Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-14

Az országgyűlés felsőházának 14. iúdse zéses gazdálkodás ügyét és egy nagyszabású Programm keretében először a nagy magyar Alföld tekintélyes részét kívánja a több mun­kaalkalmat és egészen kis területeken is meg­élhetést biztosító öntözéses gazdálkodásra be­rendezni. Felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy a gazdasági akadémiák nevében megköszönjem & miniszter ár őnngymélióságának, hogy lehe­tővé tette a g azdasági akadémiákon külön tárgy keretében az öntözéses gazdálkodás elő­adását és vállalta a magyaróvári m. kir. gaz­dasági akadémia tanügyi épületének közvetlen közelében levő, közel öt kat. hold nagyságú kis gazdaságnak mintaszerű Öntözéses gazdálko­dásra való berendezésének költségeit, mely kis­gazdaság elsősorban a gyakorlati oktatás cél­jait fogja szolgálni. Az akadémiák oktatási rendjének ez a ki­bővítése, valamint a gazdasági akadémiákon működő kisgazdaszámtartási központok ál­landó fejlődése lehetővé teszi azt, hogy gazda­sági főiskoláink nemcsak a nagy- és közép­birtok, hanem a kisgazdaságok termelésének irányítására is jól képzett, szakembereket ne­veljenek. Diplomás szakembereinknek kisbirtokokon való elhelyezkedését előmozdítja a földmíve­lésügyi kormány azáltal is, hogy arra érde­mes okleveles gazdáknak, főleg állásnélküli gazdatiszteknek, lehetővé teszi, előadói minő­ségben, a téli tanfolyamokon való részvételt és ezáltal biztosít részükre néháuyszáz pengő mellékkeresetet. Nagymértékben elősegíthetnék a kis- és középbirtokon elhelyezkedő diplomás szak­emberek boldogulását és ezáltal a rendkívül fontos gazdatanácsadó szervezet kiépítését szö­vetkezeteink is, azáltal, hogy bekapcsolják a vidéken elhelyezkedett szakembereket termény­gyűjtő- és főleg exporttevékenységükbe. A ma oly rendkívül fontos minőségi ter­melésnél a szakemberek tudása nagyon elő­nyösen érvényesülne a szövetkezetek és egész közgazdaságunk javára, és újabb pénzforrást jelentene a kisbirtokokon elhelyezkedő okleve­les gazdák részére. Célszerű volna a szociális titkárok munka­körét is rájuk ruházni, illetve azok szerény tiszteletdíját a falvakban élő szakembereknek juttatni, kik ebben a munkakörben sokkal eredményesebb tevékenységet tudnának kifej­teni, mint a jogi képesítéssel, vagy csak érett­ségivel rendelkező jelenleg is működő szociális titkárok. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Nem akarom azonban az összes lehetősége ket felsorolni, melyek alkalmasak arra, hogy a kényszerűségből a városok felé gravitáló szakembereket rögzítsük a magyar földhöz s ezáltal azok szaktudását a nagy magyar kö­zösség javára a mezőgazdasági termelésnél ér­tékesítsük Szilárd meggyőződésem, hogyha mindenki olyan szeretettel és megértéssel támogatja éji­nek a közérdekű problémának megoldását, mint annak fontossága azt megkívánja, úgy rövid időn belül ezeknek a vidéki kultúrköz­pontoknak százai épülhetnek fel az országban és az azokból kisugárzó szellemi energia és az azokból kinyúló segítő kéz meg fogja akadá­lyozni a mezőgazdasági termelésben való vis­szaesést, aminek bekövetkezését a tárgyalt tör­vényjavaslattal kapcsolatban többen megjó­solták. A jövőben több megbecsülésben kell resze­1939. évi december hó 13-án, szerdán. 107 síteni a gazdasági szaktudást és az azt elsa­játító diplomásokat azonban más okból is. Már három évvel ezelőtt, a telepítési tör­vényjavaslat hoz hozzászólva, rá mutattam arra, hogy nagyon egészségtelen állapot az, ha egy agrárországban, amely mezőgazdasági termeléséhői él, csak 451 hallgató iratkozik be a gazdasági főiskolákra és ugyanakkor 5479 hallgatója volt a jogi fakultásoknak. Azóta a helyzet nemhogy javult volna, ha­nem inkább romlott és nem nehéz megjósolni. hogy abban az esetben, ha nem gondoskodunk a tárgyalt törvényjavaslat folytán állásta­lanná váló okleveles gazdák részére új elhe­lyezkedési lehetőségekről, úgy ez a számarány még jobban fog romlani és he fog következni az a helyzet, hogy agrárországunk nem fog rendelkezni elég gazdasági szakemberrel, pe­dig ahban az arányban, amint elaprózódik a föld és áttérünk a legintenzívebb öntözéses gazdálkodásra, a szaktudás iránti szükséglet emelkedni fog. Mélyen t. Felsőház! Az, hogy a tárgyalt törvényjavaslat miként fogja átalakítani ter­melési viszonyainkat, elsősorban a törvényja­vaslat végrehajtásától függ. Amint a legszebb, legjoblb terv szerint ké­szült épület is összedűlhet, ha a kivitelnél hi­bákat követtünk el, vagy nem megfelelő anya­got alkalmaztunk, épúgy a tárgyalt törvényja­vaslat alapján épülő új otthonok életképes­sége is veszélyeztetve van akkor, ha a kivitel­nél a szakszerűség nem érvényesülhet kellő mértékben, vagy munkatorlódások miatt a földhözjuttatás nem eszközölhető a kellő idő­ben és módon. Midőn a tárgyalt törvényjavaslat előírja, hogy évente legalább százezer kat. hold jutta­tandó kisemberek kezére, akkor olyan tempót diktál, amely feltétlenül szükségessé teszi a végrehajtást eszközlő szerv, a telepítési igaz­gatóság kiegészítését. Ez a kiegészítés is leg­célszerűbben a gazdát a náesadó szervezet kiépí­tésével, illetve a vidéken élő, a helyi viszonyo­kat jól ismerő szakemberek bekapcsolódásával eszközölhető, akik a földosztás technikai részé­nek befejezése után is hasznos tevékenységet fejthetnének ki a földhöz juttatott kis gazdák termelésének irányításánál és fizetési készsé­gének biztosításánál. Olyan munkatársakat nyerne bennük a ÍÖldmívelésügyi kormányzat, akik a magyar földben sok vérrel és verejtékkel megszentelt életforrást látnak, melyet az egész nemzet javára kell tökéletesen hasznosítani és akik szakszerű felvilágosító tevékenységükkel hiva­tottak gátat vetni annak a demagógiának, amelyet a magyar föld problémáit csak felü­letesen, vagy egyáltalában nem ismerő egyé­nek a magyar földdel kapcsolatban az utóbbi években folytattak és folytatnak. Mint az okleveles gazdákat nevelő gazda­sági akadémiák felsőházi képviselője, kérem a földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciá­ját, mérlegelje az elmondottakat a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat végrehajtási utasí­tásának kidolgozásánál es tegye lehetővé azt, hogy a gazdasági akadémiák neveltjei, az ok­leveles gazdatisztek tudásukat és sok értékes tapasztalatukat a jövőben is a magyar mező gazdasági termelés javára gyümölcsöztethes­sék és ne legyenek kénytelenek a városokba vándorolni és ott az állásnélküli diplomások nagy táborát növelni. Abban a reményben, hogy sikerülni fog gazdasági szakembereink nagy gárdájának

Next

/
Oldalképek
Tartalom