Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-14
121 Az országgyűlés felsőházának U. ülése 1939. évi december hó 13-án, szerdán. Ez szintén a középbirtok védelmét szolgálta volna és ez az esetleges módosítás a legnagyobb birtokoknál egyáltalában nem érvényesült volna, úgy hogy ez a módosítás úgyszólván semmivei sem csökkentette volna a íöldbirtokpolitikai célra igeuybevehető terület mennyisegét. Örömmel üdvözlöm azt az újabb kedvezményt, amelyet a földmivelésügyi miniszter úr a bizottsági tárgyalás során a középbirtok részere biztosított azáltal, hogy az 1500 katasztrális holdon aluli birtokokra vonatkozólag az igényelhető 20% kiszámításánál csak a szántó és retterület vétessék figyelem be, JRá kell mutatnom azonban azokra a visszásságokra, amelyek a határoknál e tekintetben előállhatnak. Így például adva van egy 1490 és egy 1510 holdas birtok, melyek mindegyike-' bői 200—200 holdat tesz ki a legelő és egyéb idatartozó művelési ág. Ez esetben az 1510 holdas birtokból 1010 hold után kell leadni a 20 százalékot, azaz 202 holdat, marad tehát 1308 hold, viszont az 1490 holdas birtoknál 790 hold után kell leadni a 20%-ot, vagyis 138 holdat, marad tehát 1352 hold. így a 20 holddal nagyobb birtokból a reform után 44 holddal kevesebb marad. De még kirívóbb az aránytalanság, ha a szántó és rét terület aránya alacsonyabb, ha külterjesebb birtokról van szó. Ha például az 1510 holdas és az 1490 holdas birtoknál csupán 800—800 hold a szántó és a rét terület, az esetben az előbbiből ismét 1010 hold után 202 holdat kell leadni, az utóbbiból pedig, mivel csak 300 hold után kell a 20 2 /s-ot leadni, ez csak 60 hold. Ilyenformán a nagyobb birtokból 1308 hold marad, a 20 holddal kisebb birtokból pedig 1430 hold, tehát 122 holddal több marad. Ezt a határoknál mutatkozó aránytalanságot valamiképpen ki kellene küszöbölni. Ezen segíteni lehetne úgy, hogy az 1500 holdas határmegállapításnál is csupán a rét és szántóterületek jöjjenek számításba. Ez volna a következetes eljárás, mert hiszen különösen hangzik, hogy akkor, amidőn csak a szántó és rétterületekből kell leadni az egész birtok nagyságának megállapítása szempontjából, ami pedig a kedvezmény alapját képezi. Erre nézve nem óhajtok ugyan javaslatot tenni, de tisztelettel kérem a földmivelésügyi miniszter urat, legyen kegyes megfontolás tárgyává tenni és amennyiben csak lehetséges, a részletes tárgyalás során ezirányú módosítást beterjeszteni. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ott, ahol az igénybevehető területről rendelkezik, a javaslat a haszonbérlők érdekét nem veszi figyelembe. Már pedig a haszonbérlők igen értékes részét képezik a magyar gazdatársadalomnak, szorosabban véve az intelligenciának és a haszonbérlet a gazdálkodásnak egyik igen jelentős és értékes módja. A bérlő szinte kettőzött munkával kell hogy dolgozzék, hiszen neki bért is kell fizetnie a tulajdonos részére, amellett, hogy saját megélhetését a gazdaság elég súlyos rezsijén kívül ki kell gazdálkodnia. A magyar bérlőtársadalomnak igen értékes tagjai vannak, akik a mezőgazdaság fejlesztése körül a növénynemesítés és az állattenyésztés terén vagy más tereken nagy érdemeket szereztek, igen jelentős eredményeket értek ei és felbecsülhetetlen szolgálatokat tettek. Nagyon sokszor találkozunk azzal a felfogással, hogy a bérlők általában zsidók. Ez nagy tévedés, mert habár a zsidók százalékszáma magas is a bérlők között, igen nagy számmal vannak keresztény bérlők is és pedig törzsökös bérlők, sőt a 100 holdon felüli bérlők között igen nagy számmal vannak kisgazdák. Helyes és méltányos lenne tehát, ha a törvényjavaslat 3. §-a a bérlőkre vonatkozólag is foglalna magában kedvezményes intézkedéseket, olyanformán, hogy a keresztény szakképzett vagy hivatásos gazdák által bérelt terület ugyanazt a kedvezményt élvezné, mint a saját kezelésben lévő birtok, a bérlő családi állapotai és személyi viszonyait véve alapul, mindaddig, amíg a bérlet tart, vagy amíg a tulajdonos hasonló feltételeknek megfelelő bérlőnek adja ki a birtokát. Igaz ugyan, hogy ebből a tulajdonosokra is hárul bizonyos előny, de ez méltányos is lenne, mert helyes lenne azt is méltányolni, ha a birtokos éppen ilyen feltételeknek megfelelő keresztyén bérlőnek adja birtokát. Fokozati különbséget lehetne itt tenni a hadviselt és főleg a hadi kitüntetett bérlő javára. Abban az esetben, ha nem volna máilehetséges a bérlőkre vonatkozólag valamely kedvezményt a törvényjavaslatba magába beleilleszteni, kívánatos lenne, hogy eziránt a végrehajtási utasításban történnék bizonyos intézkedés. A törvényjavaslat kedvezményeket óhajt biztosítani a tanítás vagy a nemzeti közművelődés céljaira szolgáló birtokok részére, ami! azt hiszem, mindnyájunknak a legnagyobb helyesléssel kell fogadnunk. Hiszen azok az iskolafenntartók, akiknél az iskolafenntartás alapját éppen a földbirtok képezi, e nélkül a jövőben nem tudnák tovább teljesíteni nemzetnevelői feladatukat és főképpen nem tudnának kedvezményeket biztosítani éppen az arra leginkább rászorult szegényebb népi osztály gyermekei részére, úgyhogy túlságos igénybevétel esetén éppen azok éreznék meg ezt súlyosan, akiken segíteni akarunk. De ugyanez áll a nemzeti kultúra egyéb céljaira szolgáló alapítványokra is, amelyek vagyonának jelentékeny része földben van. Nagyon helyes, hogy szemben az eredeti törvényjavaslat szövegével, a képviselőház olyanirányú módosítást eszközölt ezen a szakaszon, amely megadta a kedvezményt nemcsak a házikezelésben lévő, hanem a bérletileg kezelt birtokok részére is, mert hiszen nem volna méltányos, ha az az iskolafenntartó, alap vagy alapítvány, amely a múltban bármilyen oknál fogva bérletileg kellett, hogy kezelje birtokát és azt anyagi vagy technikai okokból nem tudja házikezelésbe átvenni, ezért hátrányosabb helyzetbe kerüljön. A törvényjavaslat kedvezményben részesíti a belterjes mezőgazdálkodást és pedig szociális szempontból, amennyiben méltányolja és ked vezményezi egyrészt a nagyobbszámú cseléd alkalmazását, másrészt a nagyobb összegű munkabér kifizetését. Gyakorlati szempontból főleg a több cseléd alkalmazásának kedvezményezését tartom nagyon helyesnek, ennek fennforgása könnyen megállapítható a gyakorlatból. Ami a 8. § (9) bekezdésében foglalt azt a kedvezményt illeti, mely a foglalkoztatott alkal mazottak és munkások járandóságának a szántóföldi terület minden kataszteri holdjára eső összege szerint igazodik, ennek keresztül vitele már sokkal nehezebb, mert hiszen a mellett, hogy a törvényben nem találunk semmi útmutatást arranézve, hogy ki fogja megállapítani ennek fennforgását, ennek megállapi tása nem lesz könnyű, tekintettel arra, hogy
