Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-14

112 Az országgyűlés felsőházának IÁ. ülése 1939. évi december hó lB-án, szerdán. amely földbirtokpolitikai célokra rendelkezés rial 1, hanem ennél sokkal nagyobb terület. A törvényjavaslat elbírálásánál — amint a földönívelésügyi miniszter úr is utalt énre a képviselőházban mondott beszédében, — külöjiösen két szempontból kell kiindulnunk: az első a termelés szempontja, a második pedig a szociális szempont. A termelés szempontjánál természetesei] legfontosabbnak kell tartanom azt, — amint a miniszter úr is mondotta —, hogy a magyar mezőgazdaság termelésének nyershozadéka ne csökkenjen. Nagyon jól ismerjük azt a vitát, amely arról folyik, vájjon a kisüzem vagy a nagyüzem termel-e többet, hogy a kisüzemnek vagy a nagyüzemnek nagyobb-e a népeltartó ereje. Én ebben a vitában szinten nem akarok résztvenni, úgy mint azt tegnap Hagyó Kovács őméltósága mondotta. Bár a statisztika, úgy látszik, mintha azt bizonyítaná, hogy a nagyüzemek nyershozadéka nagyobb, én azonban azt hiszem, hogy ha ezt a törvényjavaslatot jól hajtják végre, ez a nyershozadék csökkenését nem fogja maga után vonni. Két okból gondolom ezt, Az első ok az, hogy feltételezem, hogy le fogjuk vonni az irányított gazdasági rendszer következményeit az egész vonalon, tehát azoknak a gazdálkodását, akiket akár mint haszonbérlőket, akár mint tulajdonosokat, földhöz juttatnak, megfelelően irányítani fogják és el lesznek látva a helyes és észszerű gazdálkodáshoz szükséges eszközökkel, tehát nem fogunk megint olyan tapasztalatokat tenni, mint amilyen sajnálatos tapasztalatokat kellett tennünk a föld megművelése terén az 1920. évi földbirtokreform alkalmával kiosztott földeknél nem egy helyen. A másik ok, amely talán realisztikusabb, vagy — mondjuk — közelebb van a megvalósításhoz, a következő. Fel kell tételeznünk, hogy a földkiosztásban vagy földhözjuttatásban nemcsak olyanok fognak részesülni, akiknek semmijük sincsen, hanem elsősorban olyanok, akiknek már # valamijük van, tehát figyelembe kell venni azt a magyarországi földbirtokot, amely öt holdon alul van. Az öt holdon aluli szabadforgalmú földbirtok, a földadó alá nem eső terület kihagyásával, 1,558.000 hold. Ha ezt az 1,558.000 holdat kiegészítjük azzal az 1,500.000 holddal, amelynek a kiosztásáról most szó van, vagy amelynek kiosztását tervezik a törvényjavaslat szerint, akkor feltételezhető, hogy ebből az egész hárommillió holdból egészségesebb üzemtípusokat fognak alkotni, tehát ezen az 1,558.000 holdon, amely ma elaprózva, öt holdnál kisebb parcellákban hever szanaszét és meglehetősen rosszul van megművelve, egészségesebb, nagyobb üzemegységek fognak keletkezni és így ennek az 1,558.000 holdnak a terméstöbblete ki fogja egyensúlyozni azt az esetleges termésvisszaesést, amely azon az 1,500.000 holdon mutatkoznék, amelyet a nagyobb birtokokból veszünk el. Ennek következtében a túlságos elaprózódás, a túlságos elparcellázás megszüntetése által, — aminek természetesen elengedhetetlen kiegészítő része lesz a tagosítás — egészségesebb üzemtípusok alakítása által a mai helyzet nem fog romlani és a mezőgazdaság nyershozadéka nem fog csökkenni. Azt hiszem, hogy a termelési szempont ezáltal teljes mértékben ki van elégítve. Most meg kell vizsgálnom a szociális szempontot. Az első azs hogy megvizsgáljuk azt, hogy melyik népréteg az, amely érintve van a törvény által abból a szempontból, hogy kilátása van-e arra, hogy földhöz vagy földbérlethez juthat. A törvényjavaslat indokolása csak 1,825.000 lelket számláló népréteget említ. Nyilvánvaló, hogy ezek azok, akiknek egyáltalán semmijük sincs. Én azonban azt hiszem, hogy a kiosztás szempontjából nemcsak ezt a népréteget kell figyelembe venni, hanem figyelembe kell venni mindazt a népréteget, amely az öt holdon aluli birtokkal vagy bérlettel rendelkezik, tehát egy népréteget, amely az 1930. évi népszámlálás szerint 3,043.500 lelket számlál. Ez az, a hárommillió ember, akiről — mint azt képviselőházi beszédében a miniszter úr is mondotta —mint hárommillió koldusról szoktak egyesek beszélni. Ez a hárommilliós népréteg úgy oszlik meg, hogy ebből L.815.000 a kereső és 1,729.000 az eltartott. Tehát a törvényjavaslat tulajdonképpen 1,315.000 j keresőt érint. Most az a kérdés, hogy mi ezek: nek a foglalkoztatottsága ma Magyarországon? A Gazdaságkutató Intézet 6. számú külön kiadványában, amelyet Matolcsy Mátyás szerkesztett, foglalkozik a mezőgazdasági muni káskérdéssel, és ott megállapítja az intézet elsősorban azt, hogy a magyarországi mezőgazdasági művelés alatt álló területeknek, valamint az állattenyésztésnek és az erdészetnek kiszolgálására szÜKséges emberi kézi munkaerő 3b0 millió férfi munkanapot igényel. Kérdés az, hogy a mezőgazdasági lakosságnak mennyi a munkaképessége if A mezogazaasagi lakosság az 19ö0. évi nepösszeírás szerint — szinten csak a keresőket számítva — 2,031.500 volt. Ennek a munkaképessége, vagyis az a munkamennyiség, amit ez a 2,031.ou0 kereső teljesíteni tud, a magyar Gazdaságkutató Intézet 6. számú jelentése szerint 471 millió munkanap, ami azt jelenti, hogy nagy átlagban a mezőgazdasági lakosság toglalkoztatottsága 76-6%, tehát 234%-a munkanélküliség. Véleményem szerint azonban ez a szám túlzott. A Gazdaságkutató Intézet 43. számú jelentése közli első ízben a mezőgazdasági munkát keresőkre vonatkozó aüatokat a mezőgazdasági munkaközvetítő irodák adatai alapján. Ebben 754.000 kereső adatai foglaltatnak, vagyis mindazoké, akik megyei városokban vagy pedig falvakban munkásigazolvánnyal vagy mezőgazdasági cselédkönyvvel rendelkeznek. Az eredmény az, hogy 1938-ban csak 12-5%-a volt a munkanélküliség. Ez vonatkozik tehát 754.000 keresőre. Kérdés azonban az, vájjon ezt a 875%4)s foglalkoztatottságot, ami megfelel 12-5% munkanélküliségnek, lehet-e az összes keresőkre alkalmazni vagy nem? Én azt hiszem, hogyha elvégzünk bizonyos számításokat, akkor ezt nyugodtan lehet alkalmazni az egész mezőgazdasági lakosságra. Még pedig a következő elgondolás alapján. A mezőgazdasági keresők munkaeljesítményét normál munkanapokban számítják, amely normál munkanapot a különböző keresők különböző munkateljesítménye szerint egységesíteni kell. Az öszszes mezőgazdasági keresőknek 64%-a férfi, 20%-a nő és 16%-a gyermek. Egy normál munkanapra pedig egy férfi egynapi nyári munkáját és másfélnapi téli munkáját, egy nő másfélnapi nyári munkáját és háromnapi téli munkáját és egy gyermek háromnapi téli vagy nyári munkáját számítják. Hogyha ilyenmódon kiszámítjuk a mező gazdasági munkakeresők teljesítményét és abból a bel y telén feltevésből indulnánk ki, hogy 1 365 napon át dolgozhatnak, akkor ezeknek a I munkateljesítménye normál munkanapokban