Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-14

ÜO Az országgyűlés felsőházának lh. ülése 1939: évi december hó 18-án, szerdán. államok tudják és tudták befolyásolni bizo- i nyos mértékben, a legdöntőbb tényező azon ban a liberális gazdasági rendszerben, minden korlátozás, minden vám, minden megterhelés és minden állami előírás mellett, mégis csak a kereslet és kínálat marad. A kereslet é« kínálat törvénye folytán kialakuld árak természetesei] visszahatnak a termelési költségekre, mert hiszen a termelési költségek csak abból az árból nyerhetnek fedezetet, amely ár a. piacon kialakul, amely árért egyes cikkeket ;> piacon értékesíteni lehet. Ennek következtében a piacon kialakult ár determinálja mindazokat a költségeket, amelyekkel a terményeket elő lehet állítani, tehát elsősorban a munkabért, amelyet a munkásoknak kell kifizetni, a tőke után téríthető kamatot, a vállalkozó nyereségét és mintán fökl'birtokról beszélünk elsősorban a földjáradék nagyságát és ennek alakulását. Ennek következtében olyan üzemtípusokra kell a gazdálkodásnak szétoszlani, amely üzemtípusok a legrentábilisabban tudják termelni az egyes cikkeket, illetőleg olyan cikkeket tudnak rentábilisan termelni, amelyeket a piacon !c.L',jóban lebet értékesítni és alkalmazkodnak a piac szükségletéhez. Az adott gazdasági viszonyok között az üzemegységek célszerű megoszlását a termelési technikának adott színvonala szabja meg. Tudjuk nagyon jól, hogy az emberi adottságoknál és a gazdasági viszonyoknál fogva vannak a mezőgazdaságban bizonyos termények, amelyeknek termelésénél előnyben van ia» kisüzem, mert a termelés költségei a nagyüzemekénél kisebbek. Viszont más cikkek termelésénél előnyben van a nagyüzem. Általában mindazoknak a terményeknek előállításánál, amelyeknél a kvalifikált munkaintenzitás a döntő, mint például az állattenyésztés bizonyos ágai, a kisüzem van fölényben a termelési költségek szempontjából a nagyüzemmel szemben. Ellenben azoknál a terményeknél, amelyéknél a nagy tőkebefektetés, a munkaszolgálatnak megfelelő szervezéssel való tökéletesítése a befektetett tőkének teljes kihasználása lehetséges, föltétlenül a nagyüzem van fölényben a termelési költségek szempontjából a kisüzemmel szemben. Ennek következtétben a piacon kialakuló árak azok, amelyek elhatá; rolják azt, hogy mennyi kisüzem és, mennyi nagyüzem tud rentábilisan dolgozni, tehát milyen gazdasági üzemmegoszlás szerint lehet az egész közösségnek, tehát az egy ágban dolgozó mezőgazdaságnak a leignagyobb eredményt a legjobb hatásfokot elérnie. Ez azonban csak a liberális gazdasági rendszerben áll. Az irányított vagy tervgazdálkodásban ez aa elv nem áll. A tervgazdálkodás nem ismeri a szabad áralakulást. Az irányított vagy tervgazdálkodásnak egyik lényeges alkatrésze az, hogy az árakat a kormányzat állapítja meg aszerint, amint ő azt legjobbnak találja. Ha pedig megszűnik a szabad áralakulás, ha nem a kereslet és a kínálat törvénye állapítja meg; hogy milyen áron lehet egy terményt a piacon értékesíteni, hanem a kormányzat állapítja meg az árakat, akkor nyilvánvaló, hogy úgy állapíthatja meg az árakat, hogy azok annak az üzemtípusnak kedvezzenek, amely üzemtípust bizonyos okból alá. akar támasztani vagy bizonyos okból szaporítani akar. A kormány tehát, amely az irányított gazdasági rendszer alapján áll, maga állapíthatja meg azoknak az üzmetípusoknak nagyságát és eloszlását, amelyeknek alkalmazása mellett a hazai földet megműveltetni akarja, mert hiszen csak az árak alakításánál kell olyan befolyást gyakorolnia, hogy azok az üzemek legyenek gazdaságosak, amelyeket ő szaporítani akar. Szembeszökő példája ennek az, ami Magyarországon a búzával már évek óta történik. Meg kell jegyeznem, hogy ez nem csak az irányított gazdaság specialitása, ez a nyugati liberális államoknál is megvan olyan cikkeknél, amelyekből kivtelük nincs. A búza — nagyon jól tudjuk — azok közé a cikkek közé tartozik, amelyek termelésénél a termelési költségek szempontjából a nagyüzem előnyben van a kisüzem fölött. A 20 pengő körüli búzaár ma Magyarországon nem volna feltétlenül szükséges a nagyüzemek rentabilitása érdekében. Ma Magyarországon a nagyüzemek 20 pengőnél alacsonyabb búzaár mellett is rentábilisan tudnának termelni, ellenben azoknak a kisüzemeknek, amelyek termelési költsége nagyobb, vagyis ugyanolyan befektetés mellett, vagy közel ugyanolyan befektetés mellett kisebb holdankinti eredményt tudnak elérni búzában, szükségük van a 20 pengő körüli búzaárra. Es miután Magyarországon igen sok kisüzem termel és hoz piacra búzát, ennélfogva elsősorban a kisüzemeknek érdekében áll a 20 pengő körüli búzaár megállapítása, ami rájuk nézve azt jelenti, hogy ők a maguk munkájáért olyian ellenértéket kapnak, mely a magyarországi árszínvonal mellett rájuk nézve jobb megélhetést tesz lehetővé, mint amilyen lehetséges volna alacsonyabb búzaárak mellett. Ebből ugyebár az következik, hogy kizárólag a kormány elhatározásától függ, hogy az egyes mezőgazdasági termények árát hogyan állapítja meg és ezáltal melyik üzemtípust akarja előnyben részesíteni. Ezek a szempon tok azonban, amely szempontokból az egyik vagy másik üzemtípust vagy üzemnagyságot szaporítani akarja a kormány, teljesen különböznek azoktól a szempontoktól, amelyeket a liberális rendszeren« felépülő agrárpolitika előír. Magyarország is letért a liberális gazdasági rendszerről, letért már 1931-ben. Akkor talán nem is vettük észre, hogy a kormány intézkedései a liberális gazdasági rendszerről való letérést jelentik, azonban lassan-lassan, lépésrőllépésre tovább mentünk, úgyhogy most már kétségtelenül megállapíthatjuk, — sot felelős tényezők nyilatkozataira is hivatkozhatunk — hogy Magyarország letért a liberális 'gazdasági rendszerről. Nem is önszántából és szabad elhatározásából, nem is a maga józan meggondolása alapján, hanem olyan kényszerítő körülmények hatása alatt tért le a liberális rendszerről, amelyek elől kitérni nem lehetett. Mert hiszen, iha a körülöttünk lévő országok, amelyek az ország termelésének legfőbb piacai, letértek a liberális gazdasági rendszerről és azzal csúcsszöges ellentétben álló rendszerre tértek át, akkor nekünk sem állott módunkban mást tenni. Mégis, egészen a háború kitöréséig meg volt a lehetősége annak, hogyha Európa vezető hatalmai megtalálták volna a megegyezés lehetőségét és a páriskörnyéki békéket gyökerükben megváltoztatták volna, akkor talán azok a nagy gazdasági egységek, amelyek látszólag kényszerítő szükség hatása alatt tértek le a liberális gazdasági rendszerről, lépéséket