Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-13

Az országgyűlés felsőházának 13. ülése roi gazdák itt álljunk félre, nekünk ehhez a kérdéshez nem szabad hozzá sem nyúlnunk. Ellenben itt a kisbirtok két kategóriájáról van szó. A 20 hold alatti kategória az egyik, amelynek szántóterülete 4,400.000 hold, a másik pedig a 20—100 hold közötti kategória, a közép- és nagyobb parasztüzomek kategóriája. Amikor én a statisztikában a termelési eredményt láttam, őszintén megvallom, megdöbbentem és nem hittem a szememnek. Tudniillik a helyzet itt nz, hogy ennek a két birtokkategóriának a terméshozama egy nívón mo~og, illetőleg van közöttük eltérés, de a 20 hold alatti birtokkategória javára. Ha tudjuk azt is, hogy a 20 hold alatti birtokkategóriában bent van az 1,150.000 hold Ofb.-föld is. akkor mindjárt azt kell látnunk, hogy nem a 20 hold alatti kategóriáknál van a hiba, hanem a 20 hold fölötti kategóriáknál. Ez az, amire én a nélkül, hogy kritikát gyakorolnék, szedetném felhívni a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét, szeretném pedig felhívni azért, mert ennek a birtokkategóriának az összterülete — a szántóterületet értve — több. mint az -'00 holdon felüli összbirtokoké, nevezetesen 2,420.000 katasztrális hold. Tgaz, hogy ez 89.000 egyén kezén van, de mindegy, az ország szántóterületének ez több mint 25%-a és ez a százalék a magyar nemzet jövedelmének előállításában, a magyar kenyér megtermelésében nem vesz ugy részt, amint az tőle joggal elvárható. (Ügy van! Ügy van!) örömmel hallottam a képviselőházban a földmívelésügyi miniszter úr kijelentését, hogv a szakoktatás fejlesztésével, a téli előadásokkal, a vándorismertetésekkel és rádiós előadásokkat óhajt ezen a kérdésen is segíteni. Nem azt mondom, hogy nem fog elérni eredményt, el fog érni eredményt, de hbgy ezt a nehéz helyzetet megoldani nem tudja, azt előre tudom. Tudniillik még súlyosabbnak mutatkozik a helyzet, ha kivesszük ebből a birtokkategóriából az igazi értéket. Ezek között vannak azok, akiknek a példáit a miniszter úr felhozta, és az Omge. is feldolgozta, és akik bruttóbev ' télben szinte a középbirtokot is verik, szóval a legjózanabbul és a legszebben gazdálkodnak. Ez azonban azt mutatja, hogy vannak közöttük nagyon sokan, akik rosszabbul gazdálkodnak. Szóval, hogy nevén nevezzem a gyermeket, az a benyomásom, hogy a birtokosoknak ebben a kategóriájában vannak igenis a pipázgató, pincézgető magyar Pató Pálok, akikkel igenis meg kell értetni, akiknek be kell szuggerálni, hogy nekik a magyar néppel és a magyar földdel s'/omben megvannak a kötelességeik. Mélyen t. Felsőház őszintén ^megmondom, hogy az alsófokú eljárásnál az igénybevételnél is, a haszonbavételnél is — amelyről nem is szeretek beszélni — és inkább az értékmegállapításánál is fájón érzem a bíróságnak kikapcsolását. Megvallom, hogy én a kontradiktatorius eljárásnak vagyok a híve, tehát szeretem azt, hogy ahol rólam és az én ügyemről van szó. nekem is legyen szavam, mégpedig akkor is, ha igénylő vagyok, akkor is, ha megváltást szenvedő vagyok. De híve vagyok annak is, hogy az a referens, — legyen az bíró vagy nem bíró — és én, amikor a mi ügyünket tárgyalják, teljesen egyformán helyeztessünk a mérlegre, teljesen egyformán értékeltessünk. Ez szerintem csak akkor lehet, ha az ügyünket egy több tagból álló bírói testület dönti el. Amint utaltam erre, az 1920. évi földbirtokreform végrehajtása során az én rendemmel kapcsolatos eljárásnál a tárgyalásokat magam vezettem le 1939. évi december hó 12-én, kedden. 99 és rendemnek minden egyes ítélete egyességes ítélet, tehát a legszebb, a leghelyesebb ítélet volt. öt-ihat bíróval dolgoztam kinn a vidéken, résztvettem a tanácsüléseken, mert hiszen ezek nyíltak voltak és nyugodt lélekkel anegmondbm, hogy én ezt a bírói testületet csak tisztelni és nagyrabecsülni tanultam meg. Mielőtt felszólalásomat befejeznem, nemcsak mint gazda, hanem egyben mint egy magyar tanító szerzetesrend tagja, őszinte köszönetemnek adok kifejezést a földmívelésügyi miniszter úrnak azért, hogy az úgynevezett alapítványi, illetőleg tanítórendi birtokokat 20 százalékos, illetőleg ha szociálisan gazdálkodnak, a kumulációba beszámítható 10 százalékos kedvezményben részesíteni szíves volt. Az én köszönetemnek nem ez a 20 vagy 10 százalék az indító oka, mert hiszen vallom azt, hogy ez százszázalékig a közérdek szolgálatában áll, s ha ez elvétetik a köznek azon célok szolgálatáról, amelyet ezek a birtokok szolgálnak, más úton kell gondoskodnia, de igenis köszönetre késztet engem e birtok rendeltetése, célja mellett, ezen hirtokokon való gazdálkodásnak is ezen cél alá való rendelésének meglátása és annak honorálása. Es ez a köszönetem annál erősebb, annál őszintébb kell hogy legyen, mert hiszen tudom, hogy ezen a téren voltak nehézségek. Ismerem, hiszen magam is olvastam, mert közkézen forgott, azt a bizonyos birtokreformtervezetet, amely az egyháziak kezén lévő ösz szes birtokokat kishaszonbérletek alakjában kívánta volna hasznosítani. Ez a felfogás — ha szabad azt mondanom — szinte annyira belevésődött a köztudatba, hogy maga a törvényjavaslatnak a szövegezője sem tudta ennek hatása alól kivonni magát. En legalább is csak ide tudom visszavezetni a 3. § 2. bekezdésének azt a bizonyos ominózus d) pontját. Tudniillik, ebben a d) pontban volt az, hogy jogi személyek birtokai az elbánás tekintetében sokkal kedvezőtlenebb birtokkategóriába Boroztattak. En nem tudtam ezt másra visszavezetni, mint erre a köztudatra, mert hiszen nem tételezhettem fel azt, hogy ezen birtokok ősi jellegét bárki is kétségbevonná, hiszen e birtokok eredete nem 1864-re megy vissza, hanem sokkal inkább 1064-re. Hogy pedig e birtokok ősi jellegét talán maga a cél, a rendeltetés, amely viszont nem egyéni, ihanem a közösség érdeke, homályosította volna el, erre még gondolnunk sem volt szabad és gondolnunk sem szabad. Ezzel kapcsolatosan került bele a törvényjavaslat egyik változatának az indokolásába egy rész, amely egyrészt homlokegyenest ellenkezik az úgynevezett telepítésig törvény vonatkozó szakaszának indokolási részével, de másrészt ki kell rá térnem, mert nem fedi a tényeket, mert falzumokat tartalmaz. Az indokolásnak ez a szakasza ugyanis így szól (olvassa): »A javaslat egyetemes nemzeti érdekből súlyos és méltánylandó áldozatokat kövei tel a földjével és annak népével legszorosabb I kapcsolatban álló gazdaközönséertől is. és telI jes mértékben elismerve az egyházi és faitbi} zományi ősi birtok haszonélvezőitől követelt áldozatokat, méffis magától értetődő és gazda! társadalmunk általános felfogásával is megI egyező törekvés az, hogy a birtokpolitikával szükségszerűen velejáró terhek elsősorban azokra a rétesekre háríttassanak, amelyek jórészének a földdel és annak népével való személyi kapcsolata lazább, mint a csak a földből ós a földnek élő gazdatársadalomé«. 22*