Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.
Ülésnapok - 1939-14
108 Az országgyűlés felsőházának 14. uh mozgósításával ós egyéb erőforrásaink harmonikus együttműködésének biztosításával a tárgyalt törvényjavaslat nagyjelentőségű gazdasági, szociális és honvédelmi célkitűzéseit megvalósitani és a szociális igazság megkövetelte mértékben nemcsak a magyar föld fizikai, hanem szellemi muukásainaK boldogulását is biztosítani, a törvényjavaslatot eliogadom. (Elénk helyeslés és taps.) liilnök: Szólásra következik gróf Esterházy János o méltósága. Gróf Esterházy János: Nagyméltóságú Elnök úr! igen t. i-elsoiiaz! .Méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden csak két kérdéssel foglalkozzam és pedig azzal, hogy a javaslat mennyiben érinti a gazdasági cselédek és az egyházi birtokok helyzetét. Nem kívánok bővebben foglalkozni olyan kérdésekkel, mint például a sokat hangoztatott többtermelés kérdése; a javaslat mindenesetre nem szolgálja a többtermeles érdekét, márpedig en éppen ma nem tartom időszerűnek terménymennyisegünk csökkentését. Azzal sem szeretnék bővebben foglalkozni, hogy ez a javaslat egyidőre megállít mindenféle intenzív gazdálkodást, befektetést, meliorációt, gazdaságii építkezést. Ezt természetesen nem vonatkoztatom a javaslat 9—Ki. S-aira, amelyek a házhelyekkel függnek ö.ssz.>, mivel ezt én egy egeszén különálló kérdésnek tartom és azt tartom, hogy ezt inkább egy külön törvényjavaslat formájában kellett volna megoldani; a házhelyszerzésre vonatkozó szakaszokat természetesen teljes egészében elfogadom és örömmel üdvözlöm. Ami a honvédelmi szempontot illeti, erre nézve csak egészen röviden egy példát szeretnek megemlíteni. {Halljuk! Halljuk) A háború végefelé hallottam Ertl akkori osztrák i'öldmívelésügyi minisztertől, hogy az osztrák mezőgazdasági területeknek 20 u ">-át kitevő nagybirtok produkálta a hadsereg élelmezésére igénybevett élelniicikkek 90%>-át. Szintén nem kívánok bővebben foglalkozni azzal a sok értékkel, amely megsemmisül a javaslat folytán, legyen az épület, szerszám, gép vagy más befektetés. A miniszter úr kilátásba helyezte, hogy ezekből a felszabaduló gazdasági berendezésből a földhöz juttatandók részére a telepítési alapból esetleg bizonyos részt meg fognak szerezni, ahogy kifejezte magát »előnyösen megszerezhető« lesz, de ebben a kifejezésben óriási értékveszteség rejlik, mert ha a gazdasági berendezés a földhöz juttatottak részére előnyösen megszerezhető, ez annyit jelent, hogy a volt tulajdonos nem kap értük semmit. Nagy hiánya a javaslatnak, hogy egyáltalában nem foglalkozik a kegyúri terhekkel. (Ügy van!) Most az a helyzet, hogy ha egy birtok egy község határában fekszik és kegyúri teherrel van megterhelve, akkor, ha ezt a birtokrészt teljes egészében kisajátítják, a volt tulajdonost továbbra is sújtják a kegyúri terhekkel. (Ügy van! Ügy van!) Ezt nagy igazságtalanságnak és lehetetlenségnek tartom. Ez az egész javaslat fekete pontja. Főleg a cselédséggel és a gazdatisztekkel szeretnék foglalkozni. Ebben a Házban a mezőgazdasági cselédséget ma súlyosan megsértették. Egy idézet hangzott el, amely szerint a mezőgazdasági cseléd, az uradalmi cselédség a világ leglustább embere, (Kllenmondasok.) Ezt a legerélyesebben és a leghatározottabban visszautasítom (Elénk helyeslés és laps.) Ellenkezőleg, mivel kis gyermekkorom óta közöttük se 1939. évi december hó 13-án, szerdán. ! éltem, tudom, hogy az ország népességének ez az egyik legértékesebb eleme (U g y van! Ugy ran!) és csak a mezőgazdasági cselédség segítségével volt lehetséges, hogy a magyar nagybirtok óriási értékeket termeijen ki, nogy a mi marháink, a mi állataink a világszínvonal felett álljanak és hogy a magyar búzát az egész világon keresik. (Ugy van! Ugy van!) A javaslat az igénybeveendő földeken dolgozó cselédség jövőjét teljesen bizonytalanná teszi. (Ugy can! Halljuk! Halljuk!) A miniszter úr ugyan kilátásba helyezte, hogy ha a felmondási idő előtt vesznek igénybe egy földbirtokot, akkor ő hajlandó a telepítési alapból a cselédségnek a felmondási időig járó konvenciót folyósítani; kérdem azonban, mi lesz a felmondási idő után, hiszen azután is kell élni. A miniszter úr ő nagyméltósága megjegyezte, hogy esetleg 6'3 millió pengőt fog tudni a cselédek segítségére felhasználni, amely összegből őket kisbérlethez s esetleg később kisbirtokokhoz juttatja, én azonban a mezőgazdasági cselédséget túlértékes elemnek tartom ahhoz, semhogy az »esetleg« szóval megelégedjem. (Helyeslés a jobboldalon.) Más problémák is merültek itt fel. Kérdem, hogy ha a birtokokat felosztják, akkor mi lesz a sommás munkásokkal, akik éveken keresztül mindig ugyanarra a birtokra mentek aratni és csépelni ]f Vagy hogy egy más példát mondjak, kérdem, mi lesz a földbérlő gazdatisztjeivel! Ha a bérletet teljes egészében igénybe veszik, akkor ki fogja a gazdatiszt nyugdíját fizetni abban az esetben, ha az esetleg csak rövid idő óta szolgált a bérlőnél: a bérlő vagy a nyugdíjintézet és elég lesz-e az a nyugdíj ahhoz, hogy az a kenyerét vesztett gazdatiszt abból tisztességesen megélhessen? Lehet minderre azt válaszolni, hogy ezek mind mellékes kérdések, amelyek a végrehajtási utasítás körébe tartoznak. A végrehajtási utasítás azonban még nincs megszerkesztve, ez a törvényjavaslat ellenben itt előttünk fekszik és a törvényjavaslat maga hozza ezeket a cselédeket és gazdatiszteket abba a teljesen lehetetlen helyzetbe, hogy jövőjük, kenyerük, életük egyáltalában nincs biztosítva. A bizottságban már kértem a miniszter urat árra, hogy nyilatkozzék abban a tekintetben, megfelel-e a valóságnak az, hogy a volt birtokosokat kényszeríteni fogják arra, hogy cselédjeiket tovább tartsák. Az első földreform során ugyanis a legtöbb cselédet megtartották, az első földreform azonban maximálisan a 20%-át vette el a földbirtoknak, most azonban, amikor egy nagyobb birtokból körülbelül 50%-ot kell leadni, mint általános normát beállítani azt, hogy ha a volt birtokos intenzíven gazdálkodik, akkor összes cselédjeit meg tudja tartani, naivságnak tartom. Esetleg el tudja őket helyezni mint cséplő- vagy aratómunkásokat, de akkor a rendes részesaratói kenyér nélkül maradnak. , Nagyon jól tudom, hogy a földmivelesugyi miniszter úr ő nagyméltósága éppen olyan közel áll a cselédséghez, mint minden mas magyar nagybirtokos: ki is jelentette, hogy elsőrendű kötelességének tartja, hogy sorsukról gondoskodjék. Nagyon köszönöm, hogy nyilatkozatával megnyugtatott, amíg azonban a javaslatban ezt nem látjuk leszögezve, addig azt a magam részéről nem fogadhatom el. A másik kérdés, amellyel foglalkozni akartam, az egyház vagyonának és jövedelmének
