Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-14
Az országgyűlés felsőházának 1U. ülése tehettek volna a liberális gazdasági rendszer felé s ezáltal csökkentették volna annak az örvénynek a mélységét, amely elválasztja a liberális gazdasági rendszer alapján álló országokat az irányított, vagy tervgazdálkodás alapján álló országoktól. Ennek a mélységnek igen messzemenő társadalmi és politikai kihatásai is vannak. Sajnos, hónapok óta« megint a fegyvereké a döntő szó, tehát nem igen van kilátás arra, hogy egy ilyen békés megegyezés lehetségessé tegye a gazdasági rendszerek megegyezését. Azt hiszem, dőreség volna jóslatokba bocsátkozni, hogy az az óriási küzdelem, amelynek ma tanúi vagyunk, hogyan fog végződni, egyet azonban, azt hiszem, nyugodtan meg lehet jósolni, — talán nem is jóslás — hogy azok az országok, amelyek az adott viszonyaiknál, főleg a szegénységüknél fogva kénytelenek voltak letérni a liberális gazdasági rendszerről, ennek a háborúnak befejezése után sem fognak a liberális gazdasági rendszerhez visszatérni, legalább is nem annak abban az eszmei tisztaságában való alkalmazásához, amilyen tisztaságban azt alkalmazták az 1914-es nagy háború kitöréséig, Ezt a berendezkedést tehát, amelyben ma Magyarország is van, legalább is a mi életünkre véglegesnek kell tekinteni. Ennek következtében én azt hiszem, hogy minden gazdasági jelentőségű javaslatot nem a liberális gazdasági rendszer eszmeköréből kiindulva kell elbírálni, hanem az irányított gazdasági rendszeT eszmeköréből. Ezért legyen szabad ennek a törvényjavaslatnak elbírálásánál is elsősorban az irányított gazdasági rendszer szemszögébői kiindulnom. Ez az a különbség, szerény megítélésem szerint, amely ezt a javaslatot elválasztja a januárban benyújtott javaslattól, mert akkor, a januárban benyújtott javaslatnál esetleg még érvényesülhettek a liberális gazdasági rendszer szempontjai, ma azonban már tisztában kell lennünk azzal, hogy kizárólag az irányított gazdálkodás alapjaira kellett helyezkednünk és ebből a szempontból kell néznünk ezt a javaslatot. Ez természetesen nagyon megnehezíti a feladatunkat, mert hiszen amíg a liberális gazdasági rendszer körülbelül 150 éves fejlődése alatt annak elvei és az az egész eszmekör, amely ezeken az alapelveken felépült, pontosan ki volt dolgozva és át van gondolva, addig az irányított gazdasági rendszer elgondolásai ós az alapelveken felépülő egész eszmekör még nagyon messze van attól, hogy teljesen kidolgozottnak legyen tekinthető, itt nagyobbrészt még csak kísérletezésekkel állunk szemben (Ügy van! balfelöl.) és bizony el kell készülve lennünk arra, hogy nem egy olyan intézkedés, amely ebből az eszmekörből táplálkozik, nem fog beválni, azt le kell bontani és helyette mást kell hozni. Mégsem változtathatunk azon, hogy benne vagyunk egy irányított gazdasági rendszerben és ennek szempontjából kell az előttünk fekvő javaslatot is elbírálnunk. Az előttünk fekvő javaslat olyan nagyszabású földbirtokreformot akar keresztülvinni, amely terjedelmében nagyobb, mint az 1920. évi földbirtokreform volt. Maga az indokolás azt monidja, hogy másfélmillió hold földet akar kisbérletek útján kisembereknek juttatni. A főcél kis, önálló társadalmi alanyok létesítése és ennek eléréséhez olyan eszközt választ a tör1939. évi december hó 13-án, szerdán. Ill vényjavaslat, amely lehetővé teszi a kormánynak, hogy 500 holdon felül egy emelkedő f( kozat szerint földet vegyen igénybe. Ennek a részleteit mindnyájan ismerjük, ezt nem kell elmondanom. Én azt hiszem, hogy erre az eszközre nincs is szükség akkor, ha csak másfélmillió holdat akarunk kisbérletek formájában vagy esetleg tulajdonul kisembereknek juttatni. Ügylátszik, hogy a javaslat alkotója figyelmen kívül hagyott egy pár körülményt, — legalább is az indokolásból nem tűnik ki, hogy ezeket figyelembe vette volna — amelyek pedig a legközelebbi években feltétlenül figyelembeveendők lesznek. Elsősorban figyelembe kell vennünk a gazdaadósiságok egyszer már elkerülhetetlen rendezésével járó óriási földbirtokcserét. A gazdaadósságokról szóló statisztikából, amelyet Konkoly-Thege Gyula állított össze, ki lehet számítani, — a statisztikában nincsen benne, de ki lehet belőle számítani — hogy az eladósodott birtokok közül az 50 holdon aluli kategóriában 50.000 adósnak 180.350 katasztrális hold íöld'e, amelynek kataszteri tiszta jövedelme 1,765.000 aranykorona, 305,700.000 pengővel van megterhelve, tehát a kataszteri tiszta jövedelemnek több mint 190-szeresével. Az 50 holdnál nagyobb kategóriában 2Ü00 adósnak 631.009 hold földje, amelynek kataszteri tiszta jövedelme 3,812.000 aranykorona, 360,000.000 pengővel van megterhelve, ez tehát a kataszteri tiszta jövedelem 95-szöröséig terjefdő megterhelést jelent. Azt hiszem, nem lehet vita arról, hogy azok a földbirtokok, amelyek részben a kataszteri tiszta jövedelem 190-szeresével, részben 95-«zörösével vannak megterhelve, megértek arra, hogy gazdát cseréljenek, (Ügy van! Ügy van!) nemcsak jogi elgondolásokból, hanem gazdasági elgondolásokból is, mert — én sajnálatosan tanuja voltam ennek és közvetlen tapasztalatból állíthatóin, — bogy azokon a birtokokon, amelyek ilyen mértékben cl van nak adósodva, rendes gazdálkodás nein folytatható, ez teljesen ki van zárva. Ez a föld terület 831.000 hold és ez csak az a földbirtok, amely a legnagyobb mértékben van eladósodva. Nem is beszélek az 50 holdon aluli kategóriában azokról, akik a 190-szeres alatt vannak eladósodva és az 50 holdon feletti kategóriából azokról, akik a kataszteri tiszta jövedelem 95-szöröse alatt, de — mondjuk — a 60— 70-szeres fölött vannak eladósodva, amely eladósodásról nagyon jól tudjuk, hogy még mindig nagyon súlyos megterhelése a földnek. Ez a 831.000 hold természesen nem mind alkalmas arra, hogy olyan földbirtokpolitikai célra vétessék igénybe, mint amely célt a törvényjavaslat meg akar valósítani, azt azonban, hogy mennyi ebből a szántóföld, a statisztikából nem lehet 'megállapítani. Ha most ehhez a földterülethez hozzáveszem még azokat a birtokokat, amelyek az 1939. évi IV. t.-c. alapján igénybevehetők lesznek, akkor merem állítani, hogy egymillió katasztrális holdnál több áll rendelkezésre földbirtokpolitikai célokra, anélkül, hogy meg kellene kezdeni azt az igénybevételt, amelyet a törvényjavaslat lebe tővé tesz. Ennek következtében nagyon könynyen lehetséges, hogy mindazok az ingat li nok. amelyek piacra kerülnek és mind-w. a le hetőség, amelyet a kormány a megalkotandó törvényben kap, arra vezetnek, hogy nem mésfél millió hold lesz az a földmennyiség, 24»
