslom, miszerint a törvény szövegében is kifejezésre jusson ennek gyakorlata. A második paragrafus gazdasági bűncselekménynek bélyegzi, ha a tulajdonos szántóföldjét műveletlenül hagyja, — s ez szerintem helyes és indokolt. Ennek megtorlására — tehát mint büntetőszankciót — a földmívelésügyi miniszter a gazdasági év folyamán is átengedésre kötelezheti a vétkes tulajdonost. Isinél leni, itt tehát az átengedésre kötelezés foganatosításának időpontja büntet ésszámba megy. Világos ebből, hogy ha nem forog fenn ilyen büntetésre indok, más szóval, ha a tulajdonost a föld megnövelésében nem terheli mulasztás, a szankciókép alkalmazott átengedésre kötelezés módja is kell. hogy más legyen. Ezt a »más« módot legfőképpen abban kell keresnünk, hogy az átengedési eljárást akkor hajtják végre, amikor ez az üzem folytonosságát nem zavarja. Minden gazda tudja, hogy a mezőgazdasági üzem nemcsak évenként megismétlődő folyamat, hanem egy hosszabb tartamú periódusnak, a vetésforgónak is alá van vetve. Ez egymagában — valamint a trágyázás is — rendszerint egy négyéves ciklus, amelyhez még n pazdasá?i beruház ásóknak az átengedendő földterületre eső amortizációs, vagyis leírási hányada kerül, amely többnyire az említett négyéves ciklusnál hosszabb lejáratú. Ehhez járul mé<r, hogy a beruházások jórésze — főleg a gépberendezésre gondolok — nem olyan természetű, hogv a földterülettel együtt engedtessék át a kisbériének avagy kisbirtokosnak, mert egymagában nem tudna vele mit kezdeni. Ez utóbbira kínálkozik a szövetkezeti megoldás, amelyre a következő kifogással kapcsolatban foe;ok rámutatni. Nem lévén a törvénvjavaslat szövegében semilyen utalás a probléma megoldására, csak találgatásokra szorítkozhatnék, ami viszont nem való ide. Igen kér<mi tehát M földmívelésügyi miniszter urat. adjon felvilágosítást, vijon a haszonbérbeadás, respektive átengedés az emiitett ciklusokkal egyboosnék-e. avnerv más átmenet van-e tervezve, amely a szántóföld folytatólagos megmívelését. valamint a tálai termiéreiének fenntar*»«át biztosítja. A másik, igen lényeges körülmény, amely merőben ellenkezik a törvényiavaslatnak nv'>r előbb kiemelt alapgondolatával, az, ho^y csak a 100 korona katasztrális tisz+a j R ved lro-t n»e<? nem ütő kishaszonbérl^k menteik az adózástól, azok is csak a kereseti adó alól s akkor is c»«k hamm évifr. Hn valóban a kisember gazdasági ön^H'^ágát célozza a törvénvjavaslat, s hn a földreform kártalanítását éppen erre a célra v ilú hivatkozással az állam megfelezi és a m»so<ljk Ï"1'H 25 évre szóló kötvényekben szánd<>k^z'V leróni, s ha más vonatkozásokban a komívesipar fellendítésére 25 évi házadómentességet ad. hát akkor bizony bajos belátni, ho"-y miéit kell ezeket az állam által boldogítandó kishaszonbérlőket már a negyedik évben a kereseti adóval is megnyomorítani. Az állam a magántulajdon jog elvét a kártalanítás felének 25 évre való elosztásával összeegyezteti — ígv tehát logikus, hogy ne lehessen az adómentesség meghosszabbítása ellen sem felhozni azt az argumentumot, hogy ez a kishaszonbérlőt túlságosan elkényeztetné. Saját tapasztalatoml-ól tudom, hogy az igénylök körében mekkora várakozásokat fűztek ehhez az elmaradt könynyítéshez. A harmadik kifogás, amelyet a törvény javaslat ellen fel szeretnék hozni, a szövetkezeti kötelezettség hiánya. A szövetkezeti szervezés a kisember érdekét szolgálja. Krről annyi adat és tapasztalat áll rendelkezésre, hogy ezt általában elfogadott elvnek lehet tekinteni. A törvényjavaslat megelégszik azzal, hogy a földmívelésügyi minisztert felhatalmazza, hogy földbérlő szövetkezetbe tömörít heti az új kisbérlőket, ha indokoltnak látja. Ez a feltételes intézkedési jog nem elég. A törvényes felhatalmazás alkalmát amúgy is fel kellene használni e fajta bérlőszövetkezetek szaporítására, mert evidens termelési rendsz"rességet biztosítanak és gazdasági felelősségtudatra nevelnek. De még másik kézen fekvő érv is BZOrÜ ;;
