Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-15

Az országgyűlés felsőházának 15. ülése 1039. évi december hó lU-ên, csütörtökön. 131 tott rá, hogy ez nem termelés-technikai kérdé­seken múhk, haiíem szaktudás hiányán. Azon- , ban még ezért sem lehet okolni a kisgazda­társadalmat. Határozottan mondhatom, hogy egészen az utóbbi időkig a kisgazdatársa da­lomnak nem is volt módjában megszerezni a szükséges szakismereteket. Azok a régi földmí­vesiskoia típusok célt tévesztett valamik vol­tak, oda különben sem szívesen adta a fiát a kisgazda, mert ott bricseszes ispánokat nevel­tek és azok, akik ezekben a földmívesiskolák­ban voltak, nem szívesen mentek vissza a sa­ját gazdaságukba. (Ügy ran! balfelöl.) De nem is adhatott ez az iskola tömegkiképzést, mert hiszen kevés volt az ilyen földmívesiskola. A mostani téli gazdasági iskolák már sok­kal jobban megfelelnek a célnak, inert az el­méleti tanítás csak a téli hónapokra esik, nyá­ron tehát otthon lehet a kisgazdafiú és segít­het a gazdaságban. Ezeket a téli iskolákat sza­porítani kellene úgy, hogy legalább minden Járásban lenne ilyen téli gazdasági iskola. De tömegkiképzést még akkor sem fognak tudni teljesíteni, örvendetes, hogy a háromhónapos leli gazdasági tanfolyamoknak a számát a földmívelésügyi kormány felemelte, azonban még ez sem elég. Ezeknek a háromhónapos tanfolyamoknak az idejét le kellem 1 szállítani és több tanfolyamot kellene rendezni. (Gróf Széchenyi Viktor: Négyhónapra kell fel­emelni!) Ez teljes tévedés. Méltóztassék meg­engedni, én a csehszlovákiai kisebbségi életben többezer kisgazdafiút képeztem ki, ismerem a magyar kisgazdának éles eszét és felfogását, itt, egészen nyíltan megmondom, nines egy nemzetnek sem olyan fogékony, olyan éleseszü parasztja, mint amilyen a miénk. Tudom azt, hogy jó beosztással, az előadó jó megválogatá­sával, rövid párhónapos tanfolyamon is sok mindenre meg lehet tanítani a kisgazdát, de főleg meg "lehet tanítani a gazdálkodás, a nö­vény termesztés és az álatten .vesztés alapismere­teire. Mindi«»; Széchenyinek nagy mondását tartottam szemem előtt, amikor ezeket a tan­folyamokat rendeztem, hogy »nom a tudomá­nyok mennyisége teszi az embert okossá, ha­nem azok megemésztése és jó rendeltetése.« — Levizsgáztattam először az előadókat és azután vizsgáztattuk le a tanfolyamok hallgatóságát. Természetes, hogy a tanfolyamok megrende­zése nem lehet tisztán kormányfeladat, hanem ezeket a társadalmi szervezetekre, gazdasági egyesületekre kell nagyrészt bízni és ezeket kell felkérni az ilyen tanfolyamok rendezésére. Talán tegnapelőtt elhangzott itt egy felszó­lalás, amely azt mondta, hogy ina már ezek a tanfolyamok nem érnek) semmit, hiszen nem kapnak hallgatókat és ott hagyják a hallgatók a tanfolyamot, visszamennek. Erre lehetnek esetek, de csak akkor, ha az előadók nincsenek jól megválasztva. Én azonban tovább megyek: ha kötelezővé lehet tenni a levenleoktnlást és ha kötelezővé lehet tenni az Iparban a tanonc­oktatást, akkor miért lehet éppen az, hogy itt a magyar földdel az emberek kontárszerüeu foglalkozhassanak. Tessék elrendelni a köte­lező szakoktatást és ebben az cselben nie»- le­het jelölni azokat az iskola- vagy tanfolyam típusokat, amelyeket a földbirtok nagyságához képest az illető földtulajdonosnak el kell végez nie és amelyeken a tanfolyam anyagából le kell vizsgázni Mélyen t. Felsőház! Az előttünk fekvő tör­vényjavaslat emberi alkotás és mint emberi al­kotásnak lehetnek hibái, azonban mégis csak nagy haladást jelent az eddigi törvényekkel szemben. Sokan radikálisnak tartják, én nem tartom radikálisnak. Nagy előnyének tartom, hogy a földosztást nem egyszerre, hanem fo­kozatosan kívánja megvalósítani. Ez a tör­vényjavaslat mégis csak egy keret; szerintem minden a helyes végrehajtástól függ. A végre­hajtást szakavatott kezekre kell bízni és ügyelni kell arra, hogy a földosztás ne legyen sem a pártpolitikának, sem pedig a demagó­giának a játékszere, és ne a gombhoz varrjuk a ruhát, hanem megfordítva. Ezalatt azt ér* ; tem, hogy elsősorban nem az igénylőket kell összeírni és nem az igénylőket kell felheccelni, : (Ügy ran! jobbfelől.) hanem ki kell jelölni azt. hogy mely területeket fogunk felosztani, (He­lyeslés jobbfelől.) előre meg kell állapítani a keretekel és azokban kell azután megvalósí­tani a behelyezéseket. í Helyeslés jobbfelől.) IIa ugyanis megfordítva cselekszünk, akkor csak elégedetlenségnek fogunk tápot adni, mert hi­j szén arra úgyis kell számítanunk, hogy elégé 1 detlenség amúgyis lesz, hiszen tudjuk, hogy nincsen annyi föld, hogy mindénkinek juttat­j hatnánk. Az is kétségtelen, — amint a földmívelés Ügyi miniszter úr ő excellenciája a javaslat indokolásában is megemlíti — hogy a reform­mal kapcsolatban a tömegek szervezési és hiiei­í problémáinak, kulturális, termelési és értéke­sítési problémáinak rendezését is meg kell ol­; dani. Senki sem tagadhatja, hogy nagyon fon­tos a mezőgazdaság rentabilitásának biztosí­tása. Talán ennek kelleti volna megelőznie a földbirtokreformjavaslatot, de ha mái" nem így történt, legalább ezzel parallel meg kell oldani ! a mezőgazdaság rentabilitásának kérdéséi is. Végül, mélyen 1. Felsőház, én a gazdakö­zönség társadalmi úton való megszervezését látom szükségesnek. Nein kamarák útján, hanem társadalmi úton, szabad társulás útján. Ez a banálisnak látszó elgondolás, mint a mágneses akna, ebből sem lehet elegendői elhelyezni, hogy robbanjon és felébressze az alvó társa­dalmat. Magyar szokás és magyar tulajdon­ság, hogy mi borzasztóan könnyen felejtünk. , Mi már elfelejtettük az 1919. évi konimuuiz­; mus rémnapjait. A nagy magyar verteim. ! gróf Tisza István pár nappal meggyilkolta­tása előtt egyik közéleti kiválóságunkkal be­! szélgetett és azt mondotta, hogy: Amíg az or­: szag vezetését a kezemben tartottam, Lgyekez­! tem mindenben jót cselekedni és lelkiismere­tem szerint cselekedtem, csak egyet sajnálok, ! hogy nem segítettem elő a gazdatársadalom­nak széles alapokon való megszervezését Gróf | Tisza István tragikus halála előtt látta, hogy ' micsoda haj van az országban, micsoda haj keletkezett azért, mert nincsen helyreállítva a társadalmi egyensúly, a szervezetlen, de na­gyobb tömeget alkotó kisgazdatársadalom­má] szemben ott van a szervezett munkásság. , amely akkor már kezdte a fegyvert a kezébe , venni és a kommunizmus fellépését okozta. ! Kérdezem, hogy ha ez nem így lett volna, vájjon kiüthetett volna-e Magyarországon a kommunizmus és reánk szakadhatott volna-e a gvászos Trianon? À javaslatot elfogadom. (Éljenzés és laps. — A szónokot többen üdvözlik,) Elnök: Szólásra következik llcckenherger : Konrád felsőházi tag úr. Hcckenberger Konrád: Nagyméltóságú El ' nök Ür! Igen t. Felsőház! Egy francia kritikus ! mondja, hogy korunk legnagyobb és legveszc­S delmesehb betegsége a frázis. Ha a jelszol hangulatkeltés céljából beledobjuk a közvele­! menybe és azt sajtó útján elterjesztjük, hania­27*

Next

/
Oldalképek
Tartalom