Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-13

100 Az országgyűlés felsőházának 13. ülése 1939. évi december hó 12-én, kedden. Mélyen t. Felsőház! Én nem tudok e mellett az indokolás mellett szó nélkül elmenni. Nem tudok elmenni azért, mert amis ez bebizonyítva nincsen, nem tudom feltételezni püspöki karunk egyetlenegy tagjáról sem, hogy az ő kapcsolata laza volna a magyar földdel, laza volna — mert hiszen ezen van a hangsúly — a magyar néppel. Laza volna a kapcsolata mezőgazdasági népességünk legszegényebb rétegével? Hiszen az ő egész mentalitásuk, egész lelkiviláguk ennek az ellenkezője. De ha már itt vagyunk, legyen szabad magunkról is beszélnünk. Hiszen iköztudoraású, hogy a tanító-szerzetesrendeknek 70 százaléka faluról való, a magyar népnek, a mezőgazdasági népnek ;i gyermeke. De hogy tovább menjek, éppen egy tanítórendi főnök, boldogult emlékű Békeffy Rémig zirci apát volt az, aki észrevette annak a gondolatnak a jelentőségét, hogy mit jelent nemcsak a gazj dálkodás nívóját tekintve, hanem a néppel való bánásmódot, együttérzést tekintve, ha a gazdaságokat a rendtagok vezetik, akik okleveles középiskolai tanárok, de egyben okleveles gazdák is, és mit jelent az, hogy ezt a szép példát követte minden tanítórend, úgyhogy a tanítórendi birtokok felső vezetése okleveles gazda rendtagok kezében van. (Helyeslés.) Amikor tehát mi faluról való vagyunk, a népnek vagyunk a gyermekei — rólunk azt állítani, hogy a mi kapcsolatunk a magyarfölddel, a mi kapcsolatunk a magyar néppel, azzal a néppel, amelyből származunk, amelyhez bennünket a legerősebb vérségi kötelékek fűznek, hogy ez a kapcsolat laza volna, mélyen t. Felsőház, én ezt nem tudhatom elfogadni. Ez reánk, egyháziakra bántó, mert ez igazságtalan. Én elismerem, hogy ez a lapszus reparálhatott, ezt köszönettel elismerem, de én úgy érzem, hogy én e felett néni térhetek napirendre, nekem ezt a kérdést érintenem kell. Elnézést kérek rendkívül hosszú felszólalásomért. A törvényjavaslat célkitűzéseit részleteztem és rámutattam arra, ho^y a célkitűzés helyes és jó. És mivel a kitűzött célok megvalósításának azt útja — amint erre is ráHitelesítik : Erdőhegyi Lajos s. k. naplóhitel enító-bi; mutattam — tele van röggel, tele van göröngygyei, hogy az meredek is, hogy szakadékokkal van telítve, azt is érintettem, de úgy gondolom, nem követtem el hibát akkor, amikor kerestem azt is, hogy ezek a göröngyök hogyan volnának az útból eltávolíthatók, ezek a szakadékok hogyan lennének áthidalhatók. Én igenis, ezt az utat ilyen módon, bármilyen nehéz legyen is az, járhatónak tartom. Minthogy pedig ennek a törvényjavaslatnak végrehajtásán fordul meg minden, mivel a végrehajtás pedig teljhatalmai ad a mindenkori földmívelésügyi miniszter úrnak, és minthogy én a földművelésügyi miniszter urat mint minisztert is, mint gazdát is, de mint embert is immár több mint negyedszázad óta ismerem, így tudom róla, hogy ő a magyar népet, mezőgazdasági népességünk legszegényebb rétegének sorsát ismeri, vele cgyüttérez, és tudom róla azt, hogy őt a szíve soha arra rá nem viszi, azt meg nem engedi, hogy úgy adjon egy magyar munkásnak több kenyeret, hogy azt egy másik munkásnak vagy gyermekeinek a szájából vegye el, minthogy tehát mindezeket ismerem és ezeket mérlegeltem, ezt a törvényjavaslatot •— bármily nehéz is az — tisztelettel elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Felsőház! Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Legközelebbi ülésünket holnap, december 13-án, szerdán délelőtt 10 órára tűzöm ki, amelyen folytatni fogjuk a törvényjavaslat tárgyalását. Kérem a jegyző urat, hogy a mai ülés jegyzőkönyvét felolvasni szíveskedjék. Agorasztó Tivadar jegyző (felolvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben? (Nincs!) Észrevétel nem tétetvén, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelenteni ki és a mai ülést berekesztem. (Az ülés végződik délután 2 óra 47 perckor.) Fellner Frigyes s. k. ttsági tagok.